Fandom: The Maze Runner 

Karakterek: Thomas Brodie Sangster 

Szituáció: a TMR castja Karácsonyi bulit rendez, amire te is hivatalos vagy. 

Kérte: SzofiSangter

Szavak száma: 1500

- Éééés mosoly! - kiáltotta el magát Kaya.

Mindenki mosolygott és te egy nevetésben törtél ki amikor a képen láttad, hogy Dylan grimaszolt. A háttérben bújt meg és éppen csak kiszúrtad

- Dylan! - csapott a vállára Kaya, aki csak pimaszul kinyújtotta a nyelvét.

Láttad, hogy azért még kitette a képet az instagramra és megjelölt benne. Nyomtál egy szívet és nevettél látva, hogy Dylan bosszantja Kayat. Nézted, ahogyan összebújva suttogtak. Az ajkadba haraptál és inkább elfordultál. Karon ragadtad Will-t és indultatok kibontani pár boros üveget. Ezzel jól lefoglaltad a fiút, mert bosszankodva kínlódott felfeszíteni a dugót húzó nélkül. Felsóhajtottál, úgy érezted meg kell védened őket. Mikor legutóbb rákérdeztél a lánynál tagadta, hogy bármi komoly is lenne köztük. Ráztad a fejed, megértetted volna, ha titkolózni szeretnének. Kaya nevelésére felkaptad a fejed. A pillantásod találkozott Thomassal az üveg fölött. Ő is ugyanarra gondolhatott, mint te.

Ti is titkoltátok a kapcsolatotok, hogy a média ne csámcsogjon rajta. És ez lassan felemésztett, a gondolat, hogy nem nézhettek egymásra úgy, ahogyan egy normális pár nézne. Mert a kamerák mindenhol ott lehetnek. Habár most éppen Ki Hong Lee lakásán voltatok és nem a vörös szőnyegen, nem tehettél róla, de mégis kellemetlennek éreznéd, ha egy paparazzi az ablaknál leselkedne. Túlságosan is beleszoktatok abba, hogy ne éljétek teljesen az életetek. 

A szerelmetek limitált volt. Titkon elkapni egy pillantást, egy mosolyt. Édes volt, Thomas óvni akart titeket a hírektől. Néha viszont szeretted volna a nyilvánosság előtt is felvállalni, szerettél volna a legjobb barátnődnek róla áradozni vagy azt megfontolni, hogy a szüleidnek mutatsd be. De túlságosan féltetek a kritikától és a média karmaitól, ami talán szétszakítana.

Két szerelmes voltatok, akik nem kellett volna egymásba habarodjanak."Co-stars falling in love " látnád a címet a lapokban. A producered ki is lenne akadva az biztos. Ha nem vagytok együtt akkor nem tudnak szét sem szakítani. Tisztában voltatok azzal, hogy a média hatalmában áll, hogy közétek álljon. Éheznék azt, hogy valamilyen drámába keverjenek titeket. Ha a te vagy a fiú producere nem találná előnyösnek a kapcsolatotok. Csak még jobban szenvednének. 

Hálás voltál, hogy a barátaiddal össze tudtál gyűlni és együtt tölteni ezt a nem mindennapi estét. Éjfél volt, kiültetek a teraszra, pezsgős üveggel és poharakkal megnézni a tűzijátékot. A fiúk először a nyaraló tetejére akartak mászni, de aztán Kaya nyomatékosan lebeszélte őket. Remélted senki sem veszi észre, hogy kicsit szorosabban bújtál Thomashoz, mint máshoz. Érezted a kezét, amint felkúszott a kezedhez a kabátod zsebében és megtalálta az ujjaid, szorosan összefonva. Csillogó szemekkel néztél fel rá, szeretted volna hinni, hogy ez kis örökké, ami ti vagytok valóban túléli a média és a világ bántásait. A fiú rád emelte sötét szemeit és láttad, hogy vörös az arca és annyira szeretne magához ölelni. Félő pillantást vetett a többiekre és a figyelmét inkább újra a tűzijátékra fordította. 

Kaya újra képet posztolt Instagramra. Majd később szíveled, az ráér. Kellett egy pillanat, amikor félrevonultál, telefonnal a kezedben, hogy fogadd a hívást a szüleidtől, ők is boldog újévet kívánva. Mosolyogva letetted a telefont és egyedül találtad magad a karácsonyi égősor megvilágította konyhában. De nem sokáig voltál egyedül. Thomas jelent meg az ajtóban egy csintalan mosollyal az arcán. A zsebedbe dugtad a telefonod és felvontad a szemöldököd. Kissé tétován lépkedett feléd. Még mindig ugyanúgy nem vesz kézpénznek, ahogyan a kapcsolatotok elején. Thomas nem lett öntelt és mindig meg akart bizonyosodni arról, hogy te is ugyanúgy fogadod a közeledését. Eléd állt és grimaszolva mutatott a fejetek felé. Te felemelted a tekinteted és láttad az égők között megbújt fagyöngyöt. 

  - Úgy tűnik, hogy a Karácsonyi manó a kezemre játszik. - nevetett Thomas.   

Ki Hong Lee elfelejtette levenni a régi karácsonyi díszeket, pedig már Szilveszter estéje volt. De így legalább megteremtett egy alkalmat, hogy Thomas-t közel húzd magadhoz. A fényes égők voltak az egyetlen fényforrás a helységben. Sejtetted, hogy a házi gazda lehet az a manó. Néha úgy tűnt, mintha sejtené mi is van közöttetek, csak túl viccesnek tartja a titkolózást, hogy lebuktasson. Közel hajolt és érezted a félédes bort még a leheletén, amit az este elején ittatok. Thomas nem ivott sokat, csupán azt és a pezsgőt az erkélyen. Szeretted azt, hogy folyton helyén van az esze. 

- Szeretnél egy boros csókot? - kérdezted felvont szemöldökkel. 

  Érezted, hogy a kezei megkaparintják a derekad. 

- Szerinted?

Thomas előre hajolt és az ajkait a tiedhez érintette. Először mohón és sietve, amit ugyanolyan hevességgel viszonoztál. Magad is hasonlóan éreztél, féltél, hogy bármelyik pillanatban valaki beléphet és kérdéseket tehet fel. A kezed a mellkasára tetted és próbáltad lelassítani a csókot, de a fiú képtelen volt megválni a közelségedtől. Félrehúztál és sűrűn pislogtál, a vállai fölött az ajtó felé pillantva.  

- Mi van, ha egyszer megtudják? 

Egy pillantra megfordult és hallgatózott, nem hallott lépteket, csupán azt, hogy Will és Dylan beleéléssel mesél egy történetet, Kaya és a többiek pedig nevetnek. Szerette volna azt hinni, hogy egy pillanatra mindenki szépen megfeledkezett róluk.  

- Egyszer úgyis kiderül, hogy az enyém vagy. 

Erre kicsit megnyugodtál, már nem nyitottad fel a szemed, hogy az ajtó felé less, mikor ront be valaki rátok. Elengedted magad és hevesen visszacsókoltál, a kezed körülfontad a nyakán. Szerettél néha beletúrni a szőke fürtökbe, de soha sem felborzolni a haját. Meg akartad óvni a kérdésektől. Ahogyan Thomas sem merte sosem kiszívni a nyakad. Gyengéden szerettétek egymást, mint egy házaspár.  

Thomas beleremegett a csókba és egy pillanatig kinyitotta a szemét, hogy a tekintete elkapja a tied. Ez volt az őrjítő a titkolózásban. Nem csókolhat meg téged, tudva, hogy nincs következménye. Minden pillanat édes kínzás volt, felgyújtani egymásban a tűzet, ám félve félbeszakítani aztán a parázs meg füstölögve várja a következő alkalmat, amikor egymás kezére akadtok végre.  A te szemedben is megtalálta azt a parázst most, az ajkai újra táncba fonódtak a tieddel. 

Még jobban magához húzott és te szorgalmaztad, hogy támasz gyanánt bújjatok csak be egy sötét sarokba. A kezed felborzolta a haját és érezted, hogy a saját tested is hevül az ő érintése alatt. 

x

Szétcsókolt ajkakkal és borzolt hajjal tértetek vissza, annak ellenére, hogy te próbáltál mindent eligazítani. De mindenki más túl részeg volt, hogy erre figyeljen. Ennek mindig örül az ember. Dylan hirtelen jött ötlete volt, Thomas vele tartott, Nem sejtettél semmit, nem láttad előre, hogy valami rossz történhet. Mégis ki gondolt rosszra, amikor két fiú elindul a McDonalt's-ba csak úgy heccből. Thomas nem volt részeg, láttad, hogy nem ivott sokat és míg együtt voltatok. Mégis őt ütötte el az a részeg száguldozó. Éppen a járdán mentek, amikor nekik futott, valószínüleg elvesztette az uralmat az autó fölött. Mikor Dylan felhívott azzal a szöveggel, hogy Thomas-t most vitték be a mentősök szeretted volna azt hinni ez egy vicc. Egy kibaszott vicc. 

Egy beavatkozást végeztek még aznap éjszaka, amire persze nem engedtek be. Reggel mentetek be a kórházba, kijózanodva és tocsogva a realitásban. Amikor megláttad azon a kórházi ágyon azt hitted, hogy összeesel. Kaya karolt beléd, így meg tudtad tartani az egyensúlyod, de nem sok hiányzott, hogy ott elájulj. Az érzések lesöpörtek a lábadról és elsápadtál. Most, hogy láttad, a te Thomasodra gépek vannak kötve még több kétséggel árasztott el. Az orvosok szerint túléli, csak a teste szükségli az alvást, legalábbis este ezt mondták. Ma reggelve már félő, hogy ez kómába esett át. Semmi sem biztos és ez úgy érezted felemészt.  

Az EKG folyamatosan pityegett, és habár tudtad, hogy jó jel, hiszen ver a szíve, mégis az idegszálaidon táncolt a hang.Megkért titeket arra, hogy ne maradjatok sokat, mert nem tudni mikor fordul a fiú állapota rosszabbra. Széket húztatok az ágyhoz és egy darabig őriztétek az álmát. Aggódva néztétek a mellkasa emelkedését és mindenre figyeltetek. De a csend, a pityegés egy ponton túl sok lett.  Dylan egy ponton sírva fakadt,  hevesen zokogott és azt hajtogatta ez mind az ő hibájá. Kaya magához ölelte és kivitte a kórteremből. Sejtetted, hogy ez lesz a vége, a fiú egész éjszaka nem bírt aludni, gyötörte a bűntudat, hogy az ő ötlete miatt Thomas most az intenzíven alszik. Nem tértek aztán vissza, bizonyosan a lány hazavitte őt pihenni. Te is tudtad, hogy nem vírraszthatsz mellette mindörökké. 

Will és Ki Hong veled maradtak még egy ideig. Mindvégig magadon érezted a tekintetük és féltél, belül sejtik, hogy mekkora vihar kavarog benned. Látod a szerelmed az ágyon feküdni és te meg vagy kötözve. Nem tudtad még érlelgetni sem a gondolatot, hogy elveszítheted. Nem, képtelen lennél őt most elengedni. A gondolatra, hogy Thomas-t temetni kellene, könnyeket indított útjára a szemeidből. Kettő a takaróra pottyant, aztán elapadt a patak. Will végigsimított a hátadon bíztatás gyanánt, amikor ők is elmentek és végleg magadra hagytak vele. 

- Kérlek, Thomas. - könyörögtél - Ébredj fel.

Egy alak suhant el az ablak előtt, piros ruhája elmosódott. Te lefektetted a fejed a takaróra és összeszorítottad a szemed, hogy ne kezdj el zokogni. De mindhiába, érezted, hogy nem bírod tovább. Felemelted a fejed, hogy felállj és kimenj a kórteremből. Ám ekkor láttad csak meg, hogy a fiú lassan és bizonytalanul nyitogatja a szemeit.  

- Thomas. - suttogtad könnyes szemmel. 

Megfogtad a kezét az ágyon és megszorítottad erősen. Thomas visszaszorította. 

Nem lett szomorú vég, hisz megígértem :) Remélem, hogy tetszett!! Kezdek lassan belejönni Thomas karakterébe, elismerem kicsit idegennek éreztem az elején. 

Mondd el mit gondolsz a oneshot-jaimról? Min kellene javítsak/esetleges tippek? Minden választ köszönök!