Fandom: The Maze Runner
Karakterek: Thomas Brodie Sangster
Szituáció: az olvasó meghívott egy gálára, ahol egy nem hétköznapi fiúval találkozik
Kérte: @Dorcika056
Szavak száma: 1100

A vörös szőnyeg minden volt amiről álmodtál. Hogy büszkén végighaladj a szőnyegen a rivalda fényben úszva. Alig léptél ki a limuzinból máris vaku villogott a szemedbe, és te rendületlenül álltál.  Nem adtad oda magad a médiának, nem lettél túlságosan eltelve a saját teljesítményed illetően. Annak a híve voltál, hogy a gyökereidet nem szabad feladni, mert akkor elfúj a szél. Próbáltad megtartani a saját személyiséged és ne hallgass másra. 

A kedvenc színű ruhád viselkedted és a makulátlan sminked, tökéletesen festettél a nagy napon. A többi színészre vetettél egy pillanatást, akit hozzád hasonlóan vakuk vilagítottak meg. A művész neveden szólítottak és te mosolyogva fordultál oda. Egy riporter lépett hozzád és kérdéseket tett fel a zenei karriered illetően. Bevallottad, hogy jelenleg nincs senki sem az életedben, ám itt helye sincs a csüggedésnek.

  - Keresem még azt az embert, aki olyan mint egy dal, a belsőmben fogom érezni. - jelentetted ki.

A riporter ennyivel nem elégedett meg, minden áron valamit ki akart húzni belőled, egy nevet ami kicsúszik a szádon véletlenül, de te rendíthetetlenül álltál. Egy idő után felbosszantottak a kérdések és szó nélkül ott hagytad őt. A negyedik sorban volt a helyed, ahol más zenészekkel ültél, ez felvillanyozott, egész családias hangulatú lett. Megtiszteltetés volt, hogy ezen a gálán vehettél részt, amikor pedig a kamerák egy pillanatra rád közelítettek a szíved majdnem kiugrott a helyéről.

Ám a java csak most jött. A Gála utáni party. Kicsit ideges voltál emiatt, mert nem tudtad mennyire lesz közvetlen hangú az egész. Nem tartottad magad bulizós embernek, de szeretted a társaságot. A kis, családias társaságot. Ezért kicsit tartottál az estétől. Lesimítottad a ruhád, és egy mosolyt varázsoltál az arcodra. Ragyogó voltál, ez kicsi magabiztosságot adott. Mindenki bevonult, a pincérek pezsgővel kínáltak, te pedig vettél hiszen mindenki kezében azt láttad. Kicsit tétován cikáztal az emberek között, néhány zenésszel beszéltél. Ám egy idő után már megelégelted a nyüzsgést, a teraszra vonultál ki és a korlátnak dőltél. Sóhajtottál, jól esett a csend. Éppen ezért hagyta el az ajkad egy nehéz sóhaj, amikor lépteket hallottál. A fény úgy esett a férfire, hogy nem láttad csak a sziluettjét.

  - Zavarok? - kérdezte vonakodva.

Udvariasságból inkább megráztad a fejed. A fiú így közeledett és a melléd állt. Akkor láttad csak kivel állsz szemben: Thomas Brodie Sangster volt. Kicsit megszeppentél, hallottál már róla ezt-azt csupa jókat. Megnézted azelőtt a meghívottak listáját és felvillanyozott látni az ő nevét is. Kedves és csupa szív embernek tartottad, annak ellenére, hogy nem találkoztál vele ezelőtt. Melléd lépett, te önkéntelenül végignéztél rajta, egy világoskék öltönyben volt, ami nagyszerűen mutatott a szőke haja miatt. Volt valami egyszerűség és szerénység abban, ahogyan kinézett. Imponáló volt, összvissz.

  - Nem az én asztalom a lerészegedés. - jelentette ki.

Végignéztél rajta, a kezében egy érdekes színű ital volt, ám a szemében nem csillogott részegség. A te kezedben is csak egy lightos koktél volt, ami ennek ellenére kezdett a fejedbe szállni. Mikor még nem voltál híres, egy bárban ittál hasonlót, de az nem ütött. Talán ezeken a partikon szándékosan erősebbre készítik, hogy a meghívottak lerészegedjenek.

  - Az enyém sem. - felelted.

Thomas elgondolkodva támaszkodott a korlátnak. Követted a tekintetét, volt valami szomorúság benne.

  - Ezek a partik azért kellene családiasak legyenek, mert senki sem mutatkozik be a másiknak, de én egyáltalán nem így érzem.

Egy göb volt a torkodban, szinte biztos voltál benne benne, hogy nem tudja ki vagy. Próbáltad megtartani a saját belső egyensúlyod s nem hagytad a gúnymosolyt kiülni az arcodra.

  - Nekem igazából ez csak a második alkalom, amikor rész veszek ilyenen. - mondtad hűvösen.

Thomas viszont erre felugrott és lelkesnek tűnt. Egy mosoly nyugodott az ajkán, ahogyan közelebb jött hozzád és a tekintete tanulmányozott. Lett volna kedved összehúzni magad a tekintete alatt, azon agyaltál, vajon felismer-e?

  - Áh, szóval csak most "robbantál be"? - kérdezte egy mosollyal.

Nem ismert fel. Fellélegeztél és csalódott voltál egyszerre. Legalább nem hallott rólad semmi rosszmájú pletykát. Úgy döntöttél nem vágsz fanyar képet és inkább pozitívumként fogd fel.

  - Igen, *Neved* vagyok. - mutatkoztál be.

Thomas kezet nyújtott neked.

  - Örültem, én meg Thomas.

Keresztnevekkel mutatkoztatok be egymásnak, mint barátok és nem egymásból hasznot húzó párocska. Ez tetszett neked, nem volt szándékodban az ő sikerén és hírnevén felkapaszkodni. Arról volt szó, hogy itt senki sem családias, ennek ellenére te olyan jól érezted magad a közelében.

  - Most éppen megszegtük a parti szabályait. - jelentetted ki nevetve.

Thomas csak legyintett. Az ajkán egy kedvetlen félmosoly lett. Ivott egy kortyot az italából és olyan képet vágott, mintha citromlevet ivott volna.

  - A másik szabály az, hogy kell valami botrányosat tenni. - folytatta ő. 

Láttad, hogy egyedül vagytok az erkélyen, mégis, tudtad, hogy itt a falnak is füle van. Valaki biztosan tudni fogja, hogy egyedül beszélgettek kint. Mímelve őt, te is meghúztad a koktélod. Az üres poharat a letetted a széles korlátra.

  - Az elég botrányos, hogy beszélünk?

  - Nem eléggé. - nevetett Thomas.

Egy ideig terhes csend ült köztetek, nem tudtad mit szólj. Thomas megitta az italát és a tied mellé tette az üres poharat, láttad, hogy a keze kicsit tétova, talán rá is hat már a lötty. Keresztbe fontad a karod, most tűnt csak fel, hogy mennyire közel álltok egymáshoz. A szőke hajú fiú szeme kereste a tied.

  - Őszintén... Úgy küldött el a producerem, hogy jobb lenne, ha valakit lekapnék ma este. - suttogta rekedten.

Utalt valamire, láttad az idegességet rajta. Ez az életforma ezt kívánja tőle, de ő ennek ellent akart állni. A köztetek lévő táv megszűnt és közelebb léptél hozzá, nézted a reakcióját, hogy vissza fog-e utasítani. A lázadó jellemed újra megmutatta magát ahogyan vad gondolatok cikáztak a fejedben.

  - Hadd beszéljenek rólunk a lapok. - suttogtad s utolsó erőt vettél magadon.

Talán az alkohol tombolása a véredben az ok arra, volt annyi benned, hogy előre döntsd a fejed és az ajkad az övéhez érintsd. Behunytad a szemed és lélegzetvisszafojtva vártad a reakcióját. Az ajka követte a tied és először egy  lassú összhang mozogtak. A szíved majdnem kiugrott a helyéről, a kezed a mellkasán nyugodott, Thomas ujjbegyei a karod, a nyakad szelték, bele akart túrni a hajadba, de tudta, hogy akkor rendezett hajtömegnek annyi és nyilvánvaló lesz mindenki számára mivel töltötted az időd. Így a kezeit a derekad körül fonta és a lehető még közelebb húzott magához. Már kezdtetek egész jól belelendülni a csókba, ám a szőke hajú fiú hirtelen félrehúzta az ajkait.

  - *Neved* nem akarom ezt a csókot eladni egy címlapsztoriért. - lihegte Thomas - Annál többre becsüllek.

A kezed a mellkasán nyugodott s még próbáltál magadhoz térni, hallgattad mit mond. Az alkohol miatt úgy éreztem nem tudnál állni sem a lábadon. Thomas nem egy kalandot akart veled, hanem annál többet. Az arcod vörös volt és még a csókok hatása alatt álltál, szótlanul.

  - Hadd hívjalak el valahova, ott folytathatjuk. - kacsintgatott rád, de mégis, a legflörtösebb arcában is volt egy árnyalatnyi ártatlanság és mélyről jövő kedvesség.

A keze megkereste a tied és az ujjaitok összefonta. A mozdulatba beleborzongtál, egyszerű volt, de szeretetteljes. Most, hogy elmúlt a hirtelen hevesség sokkal józanabbnak érezted magad.

  - Rendben. - egyeztél bele lelkesen.

Viszont nem állhattad meg és egy apró csókot nyomtál az arcára mielőtt elhúztál és a tömegben eltűnt az alakod. Thomas egy pillanatig csak állt és bámult utánad, az egyik keze öntudatlanul az ajkaid helyét simította egyszer végig.

Remélem tetszett  😉 lassan kezdem én is behozni magam a kéreseket illetően ✔