Fandom: Teen Wolf

Karakter: Stiles Stilinski

Szituáció: az edző lánya vagy, de nem vagy oda a sportért. Ennek ellenére, elmész az egyik meccsre és egy lehetséges barátot kerítesz magadnak

Szavak száma: 1200

Kérte: AnnaAmbrus9

Nem számítottál ilyen hideg szélre, nem gondoltad volna, hogy csonttá fogsz fagyni a pályán. Még jobban összehúztad magad, de nem lett jobb, vacogtál rendesen. A pályán dirigáló edző felé küldtél egy mosolyt és integettél. A felsőd ujja le volt húzva és csak mosolyogtál kitartóan. Nem titok, hogy az arcodra fagyott a mosolyod. Csak egy kis örömet akartál okozni apádnak, most, aki történetesen Finstock edző, Beacon Hills nem kicsit 'szeretett' edzője. Igen, tudsz az apád hírnevéről, hogyan ne tudhatnál. Habár már nem élsz a városban, a szóbeszédek nem kerültek el. A középsulit nem itt végezted, hanem anyukád városában, ők elváltak már három éve és így csak néha látod a szőrös szívű edző-apád, olyankor pedig szeretsz a kedvére tenni, hogy ne hidegüljön el a kapcsolat köztetek. Így tehát ott ültél a padon, integettél és tetted magad, hogy élvezed a meccset. Nem volt annyira rossz, de nem a te sportod volt. 

Azon kezdtél tűnődni vajon mi olyan élvezetes ebben a sportban, miért ülnek kint a lányok is, elvégre ez még a focihoz sem hasonlít, amikor azért is lehet rajongani, mert az egyik focista mondjuk jól néz ki vagy leveszi a mezét, de itt, itt mindenkinek sisak van a fején és ebben a hidegben még a pólójukat sem tudják levenni. Előkaptad a mobilod és lecsekkoltad az órát, de még jócskán volt a meccsből. A térdedre könyököltél és kissé unatkoztál, ezért nézegetni kezdted a nézőket és a játékosokat figyelted. Nem féltél attól, hogy apukád észreveszi, hogy elunod magad, hiszen vasmarokkal vezette a meccset. A játékosokon nem volt sokat mit nézni, csak azokon akin nem volt sisak. És akkor meg is akadt a szemed egy játékoson, aki vagy öt percet ülhetett a pályán, máris lerendelték onnan. Durcogva és leverve ballagott vissza a kispadhoz. Nem tűnt sportembernek, inkább olyan fekete bárányka volt, mivel mikor levette a sisakját az arca izzadságtól csillogott. Csak öt percet volt fent, annyit még én is kibírok, gondoltam gúnyosan, de mégsem vitted túlzásba, valamiért megtetszett neked a fiú esetlensége. A fiú szomorú barna szemei lefelé néztek, de annyira ügyetlen volt, hogy félreült a kispadon, szépen landolva a földre. A szád elé tetted a kezed, most, hogy hátat fordított neked, láthattad mit ír a pólóján:          Stilinski. 

Unatkozni nem fogok, gondoltad és felálltál, hogy néhány sort előrébb ülj, közelebb a fiúdhoz. Ő nem vette észre, amit nem is bántál. Megigazítottad a sapkád és egy adag szájfényt kentél a szádra, mert kiszáradva érezted magad. A Stilinski vezetéknevű fiú fújt előtted és próbálta kifújni magát, így hátrafordult a hátizsákjához, hogy kivegye a vizes kulacsát. És ekkor akartál cselekedni. Persze, csak egy játékos a srác, méghozzá apád játékosa, de semmi rosszat nem láttál ebből, csak egy kicsit feldobod a srácot, hogy elfelejtse a kudarcát és közben te sem fogsz unatkozni. A fiú hátra fordult és te most már közelebbről is láthattad a mély barna szemeket és az aranyosan csüggedt arcot, ami piros volt. 

Rámosolyogtál, a srác szemei elkerekedtek és egy halvány mosolyt küldött neked és integetett. A srác mellette rázta a fejét és megbökte. A barna szemű fiú félszegen elfordult és tovább disputált a csapattársával. Aztán egyszer csak a másik fiú felállt és a kiszemelt srácod újra hátra fordult, most mér egy határozottabb mosollyal. 

- Szia. - köszönt félszegen. - Mióta vagy itt? 

Volt egy adag idegesség a hangjában, amitől kuncoghatnékod lett. Bájos volt, hogy tart hozzád beszélni. Az ajkadba haraptál és csak néztél rá egy pillanatig, a kerek vöröslő arcára és az érdeklődő szemeire. Úgy döntöttél szeretnéd a rejtélyest játszani, így fészkelődtél egy kicsit és oldalra döntötted a fejed, miközben válaszoltál: 

- Túl régóta. 

A fiú elmosolyodott. Újra zavart mosoly volt, de semmiképpen sem az az álszent, megjátszott mosoly, amit annyira megvetsz. Ez a fiú elég igazinak tűnt, mindenféleképpen, már csak ha azt veszed, hogy ő valóban leizzad sport közben és nem csak kocog. A pillantásod hirtelen elvetted a fiúról és körülnéztél, újra a véget nem érő meccset nézve, aminek se vége sem hossza nem volt neked. A fiú erre éppen, hogy felfigyelt, nem számítottál arra, hogy ennyire jó megfigyelővel van dolgod. 

- Nem úgy tűnik, mintha élveznéd a meccset. - jegyezte meg nevetve. 

Idegesen kiseperted a hajad a szemedből és remélted apukád ennyire könnyen azért nem lát át rajtad, mint ez a bájos idegen. Felhúztad a szemöldököd és furcsán néztél a srácra. Úgy beszélt, mintha ez olyan nagy bűn lenne, hogy nem szurkolsz és vergődsz a meccs miatt. Keresztbe tetted a karod és kihúztad magad, a szemed most egyenesen az övébe nézett. 

- Ahogyan te sem, ami baj, mert te játszol is. - jegyezte meg hasonló tolakodóan - Csak jöttem valakit megnézni. 

Stilinski elpirult, nem is, elvörösödött, mint a meze. Rájött, hogy te végignézted őt a pályán és bizonyára a félre sikerült ülését a kispadon. Annyira zavarba jött, hogy megszakította veled a szemkontaktust egy pillanatig, az ajkai mozogtak, mintha magához beszélne, magát biztatná. Te elmosolyodtál és keresztbe tetted a lábad a padon. A borzos barna hajú fiú aztán újra feléd fordult hirtelen és a szemeiben csillogott valami: 

- Játszik a pasid vagy valami? 

Nem feleltél, csak mosolyogtál. Most rejtélyes akartál lenni, hát hadd higgye azt, hogy van vetélytársa. Nézted az arcát, ahogyan újra elvörösödik és bólogat, de maga sem tudja miért. Az egész lénye csak olyan szeretni való és zavarodott volt, de le sem tudtad volna tagadni, hogy megkedvelted. Hirtelen feltámadt a szél és te dideregtél, a kezed gyorsan a zsebedbe dugtad. A fiú erre ismét felfigyelt és most már teljesen megfordult feléd a padon. 

- Fázik a kezed? - kérdezte aggódó szemekkel, mire te bólintottál - Nem akarok bajba kerülni a pasid miatt, úgyhogy csak adok egy pár kesztyűt. 

Ahogyan közelebb hajolt hozzád, láttad a párát a szájából kijönni, mikor beszélt, fogalmad sem volt, hogy ennyire hideg van, a srác egyáltalán nem didergett veled ellentétben. Az ajánlatára már szinte ugrottál, kiéheztél a hőre. Habár, sokkal jobb ötletnek találtad volna, ha a kezét és a saját hőjét ajánlotta volna fel. 

- Kedves tőled, cserébe nem uszítom rád. - válaszoltál mosolyogva. 

x

- Hogyan tetszett a meccs, kislányom? 

Apád hirtelen megjelent a padnál és te most figyeltél csak fel arra, hogy a meccsnek vége. Vége és te nem is emlékszel rá, mert Stiles Stilinski (később bemutatkozott és megtudtad a nevét) társaságát élvezted. Apukád szemei fura csillanással cikáztak a bajkeverő játékosa és közted. Le akartad csitítani, tudtad, nem szereti ha fiúk közelében lófrálsz. Kedvesen rámosolyogtál és szerencsét kívántál magadnak. 

- Elég jó volt, bár egy dolgot hiányoltam. - szóltál bájos hangon, amivel apádat szoktad megfőzni -Ez a fiú játszhatna egy kicsivel többet is. 

Felálltál és akkor láttad csak Stiles elsápadt arcát. Azt az infót elfelejtetted megemlíteni, hogy apád az edzője. Leseperted magad és a lehető legnagyobb nyugalommal néztél mindkettőjükre. 

- Majd hívj fel. - tátogtad és egy mosolyt küldtél. 

Aztán lazán megkerülted apád és lesétáltál a pályáról, közben magadhoz szorítottad a fiú kesztyűjét, amit már nem is akartál visszaadni. A szél hidegen fújt, de a fiú, akit hátrahagytál nem érezte, az arca fűtött. Stiles elvörösödött, mint egy paradicsom és megkövülve állt, ahogyan az apád is. Csend volt közöttük, míg egy nehézkes nyelés után megszólalt apád rekedtes hangja:

- Stilinski, benned aztán van mersz. 

Author's note: rémesen megkésve hoztaaaam. Bocsánatot kérek mindenkitől :(

A következő oneshot Raphael x Olvasó lesz :D

 DorkaTomka kérésére, továbbá, aki írt nekem oneshot ügyben, az kérlek írjatok még egyszer, nehogy valakit kihagyjak, jó? Azt semmiképpen sem szeretném :)