-Mi ütött beléd Kisumi? - kérdeztem tőle.

-[név]! Te itt? - kuncogott Sakura. - Kár, hogy én leszek az új csapatkapitány! Úgye srácok? - nézett hátra a fiúkra.

-Én ebbe nem egyezek bele Sakura. - közölte Kusumi.

-Várjatok... Mi is a téma? - kérdezte Nagisa.

-Nem emlékszel?

-Nem. Mire kéne [név]-chan? - firdult felém is Rin.

-Basszus... - motyogott Sakura.

-Na jó. Adok egy esélyt. - mondta Kisumi és Sakura szemei felcsillantak. - Arra, hogy ha most el mész akkor még talán, de csak talán. Nem haragszom.

Ezzel Sakura durcás fejjel kiment a házból és egy hatalmas hévvel vágta be az ajtót. Gou sírva ölelte meg Kisumit, hogy nem hagyta Sakurát az élre jutni. Aztán Haru nyakába ugrott aki a derekánál fogva Gout pörgette meg a levegőbe. Nagisa, Makoto és Rin is bocsánatot kértek tőlem. Hayatotól is kaptam egy ölelést és már a csapatunk nagy része boldog volt. Kivéve Kisumit.
Felállt és elindult az emelet felé. Míg a többiek nem figyeltek fel mentem Kisumi után. Mikor benyitottam óvatosan a szobába. Kisumi nekem háttal ült a közös ágyunkon. Már nem titkoltam, hogy itt vagyok és nagy lendülettel becsuktam az ajtót. Hátra pillantott, de vissza is fordult.
Bemásztam mögé és megöleltem a nyakánál.

-Kisuuu~ úgye tudod, hogy nem haragszom?

-De. Van miért haragudnod. - hajtotta le fejét és kezét az én kezeimre rakta. - Nem akkarlak lecserélni.

Elengedte a kezem és én is elengedtem a nyakát. Szomorúan ültem mögötte de hirtelen megfordult, és magához ölelve eldölt az ágyon.
Hajamba puszilt és percekig mondogatta, hogy sajnálja. Sokáig csak feküdtem rajta míg ő a [haj szín] hajammal játszadozott.

-[név]. Holnap... Szeretném ha holnap is velem aludnál. Sőt! Ha életem végéig veled aludnék! - vigyorgott.

-Ez egy kicsit előre látó. Nem gondolod? Nem gondolsz arra, ha lesz feleséged?

-De. Hát nem megigértem Hayatonak, hogy feleségül veszlek? De. Megigértem és én azt akkarom, hogy... Várj... Hogy mondta neked még hetedikbe az a srác?

-Hm... Valami.. Lesz gyerekünk... Vigyázok rá?

-Ja! Kérlek, légy a barátnőm! Aztán gyere hozzám, megígérem, hogy vigyázok a gyerekeinkre!

-Rendben drágám! - nevettem.

Még sokat nevettünk ugy ahogy elfeküdtünk. Egy idő után ránk húzta a takarót és egy jó éjt mellett, -persze magamba még hozzá tettem hogy szeretlek- aludtunk el. Már fél álomban voltam amikor még hallottam Kisumi utolsó mondatát mielőtt elaludtam.

-Szeretlek [név].