Fandom: Witcher

Karakter: Ríviai Geralt

Szituáció: az Olvasó egy elszökött hercegnő, akit halottnak hittek egészen addig míg Geralt fel nem kutatta. Most bosszúból időszakosan Geralt agyára megy.

Szavak száma: 2200

Kérte: -

Geralt egy sötét erdőn ment keresztül, a keze a kantárt fogta, ahogyan a lovát vezette maga után. Te követted őt, egy újszülött csecsemővel a karjaidban. A vaják néha hátrapillantott, ellenőrizve, hogy követed-e. Tegnap előtt megbízást kapott, hogy bőséges zsák pénz üti a markát, ha az egyik nemes lányát és annak gyermekét elkíséri egyik városból a másikba.

Geralt elfogadta, ám hátsó szándékokkal. A szeme sarkából bámult, a mellkasodhoz nyomtad a gyereket. A fejedre egy csuklyát húztál, rejtőzködni akartál előle. Már fél napját töltötte veled, de mindig borsózott a háta, olyan furcs megérzése volt. Nem kevés időt töltöttetek együtt, de te alig szóltál hozzá pár szót. Sőt, azon kívül, hogy őt bámuld egyebet sem tettél.

Megtorpant, a keze az övéhez csúszott. Gyorsan cselekedett, egy fémes hangot hallatott a hangja, amin kihúzta a tőrből. Az arcát düh töltötte el, a szemei szinte égtek, ahogyan rád pillantott.

- Mutasd magad, boszorkány - sziszegte, a kard máris a nyakad felé vonta ki.

Elmosolyodtál. Az álcád lehullott. Elengedted a csecsemőt, ám porrá változott még mielőtt földet ért volna. A köpenyed is semmibe lett, egy igen kirívó ruhában voltál, ami kiérdemelt egy érdeklődő pillantást a férfi részéről.

- Honnan jöttél rá?

Évek óta tartó játsszma volt ez közöttetek. Te folyton csőbe akarod húzni, ám ő is résen van. Csakhogy te sem hagyod magad. A kezed már nyúlt is a tőröd után, hogy harcra kész légy, Geralt szeme csillanása azt mutatta az első csapása sem fog késlekedni.

- Könnyű volt. Nem adtál neki enni - húzta öntelten a száját Geralt - A gyermekednek.

Elég átlátszó volt, de tartozott mellé egy erős gyanu is. Geralt általában megsanyargatja a bérgyilkosokat. Ám te több voltál, mint bérgyilkos, téged senki sem kellett felkérjen. Te magad bérelted fel magadat, hogy elkapd a vajákot. Újra és újra, mintha kényszeres macskaegér játékot játsszanál vele. De ezt élvezted igazán.

A kezedben már lángok gyúltak, Geralt gyakorlatiasan megpörgette a kezében a kardját. Ám ekkor pokoli üvöltés hallattszott a fák mögül. Akkora ereje volt, hogy a fák lombjai is beleremegtek. A hang a velődig hatolt, nem terveztél itt és most meghalni. Egészen eddig jó ötletnek tűnt egy elátkozott erdőben sétálni, szükség volt rá az álca miatt.

- Futás!

Megragadtad az ingét és magad után vonszoltad, ám Geralt a lovát sem hagyta elfutni. Egy barlangban rejtőztetek el, az óriás próbált benyúlni utánatok, de a keze nem ért el. Lélegzetvisszafojtva lapultál a falhoz. Geralt habozás nélkül a kardot a kezébe döfte.

Az óriás felordított, csapkodni kezdett, ám ezzel csak azt érte el, hogy a barlang bejárata beomlott teljesen. Félelem futott át rajtad, elkaptad a férfi pillantását mielőtt sötétség beborított volna titeket. Bent ragadtatok. Geralt a lovát csicsította, szintén megijedt. A markodba lángot teremtettél, megvilágítva a barlangot. A mennyizeten kristályok sorakoztak, amik megcsillantak a lángod fényében. A vaják feléd botorkált, az arca higgadt volt és ez téged is kissé lenyugtatott. A hüvelybe helyezte a kardját, de nem kellett sok, míg a kezében egy tört pillantottál meg.

- Geralt tudod, szerintem ez a játékot mindketten élvezzük.

A részed egy része szívesen elcsábította volna, csak hogy megkapd és aztán eldobhasd. Közelebb lépett, szempillantás alatt. A kardja viszont csak hidegen táncolt a bőrödön. Nem bántott, csupán emlékeztetni akart arra, hogy ő áll hatalmi helyzetben. Nem féltél tőle, az ajkadba haraptál. Geralt minden, csak nem egy hideg vérű gyilkos.

- Meg ne próbálj megátkozni - sziszegte a fogai között a férfi. 

A penge hidegségét hozzá sem lehet hasonlítani a szeme hidegségéhez. A meleg fényben is annyira ridegnek tűnt. Nem torpantál meg a kardjától, ám Geralt elhúzódott. Makacsul húzta a száját, csak azért sem engedte az érzéseit megmutatkozni.

- Átok lenne a szerelem, Geralt? - nevettél rá.

Abból ítélve, ahogyan rád nézett sokszor azt gondoltad szerelmes beléd. Vagy legalább csak kíván őrülten. Frusztráló volt, hogy tétova volt ezt be is bizonyítani. Hirtelen visszahúzódott, elvéve a nyakadról a tőrt. Egy pillanatra valóban a kegyelme alatt álltál. De mégis ő volt az, aki visszakozott, mintegy ezzel megmutatva, hogy nem hagyod őt hidegen. Mindig sarokba szorít, de megkegyelmez. Mintha őt az töltené el örömmel, hogy veled tudathatja egyszer már megszerzett. Utáltad ezt benne.

- Most jobbnak gondolod magad nálam? - csattantál fel dühösen - Nemesebbnek?

Geralt teret nyert közöttetek, a tőrt a helyére tette. Hátat fordított neked, mintha becsmérelné a haragod mértékét. A kezed a derekadra tetted, főnökösen néztél rá.

- Téged felültettek - vágta rá Geralt - Itt nem én vagyok, aki halált érdemel.

Hanem a saját nővéred.

Megráztad a fejed, frusztráltan. Teret nyert közétek, de mégis úgy érezted a feszültség fojtogat. Gyűlölted a vajákot, amiért elrontotta az életed. Volt egy kis múltatok közösen. Geraltot felkérték arra, hogy téged elvigyen egy másik birodalomba, hogy hozzá menj feleségül egy nyámnyila herceghez. Te inkább eljátsszottad a halálod, őt a néped kitagadta. Nos, rossz embert választottál, hogy a nagy szökésed kitaláld. Ugyanis Geralt fényt derített a tervedre. Bosszút forraltál iránta, amikor leleplezett az egész birodalom előtt, hogy te bizony élsz és virulsz. Azóta fejvadászok és hős lovagok hónapok óta felkeresnek, hogy hősiesen visszavigyenek a birodalmadba. 

Mikor fogják már fel, hogy itt az ideje feladni? A nővéredé a trón, soha nem is lett volna esélyed az uralkodásra. Így nem maradt számodra egyéb, mint a züllés. Ebben találtad meg magad, nem a fényűzésben. Hogy mégis miért keresnek ennyire? Nos, a nővéred imádná, hogy mellette szenvedj, ezt pedig nem tudná megtenni nélküled. Így mindent megtesz, hogy maga mellett tudhasson ha kell hát erőszakkal kerít elő.

Boszorkányból nem lesz királynő, mondogatták. Annyi gyűlölet gyűlt fel benned, hogy úgy érezted te már egyébre nem vagy képes csak pusztításra. Nem láttad magad mártírnak, ugyan. Sok embernek ártottál utad során, hogy megvédd magad és a titkod, nem voltak határok.

- Hanem én - tetted hozzá szomorúan.

A hangodban igazi fájdalom hallattszott, nem volt balga hogy ne vegye észre. Geralt megtorpant. Láttad, hogy a szeme sarkából figyelt téged. Egy ponton, ő is egyetértett veled, de nem ítélkezett. Ha valaki, akkor Geralt tudta jól milyen számkivetett bűnösnek lenni. Megfordult, a sárgás szemeit egy pillanatra lesütötte.

- Káoszt érzel bennem és mégis elengedsz - róttad meg játékos hangon - Nem sejted, hogy mit tehetek? 

Felelőtlenség volt téged a világra hozni, mindig ezt tartottad magadról. A boszorkány, aki megátkozta anyádat elég jel kellett volna legyen arra, hogy ne kísértsék a sorsot. Te balsorsot hoztál amerre csak jártál. Tisztában voltál a tetteid súlyával, de azzal is, hogy ezellen nem tehetsz semmit. A kezeidben, a véredben folyt a bajkeverés és viszály.

Az önképed torzult volt, ám mégis reális. Igazad volt, de Geralt mégis nyugodtan állt. Ismert, úgy érezte ezt kijelentheti. Ellenséged volt, de mégis idők során közel nőtt hozzád. Tudomást szereztetek egymás gyötrelmeiről. Évek óta kergeted, de néhány horzsoláson kívül nem kapott tőled egyebet. De belül volt egy olyan érzése, hogyha alkalmad is akadt volna arra, hogy megöld nem tetted volna. 

- Igazad van, jobb ha magammal viszlek.

Közelebb húzódott és te magad sem tudtad, hogy miért borzongtál bele abba, hogy a tekintete rád esett. Geralt előtted állt, a kezét a kézfejeden érezted, cirógatta a bőrőd. Az arcát nézted, ahogyan elsötétült szemmel nézett rád elmélyedve. Az ajkadba haraptál, bizseregtél az érintésétől. Egyszer csak érezted, hogy valami a csuklód köré csúszik. El akartad kapni a kezed, de már késő volt. Fenébe! Annyira éhezted az érintését, hogy teljesen elvesztetted a fejed egy pillanatra.

- Ezért még meglakolsz!

A fehér hajú férfi önelégülten elmosolyodott. Boszorkány béklyó volt, Geralt tudása szerint ez az egyetlen ami harcképtelenné tudna tenni. Megragadta a mágikus kötelet és önkényesen rángatott maga után. Hagytad magad. Meggyújtott egy fáklyát, hogy legyen fényforrás is. A barlangban bolyongtatok. Geralt nem akarta elismerni, de elvesztette a fonalat és már maga sem tudja merre megy.

- Talán egy mágia most segíthetne - szólaltál meg nyájas hangon - De meg vagyok kötözve.

Geralt mélyet sóhajtott, megrázta a fejét bosszankodva.

- Inkább a szádat kellett volna bekötnöm.

Megálltál, mire a vaják is megtorpant. Értetlenül nézett rád vissza, nem értve miért álltál meg. A szemébe néztél, mélyen. Közelebb léptél hozzá, az ajkad egy pillanatra megharaptad. Geralt nem tudta megállni, hogy ne figyeljen fel a mozdulatra.

- Te ezt élvezed - jelentetted ki halkan, mire Geralt csak egyet hümmögött - Élvezed, hogy futsz de sosem kapsz el. Semmi pénzért nem adnád fel a kihívást.

Geralt közelebb lépett, felháborodtan nézett rád. Volt benne nem kevés büszkeség, hogy képes arra, hogy téged zsinóron rángasson.

- Hiszen most elkaptalak. 

Ezt vártad, hogy végre egy lélegzetvételnyire legyen tőled. Itt volt az ideje, hogy bebizonyítsd milyen fából faragtak. A kötél lecsúszott a csuklódról, eddig rejtegetted, hogy sikerült ezt is hatástalanítani.

- Tanultam új trükköket, veled ellentétben.

Megragadtad a vállát és magadhoz húztad le. Geralt elkeredett szemmel állt a jelenet előtt. Előre hajoltál és elkaptad az ajkait. Geralt, nem habozott belelendülni a csókba. Durván magához húzott, a tömör mellkasához és a barlang falához préselt. Vadul hajszolt a csókba, az ajkadba harapott a nyelve súrlódása csak még jobban szította benned a tüzet. Ellenségek voltatok, most mégis szerelmesek. Veszélyes volt ennyire odaadni magad a vajáknak, de a pillanat hevében nem érdekelt. Most és mindenkorra leleplezted az epekedését. A hosszú hajába túrtál, a tincsekbe kapaszkodtál. A kezei a combod cirógatták a szoknya alatt, hosszú forró nyomokat éreztél az ujjai után. Geralt belesóhajtott a csókba. Kiengedett valamit, amit olyan régóta tartogatott magában. És nem habozott teljesen kihasználni a helyzetet. A vállába kapaszkodtál, de a hideg fémtől csak még jobban megborzongtál.

A mennyezeten felvillantak a fehér kristályok. A barlang úgy döntött, hogy a kiút felé vezet titeket. Geralt megszakította csókot, te pedig hevesen lélegeztél még mindig alig tértél magadhoz. A férfi még mindig nem húzódott el.

- Tudod, én és te nem sokban különbözünk - suttogta reszelős hangon a férfi.

Geralt most döbbent rá, noha a béklyó rajtad volt, mégis ő volt a fogoly. Rabja volt az egészségtelen és durva harcataitoknak, a lefegyverző szócsatáknak és neked. Talált valakit, aki ugyanannyira elrontott, mint ő és nem fél ettől. Te voltál a társ, akiért sosem akart vágyakozni.

- Ez nem igaz! - kiáltottad rá, az érzéseid elismerése még mindig akkora frusztrációt jelentett - Gyűlöllek, Geralt. 

A férfi felvonta a szemöldökét, mintha csak mondaná: igen, persze, azért csókoltál meg. Előre hajolt, ám most már nem nyomta az ajkait a tiédre. Csupán hozzá érintette. Játszott veled, szinte ő is beleélte magát a helyzetbe. Nem tudta,ha szándékosan akartad ennyire kívánatossá tenni magad számára, de érezte, hogy rendesen meg kell ragadnia az önuralmát, hogy beérje csupán azzal, hogy megcsókoljon. A keze lassan elengedte a derekad, amivel eddig magához préselt. Geralt

Aztán félrehúzott és te mély, szapora légzéssel néztél rá. Melegséget éreztél az arcodban és a mellkasodban, sőt az egész tested lángokban állt. Az ajkadba haraptál, még mindig fel tudtad idézni az ajkai ízét. Megráztad a fejed, nem hagyhattad, hogy tovább elcsavarja a fejed. Kinyitottad a markod és tüzet varázsoltál a markodba. Először láttad fényben a csók óta. Geralt is ugyannyira ziláltnak tűnt, mint te. Jól esett látni, hogy a csóknak nyoma maradt rajta is.

- Látod, ebben is egyetértünk - mondta Geralt, mintegy rád hagyva az egészet - El kell mennem egy királyságba, ahol kapóra jönne valaki aki elcsavarja egy herceg fejét. Mit szólsz, felnőttél a feladathoz? 

Felvontad a szemöldököd, túl csábító volt az ajánlat. Nem tudtad, hogy a tréfa csábított jobban, vagy az, hogy a vajákkal tarthass. Még nem fejeztük be, Geralt gondoltad.

- Készen születtem!

Követtétek a kristályok útját, Geralt szerint egyre frissebb a levegő is. Közeledtetek a kijárat felé. Onnan pedig mi lesz veletek? Azon gondolkodtál vajon hazudott-e neked azzal, hogy szüksége van a segítségedre. Féltél, hogy a csókja is csak egy hazugság volt. Pedig igazi vágy tombolt az érintéseiben.

- Mit gondolsz, vajon kibírjuk egy darabig anélkül, hogy megpróbáljuk megölni egymást? - kérdezte elgondolkodva Geralt. 

A vaják megállt, az arany színű szemeivel újra és újra bemért. Láttad, hogy a pillantása az ajkadra csúszott. Libabőrös lettél, talán ez a vonzalom mindig is itt volt közetetek, csak elnyomta mindkét fél. Éhesen pillantott rád, te is érezted a tüzet a testedben.

- Az nyer, aki hamarabb feladja - kacsintottál rá, mire a férfi csak felmordult.

Egyetek sem gondolta, hogy így fog kezdődni a csapatmunkátok.