Elindultunk egy pláza felé. Oda úton állandóan arra gondoltam, hogy Kisumi akkor, amikor megcsókolt esetleg szerelmes lehetett belém? Vagy egy köszönet kinyílvánitás képp kaptam vagy rájött, hogy szeretem?
Beültünk elsőnek moziba, és egy jó horrort megnéztünk. Mindenki boldogan áradozott a filmről amikor egy ismerős hajkoronát láttam meg. Rózsaszín tincsek, és magas, a polón is átlátszó, kidolgozott test. Egy pillanatra megálltam, és azt hittem képzelődtem, mert egy barna hajú lány ugrott elé. Megakkarta ölelni a srácot aki hátrébb lépet. Ezek után eltűntek a tömegbe.

-[név]! - szólt Rin. - Baj van? Úgy nézel ki mint aki szellemet látott.

-Persze jól vagyok. - válaszóltam.

Bembentünk a legelső boltba ahol úszó ruhákat vettünk. A következő boltba a fiúk probáltak smokingot, és Gou pedig elveszett a sok smoking közt, hisz ha valakinek nem lesz jó akkor kell új.
Éppen ott álltam az egyik próbafülke előtt amikor éreztem, hogy valaki bemegy a hátam mögöttibe. Motoszkálás hangja.
Ismerős illat, egy ismerős kéz és bent is voltam az egyik fülkében. Szemeim összeszorítottam, majd egy ismerős, ideges hangot hallottam meg.

-Csak gyorsan mond el a véleményed és tiplizünk. Mert van itt vala- – és egy meglepett hangszínváltás. - [név]?

Kinyitottam a szemeim és egy régen látott lila szempárral találtam szembe magam. Kisumi hatalmas vigyorral az ajkain ölelt magához. Térdeim remegni kezdtek, éreztem ahogy a sós folyadék megindul az arcomon és én is magamhoz szorítottam. Hevesen kezdtem magam megnyugtatni, hogy életem szerelme végre itt van velem, és átölel. Kintről idegeskedő topogást hallottunk. Elfordultam, míg Kisumi átöltözött. Egy puszit nyomtam arcára, egy baráti köszönés képp. Kiléptünk amikor egy nálam magasabb barna hajú lány toporzékolt.

-Ez ki Kisumi?! - háborgott, és megjött Gou aki tágra nyílt szemekkel nézett Kisumira. - Azért jöttünk, hogy az olimpián mi legyünk a legszebb pár, a csapatkapitányok között! - vinyogott mire a fiúk is kijöttek, akik szintén Gou reakcióját követték. - Tudod, hogy szeretlek! - erre az én szemeim is elkerekedtek, és a kezdetleges könnyek marni kezdték a szemeim. - Meg tudom, hogy titok-

-Nem Naki. Nem. Nem szeretlek. Én csak barátként tekintek rád. És ez nem egy randi. Te jöttél utánnam egész nap. - lett dühösebb. Soha se láttam ezt az oldalát. Még akkor sem mikor Haruval veszekedett. - Én csak a meglepetést akkartam előkészíteni, a barátaimnak! - mutatott ránk. - És most. Ha meg bocsátasz. Fizetnék, és elmagyaráznék mindent a barátaimnak.

Elindult a kassza felé, és mi sietve mentünk utánna. A fiúk is fizettek, majd egy kávézóhoz mentünk. Mindenki rendelt magának valamit, és szépen kortyolgattunk, miközben az elmúlt 4 év eseményeit beszéltük ki.
Megtudtuk, hogy csapatkapitány volt. De csak eddig volt ott csapatkapitány mert egy srác átvette a helyét, egy bizonyos dolog miatt, de azt csak majd akkor mondja el amikor már náluk vagyunk.
Aztán Makoto fehozta a pasizos témát Gounak, hisz mi Makotoval tudtuk kibe szerelmes. Sokat sejtő mosolyal az arcomon néztem rá.

-Mikor mondod el? - vigyorogtam. - Mert ha így folytatod vagy ő lesz másba szerelmes, vagy pedig mi - mutattam Makotora - mondjuk el neki!

A többiek csak nagy szemekkel nézett ránk. Gou pirulva mondta, hogy akkor valamelyik nap elhivja randira a srácot. Ja igen. Szerelmes a bátyámba és a bátyám se, se a többiek nem vették észre.

-Oh... Igen [név]? - vigyorgott Rin. - És te kibe vagy szerelmes? Te vagy az egyetlen akiről nem tudjuk kibe szerelmes!

-Még azt is tudjuk mind annyian, hogy Kisumi kibe, de te... Esetleg titkolsz valamit? - vigyorgott Haru.

-Nem titkolok semmit... - mondtam.

Ezek után áttértünk Kisumi szerelmére. Mivel nem figyeltem az elején, így nem tudom, hogy Kisumi kibe szerelmes. Lassan már-már könnyeztem a gondolattól, hogy szerelmes valakibe, és én feleslegesen szeretem, a hülye szívemmel. Sokáig beszélgettünk, mire mindenki rájött, hogy nem végeztünk a vásárlással. Elmentünk Gouval ruhákat nézni és találtam egy halvány rózsaszín ruhát. Be kell vallanom a kedvenc színem a [kedvenc szín].
De ez a riha nagyon tetszett, bevittem egy próbafülkébe és amig Haru és Gou ruhát kerestek én felvettem.

&

{Kinek mi tetszik a két ruha közül}

Amikor már rajtam volt hallottam Gout.

-[név]-chan! Gyere ki~ látni akkarom a ruhád! - elhúzta a függönyt mire az összes fiú, kivétel Harut, tágra nyílt szemekkel nézett. Gou pedig a vállam fogva kuncogott. - Ez nem biztos, hogy menni fog Katsuki ruhájához.

-Már nem ő a kosárlabda csapatkapitánya. - jelentette ki Kisumi mire mindenki ránézett. - Szóval nem kell hozzá öltöznöd... Várjunk. Te vagy a pom-pom lányok csapatkapitánya?! - akadt ki.

-Ah-am. - bólintottal a srácok. - És tökre összeillettek volna Katsukival!!!

-Volna? - kérdeztem.

-Igen [név], csak volna mert valaki pont lekoppintotta a csapatkapitányt. Meg helyet cseréltek. Az egyik suli csapatkapitány helyet cserélt Katsukival... - motyogta Makoto.

-Se baj! - mosolygott Kisumi. - Remek ez a ruha. Szóval magyarán gyönyörű vagy! - vigyorgott. - Öltözz vissza, és mivel tartozom neked... 4 éve ezért én fizetem a ruhát! - gyürt be a próbafülkébe. Átvettem a ruhákat és a srácok pedig már Gouval és a ruhákkal voltak elfoglalva. - Nos... Elárulok neked egy titkot, amit a többiek csak nálunk fognak megtudni... - behuzott több ruha közé és a fejem mellett megtámaszkodva az egyik kezével a másikkal államat fogta, és a fülembe suttogott. - Én vagyok a csapatkapitányotok. - hátrébb lépett én peddig sokkoltan álltam ott.

Gyorsan utánna futottam a pénztárhoz és meglepő módon Gou és a fiúk utolértek minket. Én teljes vörös fejjel fogadtam el Kisumi által fizetett ruhát.
Szóval mostantól ő lesz akivel meg kell majd beszélnem mindent.
Elindultunk a következő boltba. Az biztos, hogy gazdagabbak lettünk néhány ruhával. Haru pedig amig én és Kisumi lefoglaltuk a fiúkat addig ő elhívta randizni Gout. Na az az ötlet ami utánna jött az meg kiborított. Legyen dupla randi! [Név] is elhívja azt aki tetszik neki. Kisumi fura fejjel nézett rám majd egy könnyed mozdulattal áttette vállaim felett a kezét.

-Majd én hívom el őt erre a dupla randira! - jelentette ki. - Meg hát. Egy kis elmaradásunk van... Úgy 4 évnyi... Szóval... Kapora jön.

Mosolyogva beszélgetett az új gerle pár Kisumival én pedig csöndbe sétáltam mellettük. Megérkeztünk Kisumiékhoz, és a nappalin túl a lépcsőnél állt néhány bőrönd.
Hayato megölelt én pedig visszaöleltem. Mindennél jobban szeretem ezt a kis srácot ölelgetni. Olyan, mintha az öcsém lenne.
Kisumi szülei jöttek és fiúk nyakukba borultak. Hayato bátya hátára ugrott, majd én is Haruéra. Kacagtunk és ameddig elkészült az étel mi felvettük először az elegáns ruháinkat mire Hayato Kisumi mellé állított.

-Összeilletek! - mosolygott ránk. - Amikor kicsi voltam megígérted Bratyó, hogy [név]-t veszed feleségül! - motyogott, mire mindenki őket nézte.

-Igen, igen megígértem. De ez nem csak rajtam múlik. - vigyorgott. - Tudod. A szerelem kiszámíthatatlan, és bennem is élt még 4 évig. És még fog is. Akkor is, ha nem engem választ!

-Kisu... - mögé léptem és megfogtam a kezét. - Beszélhetünk?