10 fejezet- A jóslat
Lia, Willel és Percyvel a tengerpart felé sprintelt. Ott óriási volt a kavarodás. Egy hatalmas, sárga és fehér színekben pompázó tengeri kígyó úszott a part felé. Táborozók szaladgáltak a parton, és katapultokat helyezgettek. A tengeri kígyó hátán három fiú lovagolt (kígyógólt?), akik a karjukat lengették, és kiabáltak valamit. Lia kikerekedett szemmel bámulta az egyik fiút, akinek a fémkarján megcsillant a lemenő nap fénye, majd berántotta Willt egy bungaló mögé.
-Miért?- kérdezte sóhajtva Will.
-Hát nem látod?
-Továbbra is vak vagyok.
-Ja, tényleg. Szóval itt vannak azok a fiúk akiktől azt a beszélő lándzsát szereztük.
-Aha- mondta Will totál közönyösen- Amúgy beszéltem a lándzsával, és a neve Vox (latin szó, jelentése:hang, szó)
Ebben a pillanatban ért partot a tengeri kígyó, és különös utasai a partra szálltak. Lia kilesett a bungaló mögül. A fémkarú fiú nyugtatótan felemelte a kezét.
-Nyugi. Nem akarunk bántani titeket. Azért jöttünk, hogy ismertessük a következő nagy próféciát.
A kígyó ebben a pillanatban felágaskodott, és felordított. A táborozók a kardjuk után kaptak, az egyik fekete hajú fiú pedig mosolyogva csóválni kezdte a fejét, a másik pedig felkiabált a szörnynek:
-Thészeusz, az istenekre fejezd már be.
A következő pillanatban a tengeri kígyó átváltozott a harmadik fekete hajú fiúvá. A fémkarú lesújtó pillantást vettet rá, majd folytatta:
-Tehát, Thészeusz kis magánszáma után, felolvasnám a próféciát:
A veszélyt hozó isten feltámad,
és káoszt szít az istenek tanácsában
A alvilág aljának gyermeke győzi le őt,
de elveszíti azokat kikben bízott.
(És én meg nem tudok verset írni: szerző)
A táborozok egymás között pusmogtak, Lia pedig Willhez fordult:
-Le kéne mennünk apámhoz.
-Úgy gondolod rád vonatkozik a jóslat?
-Van rá esély. De ami fontosabb, lehet hogy apám az akire vonatkozik a jóslat.
Will a szája szélét rágva bólintott:
-Hozom Voxot, aztán indulhatunk.
Beszaladtak az Appolon kabinba, ami szerencsére üres volt, Will felkapta a lándzsáját, és eltűntek az árnyakban.
Sziasztok!
Kicsit rövid lett, nem túl jó, de éjfél van, és fáradt vagyok. Szóval bocsi!
Apróka
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro