Fandom: Marvel

Karakter : James ' Bucky ' Barnes

Szituáció: hogy elűzzék az unalmat, a Stark toronyban lévők bújocskázni kezdenek. Buckynak kissé nem megy először, de te segítesz neki; a vége pedig csavar

Szavak száma : 1600

Kérte : FoxWithWings

{ Ez a oneshot mérő hülyeség, de vegyétek viccnek az egészet. Ez nem reális, megtörténhető valami, hiszen hőseink nemigen unatkozhatnak ennyire}

Vannak napok, amikor azt kívánod bárcsak lelassulna az idő, hogy tudj csak egy lélegzetet venni nyugodtan. Most ez nem az az időszak. Most per pillanat csend van, olyan mint amikor két hullám között visszahúzódik a tenger. Az egyik hullámon túl vagy, de nem tudod, hogy készülj-e a másikra, hogy az mit hozhat. Éppen ez van a Stark toronyban lévőkkel is, beleértve téged, a frissen érkezett tagot. A múltkori Hydra csatát ki kell pihenni. Egy Hyra küldetést ki is lehet pihenni közel három nap alatt ( habár Clint szerint adjunk neki három órát és olyan lesz, mint új korában) , de két hét küldetés nélkül maga a paradicsom, csendes, nyugodt, csendes, NYUGODT. Már-már túl nyugodt. És ezt úgy érteni, hogy jóból is megárt a sok.

Meg ám, ezért történt, hogy rosszabbnál rosszabb szórakoztatási lehetőséggel álltak elő; merthát minden wifipontnak és online szórakozásnak vége akad, csak az internet nélküli játékoknak nem. Hagyományos szórakozási módok listája:

● társas játékok ( nem volt hosszú életű, mivel Tony minden Monopoly kört megnyert, valamint minden játékot, ahol gyűjteni kell valamit)

● a kártyajátékok sem valami nyerők ha mindenki játszik, beleértve Wandát is, mivel mindenki fejébe lát és ismeri a kártyáit

● a Mersz vagy Felelsz pedig már ott belefulladt, hogy Thor-on és Vízión kívül senki sem tudta felemelni Mjörnil-t

Ezek után még egy ideig érdekességnek számított Bucky, Steve régi, elveszett barátja, aki éppen csak most csöppen bele a normális életbe, de utána megint visszazökkentek a többiek a régi, nyugodt kérekvágásba.

Tehát valami új kellett, amivel el lehet ütni az időt. Mígnem valaki felszólalt, hogy mi lenne bújocskáznának. Miért ne?, gondoltad te magad is noha még magad sem tudod milyen régóta nem űzted ezt a játékot. A többiek benne voltak, így te is. Noha Tony kijelentette, hogy ez már nyert ügy,  hiszen ő és Vízió a torony minden zúgát ismeri. De akkor Natasha mosolyogva megjegyezte, hogy szerinte Steve-nek és Buckynak jobban fog menni a játék, mivel mindkettő évekig tűnt el, biztosan mesterei ennek.

Egyikük sem nevetett a viccen, de már csak azért is belement a játékba. Igen, mindketten jól eltűntek, csak akaratuk ellenére. Már te is kíváncsi voltál önszántukból mire mennek. Szerencsésnek mondhatod magad, hogy láthatsz ilyet, a Bosszúállókat vérkomolyan venni egy gyerekjátékot. Hogy ne legyen vita sorsot húztatok és pechedre te lettél a hunyó. A nappaliból indult a játék, te pedig hagytad bekötni a szemed, hogy ne tudj lesni és elszámoltál ötvenig. Az utolsó tíz számot ugyan elsietted, mert már nem volt türelmed. Útnak indultál és füleltél, azon gondolkodtál hol kezd először. Egy sarokkal alrébb befordultál a konyhába és a tüzetesen körülnéztél. Gyorsan rádöbbentél, hogy nem kellett annyira nagyon körülnézz, mivel majdnem kiszúrta a szemed a vörös ruhadarab, ami kikandikált az asztal alól. Elmosolyodtál és megráztad a fejed, nem gondoltad volna, hogy ő lesz az első, akit megtalálsz. 

- Bucky, ez túl könnyű. - nevettél, persze nem gúnyosan

Bucky nem mozdult az asztal alól, noha bizonyára leesett neki, hogy megtaláltad és számára vége a játék. A többiek kissé tartottak attól, hogyan fog reagálni arra, hogy veszít,  de te nem féltél tőle.

- Én... - hallottad a hangot, ami elhalt

Leguggoltál és benéztél az asztal alá, a pillantásod találkozott a gyerekesen összegubózott ex-katonával és küzdködtél a nevetéseddel. A bújocskázó Bucky valami eszméletlen aranyos, erre akkor és ott rájöttél. Az arcán egy enyhe vörösséget véltél felfedezni, a világoskék szemeiben zavar és csalódás volt, amire mindjárt lankadt a mosolyod. Kissé közelebb húzódtál hozzá és biztatóan a szemébe néztél.
 
-Nekem kissé nehezen megy ez a játék. - motyogta lekókadva

Láttad, hogy tényleg bántja a dolog, hogy ez nem Tony-féle-győzelmi-szeszély, hanem ő valóban jó akart lenni, hogy kivívjon valamit, hogy egynek érezze magát a csapattal legalább most. Ez elindított benned valamit. Biztatóan rá mosolyogtál, hátha kedvet öntesz belé. Bekucorogtál hozzá az asztal alá és a férfi szeme elkerekedett, de nem ellenkezett.

-Semmi baj, ha gondolod segítek majd neked a következő körökben, persze csak ha nem én leszek a hunyó. - ajánlottad fel segítség gyanánt

Bucky habozott válaszolni, a szemei végigfutottak rajtad, majd látva, hogy komolyan gondolod, lassan bólintott. Te belül megkönnyebbültél, hogy nem utasította vissza, nem bugózott össze a saját világába hanem nyit valaki felé, aki történetesen te vagy. Lassan kibújtál az asztal alól és kiegyenesedtél, majd lenéztél a kikászálódó Buckyra.

- De most sajnos kiestél, mert megtaláltalak. - mondtad kisvártatva

Bucky kiegyenesedett és így sokkalta magasabb volt nálad, ami furcsa volt, hiszen az előbb még az asztal egy magasságra késztetett mindkettőtöket. Bucky leseperte magát, majd a tekintetek újra találkozott.

- Értem. - bólintott komolyan - És köszönöm.

X

Majdnem mindenkit megtaláltál Tonyt és Vízión kívül. Ez azt eredményezte, hogy a milliárdos hencegve jelentkezett a következő körre hunyónak. Amikor mindenki elfutott elbújni, te intettél Buckynak,  hogy kövessen. Felfutottatok az emeletre, te elől, Bucky pedig lazán felzárkózva futott melletted, azért ő csak gyorsabban futott általában, mint te. Aztán elértetek Tony Stark egyik laborjába, ahová te nyomban találtál is egy szertárat. A nyomodban lévő férfi felhúzott szemöldökkel figyelt, de nem szólt semmit. A szertárban kupi volt és sötét, ami nem volt túl fényes, de úgy tűnt elfértek benne ketten.

Te próbáltál minél meggyőzőnek lenni, de ez semmivel sem több, mint aminek látszik: egy sötét szertár, ami most viszont búvóhelyül fog szolgálni.

- Az összes szertárat át fogja kutatni, csak a sajátját nem. Itt jó helyünk lesz. - fordultál felé lelkesen és a fejeddel a nyitott szertár ajtó felé böktél

Bucky csak pislogott és kissé szkeptikusan nézett a búvó helyetekre, de még nem mondott egy rossz szót sem. Tudtad, hogy türelmesnek kell lenned vele, mégis azzal is tisztában voltál, hogy Tony bizony nem fog ötvenig számolni, csak vagy húszig. Sietnetek kellett, ezért kissé zavarban a kezed az igazi kezébe csúsztattad elkezdted behúzni a szertárba. Ahhoz képest,  hogy milyen nagy darab ember, izmos és erős, mégis, könnyedén hagyta magát, hogy beráncigáld. Mindketten behúzódtatok és te rátok zártad az ajtót.

Aztán kissé minden elhomályosult. De egy dolog igenis tiszta volt: egy szűk helyre zártad magad a Tél Katonájával és erre a pillanatra aligha számítottál valaha életedben. A szertárban így teljes sötétség volt, még az orrodig sem láttál, nemhogy azt lásd, hogy a férfi mit csinál. Akkor jutott eszedbe, hogy nem engedted el a kezét, amivel berángattad. Érezted a keze melegét, a bőrkeményedéses ujjbegyeit,  mert az ujjai még mindig a tiéd közé voltak fonódva. Csodáltad miért nem engedte el ő először a kezed. Hirtelen melegség öntötte el az arcod és zavarban elengedted lassan a kezét, ő engedte. Bucky nem mozdult, nem mondott semmit és ez megijesztett. Nem tudtad mi tevő légy, így sötétben még a reakcióját sem tudtad kifürkészni. Egyszer csak gondoltál egyet és tettél egy lépést, de ekkor valamire ráléptél, amire Bucky felmordult. Valószínűleg a lábára, erre viszont mikor lepattantál róla, elvesztetted az egyensúlyod és a mellkasának ütköztél. Elvörösödtél és bosszantott az ügyetlenséged, meg az, hogy ilyen kicsi ez a szertár. A kezed a mellkasára tetted és ellökted magad tőle, érezted egy pillanatra a teste melegét és a fém keze surolta a karod, bizonyára mert el akart kapni. A sötétben ő sem látott semmit, nem látta a vörösséget az arcodon, amiért hálás voltál.

- Ó, ne haragudj. - kértél bocsánatot gyorsan

Nem volt helyed még egy lépést hátra tenni Buckytól távolabbra, elfelejtetted milyen kicsi ez a helység. A cipőtök orra egymásnak ért, a testetek közel volt egymáshoz, éppen csak nem érintkezett.

- Öhm, semmi baj. - mondta csendesen, de a hangja olyan közelről hangzott

Sosem voltál még ennyire közel hozzá, nem volt alkalmad. Ő mindig annyira megközelíthetetlen, veszélyes volt számodra, hogy nem mertél csak úgy odamenni hozzá és a kezét a tiédbe zárni.

Már azon kezdtél gondolkodni, hogy Tony vajon hány embert talált meg, amikor Bucky megszólalt:

-Ez így nem csalás? Hogy ketten vagyunk itt?

Elmosolyodtál és keresztbe tetted a karod,  de ez így a testéhez ért, de ő nem szólt semmit, azt kívántad bárcsak egy icipici fényed lenne.

- Ha Tony és Vízió is megtette akkor nem. - vontad meg a vállad
Bucky halkan nevetett és a téged melegség járt át. Szeretted volna ha többször hallod nevetni, talán mégsem volt olyan rossz ötlet ez a bújocska.

Egyszer csak viszont felcsapódott a szertár ajtaja és ti csak pislogtatok egy pillanatig, hogy a szemetek hozzászokjon a fényhez.

- Ki gondolta volna?  Ó, vagy hagyjalak titeket inkább? - vigyorgott Tony, mint a vadalma

Nem azt mondod, hogy nem maradtál volna meg Buckyval, de de igen, maradtál volna még,  mégis kit akarsz meggyőzni? Egy mérges pillantást vetettél Tonyra, majd visszapillantottál Buckyra. A látvány kellemes volt, a tágra nyílt égszínkék szemek nevetve néztek vissza rád, a sötét haja a szemébe lógott, ami viszont meglepett, hogy egy halvány vörösséget véltél felfedezni az arcán. Kíváncsian pillantott rád, amikor kinyújtottad a kezed, hogy kiseperd a szeméből a rakoncátlan hajszálakat, ő pedig behúnyta a szemét és nyugalmat talált az érintésedben. Egy pillanatra megfeledkeztetek az ajtóban álló hunyóval.

- Értem. - vihogott Tony és rázta a fejét - Akkor visszazárom.

Újra sötét lett és te szótlanul maradtál. Bucky nem szólt semmit, nem állította meg Tonyt, mikor újra rátok zárta az ajtót. Pedig nem sikerült a terved, gondoltad, ám ez a gondolat abban a pillanatban eltűnt, mikor Bucky emberi kezét érezted a tiéden és magához húzott. Akkor már győzelmet éreztél.

X

- Már megint ezt csinálja. A múljon is majdnem egy napig kerestem. - sóhajtott Steve, a hunyó

- És (Név) hol van? - replikázott egy kiesett játékos, Natasha, csodálkozva a helyzeten

Steve újra és újra bejárta a tornyot és nem találta egyiket sem, sem Buckyt sem téged.  Mester és tanítványa.

- Van egy ötletem, hogy együttműködnek. - mondta sejtelmesen Tony

Steve nagyot sóhajtott és elhesegette a feladás gondolatát.

- Én megyek, hozom a fémdetektort.

{ Talán túlságosan is nagyon élveztem megírni ezt oneshot-ot :)) Ha tetszett akkor csillagozd és hagyj magad után nyomot.}