Kihúztam Kisumit és egyenesen a szemeibe néztem. Nagy levegőt vettem és lehunytam a szemeim.

-Miért kérdezte... Tudod... Hayato azt...

-Mert szeretlek! - mondta egyenesen a szemembe.

-Hogy... Mi?

-Szeretlek.

-Viccelsz...

-Nem. Ezt komolyan mondom!

-Tényleg? - közelebb hajoltam hozzá.

-Tessék a válasz! - közelebb hajolt és megcsókolt.

Ajkai úgyan olyan puhák voltak. De valamilyen féltékenység futott át rajtam. Mi van ha már más is kostólta őket?
Lejebb húztam magamhoz és hajába turtam. Jobb kezét a derekamra tette míg a másikkal [haj szín] hajamba turt szintén. Mikor elváltunk a bennem kavargó kérdésnek utat engedtem.

-Csókoloztál mással az első csókunk óta?

-Nem. Merz erre vártam.

Magához ölelt és én elbujtam ölelésében.

-És te mit érzel? - búgta a hajamba.

-Szeret...lek. - sírtam el magam.

Ő csak még inkább magához húzott.

-Az enyém vagy.

Majd erőszakosan az ajkaimra tapadt. Megijedtem. Sosem viselkedett így! Próbáltam ellökni magamtól de nem ment.

————————————————

A nappaliban ébredtem. Mindenki engem nézett. Amikor Kisumira néztem aggódó tekintettel nézett rám.

-[név] jól vagy? - nézett rám furcsálva Gou. - Összeestél mielőtt éppen hozzá értél Kisumi kezéhez...

-Jó... Jól vagyok.

-Biztos? - motyogta Hayato. - Tudod, hogy nem kell hozzá menned a bátyámhoz! Csak... Örültem annak, hogy végre ő is itt van, és... Végre veled van.

Meglepett tekintetem ellágyult és Hayatot magamhoz húzva megöleltem. Szintén átölelt és könnyeim megeredtek.
Boldog voltam.
Elengedtük egymást, mire az egész csapat megölelt. Nevettünk egyet és egy jó kis pizsama party keretében nyomott el mindenkit az álom. Haru és Gou voltak velünk egy szobába, akik szint úgy aludtak mint Kisumi. Kimásztam az ágyból és a cipőm magamra véve ültem ki a teraszra. Azon gondolkodtam, hogy Kisumi szerelmes volt-e belém és ha igen, miért nem mondta el? Mi van ha már nem szerelmes belém, csak számunkra az a 4 év pótlás kell, mint barátok?

-[név]. Miért nem alszol? - lépett mögém Kisumi.

-Mert nem tudok.

-Aludjak veled?

-Azt megköszönném! - mosolyogtam.

-Rendben. Akkor gyere be.

Felálltam és felmentünk aludni.

————————————————

Éppem a pom-pom lányokkal próbáltunk amikor beállítottak a kosárlabdások. Sakura, a csapatunk szépségkirálynője mosolyogva futott Kisumihoz. Nyakába ugorva kuncogott mikor Kisumi is megölelte. Fogalmam sem volt mi történt.
Körülöttem mindenki éjenzett, és a pár köré mentek amikor már az úszó csapatunk is megérkezett. A bátyám és Gou is kijelentették, hogy együtt vannak.
Ekkor az arcomról hevesen záporozni kezdtek a könnyeim. Kifutottam és csak Kisumi járt a fejemben. Nem tudtam elviselni a tényt miszerint még az álmomban sem szeret.
Éreztem ahogy ketté válik a föld és a feketeségbe zuhanok.

Lent térdeltem a földön és láttam egy felnőtt Kisumit és Sakurát. Az esküvőjükön.

Aztán egy temetésen ahol az én képem állt kint, és a nevem volt felírva egy szallagra.

Később egy kis fiút és egy kis lányt akik a mezőn játszottak, míg a szüleik piknikeztek.

Aztán úhyan azt a lányt és fiút akik már házasok, és idősödő szüleiket kisérik a síromhoz.

Utánna minden szerte foszlik.
Úgyan ugy térdelek és sírok a semmibe.
Lépteket hallok, és lassam egy alak rajzolódik ki a távolban. Kisumi rózsaszín tincsei hátra vannak zselézve, és egy szmokingot visel.

-[név], de jó hogy itt vagy! - segített fel a földről. - Bemutatom a párom! - mutatott egy lányra. Mennyasszony ruhája suhogását hallottam pár pillanatig, aztán megállt elöttem. - Ő itt Sakura.

Mosolyogva ráztam vele kezet, és láttam, hogy már szinte mindenki házas volt, csak az én kezemről hiányzott a gyűrű.
Aztán valaki leszúrt.

————————————————

Ijedten ültem fel.
Könnyeim záporoztak, és amikor körbe néztem, senki sem volt a szobába. Lassan felálltam és elsétáltam a fürdőbe ahol egy zokogó Gout és egy őt nyúgtató Harut találtam.

-Mi a baj?

-Kisumi... Kisumi... - zokogta Gou.

-Kisumi éppen Sakuraval beszélget a nappaliba. Az igazgatónő tegnap elmondta neki, hogy Kisumi lesz a csapatkapitány és, hogy benne lenne-e, hogy ő legyen a pom-pom lányok új csapatkapitánya. - hadarta el Haru.

-Értem... Többiek?

-Őket sikerült Sakuranak rávenni, hogy mondják azt, hogy ő legyen az új kapitány. - válaszolt Haru.

-Oké... Akkor... Én most lemegyek...

Megöleltem őket, és elindultam a nappaliba ahol a többiek boldog arcát láttam, Hayato az ajtóba állt dermedten, és égtelen nagy csönd volt. Lassan benéztem a szobába, és a szívem meghasadt.
Kisumi és Sakura csókoloztak.
Vissza léptem a fal mögé, és lecsúsztam annak mentén. Hayato határozott léptekjel indult el a szobába. Hallottam egy hangos csattanást, és a könnyeim megindulrak.

Gou és Haru is leért a lépcsőn, akik egymást elendegve rohant az egyik hozzám a másik a nappaliba. Haru engem ölelve próbált vigasztalni, mint egy igazi báty és Gou mint a legjobb barátnőm, állt ki értem, és a csapatkapitányságom ért. Ekkor Hayato hangját hallottam meg;

-Hogy lehetsz ilyen szémét, egy testvér?! Legalább monanád el ha másba vagy szerelmes! - ekkor léptünk be a nappaliba amikor ey percre minden szem ránk nézett. Kisumi szülei peddog ijedten néztek kisebb fiúkra. - Akkor nem hitegetünk egy lányt. De ha őt - mutatott Sakurara. - kell elviselnem mint a bátyám barátnője, akkor teszek magasról rád! Egy: néz már körbe! Itt van aki szeret téged! Kettő: tegnap előtt, mikor beszéltünk azt mondtad szereted! Három: nem is ismered ezt a lányt!

-De igen is ismerem! - állt fel a kanapéról Kisumi. - Egy: mi közöd van ahoz, hogy kibe vagyok szerelmes?! Kettő: igen is ismerem Sakurat! Három: nem is tudom kiről beszélsz! Én azt mondtam hogy Sakurat szer-

-ELÉG! - kiabáltam. - Ne veszekedjetek. Hayato: kérlek, nem tehetsz ellene semmit! Kisumi: örülök, hogy boldog vagy, de tényleg van itt egy lány akinek össze törted a szívét! És most... Csak egyet kérek... Béküljetek ki. - mosolyogtam rájuk mire megölelték egymást és mindenki csodálkozva nézett. Kisumi arckifejezése megváltozott.

-Sajnálom!