Fandom: Marvel 

Karakter: James 'Bucky' Barnes 

Szituáció: Bucky korán kelő típus és szeretne meglepni valamivel, de kissé félre sikerülnek neki a dolgok

Szavak száma: 1500

Kérte: marvel-fangirl-01

Kinyitottad a szemed és kellemes reggeli fénnyel betöltött szobád láttad. Az álom még friss volt a pilláidon, ezért gyorsan visszacsuktad és még jobban magadra húztad a takarót. Morogtál és forgolódtál egy kicsit, hogy elérj a melletted alvó alakhoz. Megszoktad már, hogy Bucky gyakran a rémálmaival küszködik és olyankor nem akar véletlenül sem bántani álmában ezért az ágy szélére húzódik. Így nem gondoltál semmi rosszra, csak barátod karjaiba akartál fészkelődni. De nem érted el, sőt, addig fészkelődtél, hogy a fél lábod máris lelógott az ágy széléről. És ekkor felnyitottad a szemed, kissé megijedve. A kezed ki akarta tapogatni az utat hozzá, de csak hidegséggel találkozott, a szemed az alakja után kutatott, de azt sem lelted. Ez szokatlan volt, ha hamarabb is kell fel, mint te, akkor az ágy szélén megállva szokott megvárni, míg felébredsz. Az összes álom eltűnt a szemedből és hirtelen felültél, ami azt eredményezte, hogy majdnem kiestél az ágyból. A szobád teljesen üres volt, a nap lágyan sütött meg mindent, de te érezted, hogy igenis hiányzik valami. Most már vigyázva, talpra szökkentél és az ajtó felé vetted az irányt. 

Próbáltál nem baljós dolgokra gondolni, de Bucky azt mondta, hogy legyél inkább elővigyázatos ha egyedül vagy. Márpedig egyedül voltál, a barátod hűlt helyet lelted és a házban mély csend uralkodott. Egy keserű gombóc volt a torkodban, ahogyan kiléptél a szobából és a folyosóra kiérve lehajoltál. A szoba küszöbe alatti revolvert húztad elő, amit még maga Bucky tett oda neked biztonsági okokból. Mondta, hogyha bajt érzel,  húzd elő. Előkaptad, csőre volt töltve, de nem volt kibiztosítva. Csak remélni tudtad, hogy nem volt szörnyű az ok, amiért a szerelmed magadra hagyott, csak remélni tudtad, hogy nem esett baja. Őszintén reméled, hiszen ha azt látod, hogy valami bántja az mindig olyan, mintha kitépnének a szívedből egy darabot aztán a többit összemorzsolnák. Sokat jelentetek egymásnak és éppen ezért kíséri a mindennapjaitok a küldetések izgalma mellett a csendes, féltő aggodalom egymás iránt. Valahogy így szoktátok meg, hogy aggódtok egymás iránt és minden áron meg akarjátok óvni egymást.

Magadhoz szorítottad a fegyvert és elindultál a házatokban a folyosón. Tulajdonképpen, nagymamád régi, városi háza lassan mindkettőtöknek takaros és kellemes kuckó lesz. Ahogyan csendben haladtál a folyosón egy hangot hallottál, beszédhangot, de azt nem tudtad kivenni,  hogy mit mond. Kissé megtorpantál,  ez nem tántorított vissza attól, hogy megtudd hova tűnt a hőn szeretett katonád. Aztán megtorpantál, újra, most viszont más miatt. Egy idegen hangot hallottál, ami arról beszél, hogyan kell szakszerűen feltörni egy tojást. Csak pislogtál néhány másodpercig és hallgattad a mély, komoly hangot, ami úgy tűnt túlontúl elbonyolítja a tojás felverését is. Felhúztad a szemöldököd és ahelyett, hogy csak hirtelen berontottál volna a félig nyitott konyhaajtón, a hátad a falnak döntötted és hallgatóztál. Edények csörömpölését hallottad és arra vetted magad, hogy bekukucskálj a nyitott ajtón.

És akkor tátva maradt a szád. Leengedted a revolvered és a bal kezed a szád elé helyezted, hogy visszatartsd egy hangot, ami majdnem elárult.

Majdnem kiszökött az ajkaid közül egy hangos nevetés. Nem készültél fel az eléd tarult jelenetre. Bucky a tűzhelynél állt, az egyik kezében egy fakanál, a másikban pedig a táblagépe volt. Még a pizsamája volt rajta, a sötét vörös pólója és fekete nadrágja, a bal, robot keze kikandikált a rövidujjú pólóból.  Ezután nyomban az arcára szökött a tekinteted, amit viszont nem láthattál teljesen, mert a haja eltakarta és amúgy is pont előnyös helyzetből leskelődtél. Az arca nyugodt volt, de roppant koncentrált arra amit csinált, a szemöldökét is ráncolta hozzá.  Bucky haja rendezetlen volt és úgy tűnt alig kelt ki az ágyból, máris a konyhába vitte az útja. Még egyszer pislogtál és újra végignéztél a tűzhely fölé hajoló fiúdon, nem találva magadban a szavakat, amivel ezt az egészet letudd magadban. Csak akkor is, hihetetlen és komikus volt előtted a kép és tényleg szükség volt az önkontroll. A szíved majdnem kiugrott a mellkasodból a jelenet hatására. Rég láttál ennél aranyosabb dolgot, még azt is latba véve, hogy a tűzhelynél álló ex-katonának vannak nagyon is aranyos jelenetei, például mikor éjszaka amikor azt hiszi alszol, szó nélkül magához húz és szorosan átölel néhány pillanatig csak azért, hogy érezze nem hagyod el, nem veszel el, mire felkel a nap.

Bucky még csak alig nyeri vissza az emlékeit, még csak alig kóstol újra bele abba, amit úgy hívnak normális élet. Tudtad, hogy türelmesnek kell lenned vele, mert még sokat nem ért és az emlékei is csupán darabonként térnek vissza. Te próbálsz neki mindenben segíteni, éppen ezért is tűnt praktikusnak nem csak azért összeköltöznötök mert úgy érzitek elloptatok egymástól egy darabot a szívetekből. Próbálod pártfogolni, ha nem boldogul a házimunkában, szívesen kisegíted, noha általában te szoktál az ilyenekért felelni. És igen, a reggeli is a te reszortod lett volna. De számottevően jobb ez a kép, mint amire te gondoltál, hiszen ép és semmi baja, csupán kissé baja akadt a reggelivel.

Egy hatalmas mosoly volt az arcodon és figyelted az igyekvő mozdulatait. Próbálta pontról pontra úgy elkészíteni a rántottát, ahogyan a dagadt szakács a táblagépben. Aranyos volt, nem tudtad megállni, hogy ne mosolyogj.

Steve mutathatta neki, szerinte az Internet hasznos dolog. Részben igen.

Bucky lassan haladt a rántottával, te pedig csendben figyelted. Egészen addig, míg a kezedből véletlenül ki nem pottyant a fegyver, amit még régen vettél elő. Az ajkadba haraptál és gyorsan visszahúzódtál a fal mögé. Bucky persze meghallotta, hogyne hallotta volna, jobb reflexei és hallása van, mint bárki másnak, akit ismersz. Megállt a kavargátásban, de a videót már nem állította le. Akárcsak te, ő is először rosszra gondolt, hogy behatolás történt, hiszen ezt nyomták a Hydra emberei a fejébe éveken át. Settenkedett a hang irányába, te pedig csendben maradtál, mert még mindig bosszantott, hogy félbeszakítottad az idilli képet. Bucky pillanatok alatt előtted termett és elzárta előled az utat a kezeivel. Nem tett semmilyen hirtelen mozdulatot, amivel bántott volna, de te a meglepettségtől a falnak dőltél. A férfi utánad kapott, a mozdulat mégis gyengéd volt, a robot kezét a falnak támasztotta, a másik a karod után nyúlt.

- Te vagy az? - kérdezte óvatosan, suttogó hangon - Miért nem szóltál?

A keze a karodról gyorsan a derekadra csúszott és kissé magához húzott, valami amit gyakran öntudatlanul tesz, de te imádod ezt. Hirtelen két elkerekedett kék szempárral találtad szembe magad, amik tele voltak aggodalommal, de ugyanakkor mélységes szeretettel. Ez az egyik dolog, amit szeretsz benne, hogy annyira nagy a szíve és jó ember, annak ellenére, amit a sötét emlékei néha suttognak neki.

Bólintottál és zavarodottan pislogtál. Nem akartad sokáig válasz nélkül hagyni, ezért gyorsan összekaptad magad még mielőtt elvesztél volna a jégkék szempárban.

-Te sem szóltál. - mondtad megvonva a vállad

Lesütötte a tekintetét, mert észre vette a te hangodban is az aggodalmat. Igen, borzasztóan aggódtál érte és ezen nem fog az sem változtatni, hogy milyen aranyos gesztust szándékozott tenni.

- Meglepetést akartam. - mondta csendesen, már-már bűntudatosan,  pedig te nem akartál megróvó lenni vele szemben

Nem tudtál volna haragudni rá, még ha akarnál sem, túlságosan szereted. Csak egy aprócska, ennivaló gesztus volt a részéről és a szíved melegség öntötte el. Elmosolyodtál és kinyújtottad a kezed Bucky arcára téve azt. A férfi a kezedbe nyomta az arcát és becsukta a szemét. Ez az gyengéd érintés, gesztus mindkettőtöknek egy kapcsolódási pont, hiszen ez volt az első igazi érintés, amit anno elfogadott tőled, ami mindig megnyugtatta.

- Ami sikerült is, büszke vagyok rád, Bucky. - biztosítottad gyengéden

Egy mosolyt adott és az arca meglepettség-zavar keverék volt, de melegség járta át a szavaid hallva. A karjaiba furakodtál és megölelted biztatásképpen. Pillanatok alatt ellazult és mindkét karjával visszaölelt. A főzéstől és a gőztől a teste jóval melegebb a tiédnél, beleolvadtál a karjaiba. Ilyenkor, amikor megölel, újra és újra rájössz, hogy mennyire is szereted ezt a férfit. Azzal együtt, hogy Bucky néha ellentétek sorozata: hiszen az egyik kezét bőr fedi és mindig meleg, valós;  a másik keze vas és robotos, mesterséges; ahogyan a férfi egyik része is mindig emberi, érzelmes lesz, míg a másik egy finomra hangolt gép, ami csakis a másik príma működése által alkothat egy embert. Bucky komplex, felbecsülhetetlen és értékes, annak ellenére, amit néha gondol magáról. Ahogyan egymás karjaiban voltatok, a fejed a mellkasára helyezted, ő pedig a fejedre hajtotta az övét. Felbecsülhetetlenek az ilyen pillanatok és éppen ezért csak álltatok, élvezve a csendet, egymást. Egy pillanatig valóban csak a ex-katona gyors szívverésére tudtál figyelni, megnyugtatott és felmelegített az érzés, hogy itt vagytok egymásnak.

Az idilli hangulatot egy enyhe füst szakította félbe.

- Mi ez a szag? - kérdezted meg gyanakodva

Valamennyire elhúzódott és ő is beleszagolt a levegőbe. Bucky kissé felhúzta a szemöldökét, majd somolyogva megrázta a fejét.

- Van egy ötletem.

Author's note : remélem tetszik a oneshot, túl sokáig vacilláltam ugyan, hogyan kezdjek hozzá, de ami késik az nem múlik.

Ha tetszett és szeretnétek a jövőben még Buckys oneshot-ot látni, akkor írjátok egy ★-t!