Hátrafordultam és a kanapén és megpillantottam a Wandát, aki még mindig a szoba sarkában ülve olvasott. Eddig úgy tűnt nem akar beleavatkozni a dologba, de most láttam az arcán a kíváncsiságot.

- Wanda, lennél a tanú? – kérdeztem izgatottan

A lány bezárta a könyvet és bólintott. Az arcán egy mosoly jelent meg, ahogyan végignézett rajtunk:

- Igen. De nem akarok választani oldalt, minkét ajánlat olyan csábító.

Nevettem és Peter is ugyanígy tett. Kezet nyújtottam neki, hogy megtiszteljük egymást, hogy mindketten fair játszmát várunk el a másiktól. Nos, ez csak látszat. Ismerem én annyira Peter Maximoff-ot és a szokásait, hogy el tudjam képzelni: ha úgy adódik, nem haboz, hogy kijátsszon valakit, mert gyermeteg és csintalan. De semmi gond, én is legalább annyira ravasz tudok lenni. Peter pedig többnyire alábecsül és erre nem fog rádöbbenni, csak mikor arra, hogy ne becsülje alá a lányokat. Visszafordultam és elégedetten intettem Wandának, majd a tekintetem találkozott a szürke hajú fiúéval.

- Akkor, mehet? – türelmetlenkedtem, nem is titkolva, hogy tudom, hogy nyerni fogok

Peter bólintott és a kezembe adta a konzolt, majd a képernyőre koncentrált, hogy bemenjen a játék főmenüjébe. Aztán felém fordult és megmutatta melyik gomb mit csinál. Beleéléssel mesélte nekem, én pedig csak mosolyogtam és bólintottam, mintha valóban fel fogom ezeket használni. Nem fogom, de maga a tény, az odaadás, lelkesedés, amivel felém fordult és magyarázott megfogott. De ez még nem fog attól eltántorítani, hogy megverjem a saját játékában. A játék maga is erről

Mielőtt elindította volna a játékot, rám mosolygott és szerencsét kívánt. Kis naiv. Az arcom érzéstelenné tettem, de nem akartam utalni sem arra, hogy a markomba röhögök belül. Ez nem bűn, ő is ugyanezt csinálja belül. Alig indult el a játék, a karakterem a játékban kiütötte

- Ezt... ezt meg hogy csináltad? – makogta sokkolva

Csak sejtelmesen elmosolyodtam és ártatlanul pillantottam rá, mint aki nem csinált semmit. Valóban, éppen ez az, hogy semmit sem csináltam: az ujjam meg sem mozdult, az elektromosság és a programozás tett mindent. Az arca, amit kaptam Petertől mindenért kárpótolt. Abszolút mindenért: az első találkozásunkkor a pimasz megjegyzéseiért, általában a pimasz megjegyzéseiért, azért, mert a lányokat furának nevezte, de legfőképpen azért, mert ügyetlennek nevezett. Legfőképpen azért. Én nem tartom magam haragtartó embernek, de szeretek kiállni magamért. Peter hebegett és úgy nézett a képernyőre, mintha elromlott volna.

Ciara 1- 0 Peter

- Kezdők szerencséje. – válaszoltam lazán

Peter jobban összezavarodott, mint akármelyik emberi lény ezen a földön valaha. Annyira annak a tudatában volt, hogy nyerni fog, hogy ez neki valamilyen hidegvizes zuhannyal volt egyenlő. Csak tátott szájjal nézett rám, elkerekedett szemmel és egek, ennyire még nem láttam vörösnek ezt a fiút. Megrázta a fejét és nem nézett a szemembe, csak összeszedte magát és felkiáltott:

- Még egyszer!

Bólintottam és hagytam, hogy hamisan ringassa magát abba a hitbe, hogy valóban csak szerencsém volt. Hová lenne a szórakozás, ha már most felfedném magam? Peter arcán látszott, hogy észveszejtően koncentrál a játékra, az álla izmai megfeszültek és ráncolta szürke szemöldökét. Szegény srác, ha tudná, hogy hiába erőlködik, a rendszert már megbuheráltam és nem engedi őt győzni. Hé, élni tudni kell.

Ciara 2 - 0 Peter

- Mi a fene? – fakadt ki a fiú

Most már kétségbeesett volt és nem burkolta. Fújt egyet és vádlón rám pillantott.

- Hogy beszélsz?- szólt közbe Wanda - Bocs, most én helyettesítem Steve-t.

Felmutattam a hüvelyujjam Wandának és elmosolyodtam, ám Peter egy dühös pillantást vetett a lányra, majd újra rám nézett és a barna szempár szikrázott. A hitetlenkedés elmúlt, most már teljesen biztos volt benne, hogy turpisság állt a játszmák mögött. Ugyan, ne vádoljon senki, ha én nem csalok, akkor ő megteszi, ezek a játszmák amúgy sem zajlottak volna le tisztán, én pedig nem érzek bűntudatot, elvégre mi lányok már csak ilyen furák vagyunk. És Peter éppen ezért, alábecsült. Egy bátyám van és apám-lánya vagyok, ha valamit, akkor élni megtanítottak, ja meg arra, hogy akármelyik játékban van kiskapu, csak meg kell találni. Peter is nagy ász a csalásban, láttam, mikor Tonyval kártyázott, de legnagyobb hibája volt, hogy arra nem számított, hogy emberére talált.

A fiú tetőtől talpig bemért és idegesen kiseperte szürke haját a szeméből, majd felháborodottan kifakadt, mint egy hurrikán.

- Te csaltál! – kiáltott fel és rám mutatott drámaian

Elmosolyodtam és játszottam a konzollal a kezemben, még szerettem volna kerülni a dolgokat, de nehéz így ártatlant játszani főleg, hogy elég komikusan fest így, fülig pirulva. Visszaszívok minden rosszat, amit eddig gondoltam Peter Maximoff-ról, ő a legjobb időtöltés ebben a toronyban, főleg mikor annyira drámai arcokat vág, mint Tony. Hm, nos, visszatérve, igen csaltam, de ez a világ ilyen, aki mer az nyer. Próbáltam egy Peterhez méltó válasszal előrukkolni.

- Miért? Te nem? – kérdeztem nevetve

Az álla leesett, de hamar kihúzta magát, a fiú arca paprikavörös volt és nevettem mikor komolyan keresztbe tette a kezét. Már a hasam fognám a röhögéstől, de Peter erre annyira szétcincálna, hogy nem játszanánk le a harmadik kört, amire viszont szükségem van, hogy számon tudjam tőle kérni az ígéretét.

- De, viszont most nem ez a lényeg. – motyogta zavarodottan

Kihúztam magam és próbáltam komolyan és szidón nézni a fiúra:

- Dehogynem, te csaltál Peter és ez csúnya dolog. – mondtam okoskodón - Mindig csalsz a játékokban?

Az ajkába harapott és durcogva elfordította a fejét, de én nagy igennek vettem. Peter látszólag nagyon be volt rám rágva. Nahát, ki lehet játszani a csalókat is? Bizony, ha jobban csalsz náluk.

- Az emberek nem veszik észre. – mondta vállvonogatva - Deee, most nem ez a lényeg. Hogy csinálod?

Természetesen elfelejtettem válaszolni, felfedni a sikerem receptjét. Bolond lennék elmondani, még van egy kör. Csak pimaszul rá mosolyogtam, amitől megerősödhetett benne a hit: a lányok furák. Az én laza mozdulataim mellett a srác egész lénye görcsösnek tűnt. Peter tekintete erőteljes volt, úgy nézett rám, mint aki menten felfal. Amilyen pipa, még ki is nézem belőle. A szeme az enyémbe olvadt, miután többször is végigfutott rajtam. Hangyányit ingatta a fejét, láttam, hogy fogalma sincs, hogyan csalok. A szeme viszont továbbra is kutakodó maradt. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy Peter belemászott a személyes terembe a kanapén. A térde az enyémhez ért és ugyanúgy a válla is, az arca szerencsére nem annyira közel az enyémhez, de megkérdeztem volna miért mászik rám, miközben úgy analizál, mint valami videó játékot. A szeme egy pillanatra sem hagyta el az enyém, talán ezért nem vette észre, hogy centiről centire haladva egészen közel került a testünk.

Zavartan nevettem, mire Peter mintha magához tért volna hirtelen. Lesütötte a tekintetét és morogva a győzelmem miatt arrébb csúszott. Egy pillanatra úgy festett, mint aki nyomban letargiába esik.

- Utolsó kör. – néztem rá békítően - Csalunk mind ketten?

Megrázta a fejét és hitetlenkedve pillantott rám. A szemében volt egy csillanás, aztán mintha újult erővel kapott volna a konzol után. Tetszett, hogy ki fel tudja segíteni a porban fetrengő egóját, ez figyelemre méltó, igazán. Megköszörülte a torkát és kiseperte a szeméből a haját, úgy nézett ki, mint aki menten beszédet mond valami mélyen szántó dologról. Mondjuk arról, hogy milyen rossz, hogy a lányok csalnak és még meg sem akarják mondani, hogyan. Egy félmosoly jelent meg az arcomon, mikor a tekintetünk újra találkozott.

- Inkább ne csaljon egyikünk sem. – jelentette ki határozottan

Peter, én nem ismerlek csak egy hete, de ha te valamit nem tudsz, az a tiszta játék. Nem te tehetsz róla, a csíny az ereidben folyik. Én nem ítélem el a srácot, mert próbálkozik és mert ehhez van szokva, tényleg. Ezt csupán leckének számon, hogy rájöjjön van még mit tanulnia, mert vannak nálam nagyobb csalók is. Nem akarom elijeszteni mellőlem és főleg nem akarom, hogy azt higgye nem kedvelem és azért viselkedem vele így. Remélem, nem veszi annyira a szívére, mert most én is játszom vele.

Mindketten meg akarjuk nyerni az utolsó kört. Ő, hogy megmentse a becsületét, én, hogy számon kérhessem tőle az ígéretét. A fiú kijelentése, számításaim szerint, nem lesz hosszú életű, talán addig betartjuk míg konzolt ragadunk. De mégis, Peter rendes kölyök, én nem egy tudós-lángelme ha még nem jött rá vajon hogyan nyerek. Sebaj, Peter. Így szeretünk.

Úgy tettem, mintha megfontoltam volna a kijelentését. Peter is elég komolynak festett, kivéve a szemét, mert a barna szempár elárulta az izgatott csillogásával. Egek, hát nem tanul? Visszafojtottam egy mosolyt és a lehető legőszintébben néztem a szemébe.

- Rendben. – értettem egyet vele

Peter ajka széle felhúzódott, azt hitte nem látom, de komolyan bólintott.

- Rendben. – visszhangozta a fiú

Ez kölcsönösen megszegett ígéret lesz, gondoltam és elhatározottan megragadtam a konzolt és néztem, hogy Peter beállít egy újabb játszmát. Hátrapillantottam és elkaptam Wanda érdeklődő pillantását, aki időközben abbahagyta a hangoskodásunk miatt az olvasást és inkább figyelemmel követte a piszkálódásunk.

Az utolsó játszma előtt álltunk és láttam, hogy a fiú habozik Start-ot nyomni. Aztán elindult és én újra uraltam mindent: éreztem az áramot a kábelekben, a programot, a rendszert, amit mind, mind átjárja az áram, az áram pedig én vagyok. Ez a cselem, ez a képességem. Peter hiába gyorsabb nálam, ha én a másodperc töredéke alatt leszek ura a rendszernek.

Ciara 3- 0 Peter

- Ez nem ér! – kiáltott fel a fiú

Dühösen nézett rám és én már nem tudtam nevetni. Peter sértődöttnek tűnt és úgy nézett ki, mint egy morcogó gyerek. Letette a combja mellé a konzolt és keresztbe tette a karját. Nem, nem fogom ezt feladni, csak azért, mert lehangoltam a fiút. Különben is, őt ismerve nem fog velem haragot tartani, vagy viccesre fogom, vagy kiengesztelem valamivel, persze miután nem idegesít egy teljes nap.

- De igenis ér, te is csaltál, Peter. – mondtam határozottan - Ha mindketten csaltunk, azon olyan, mintha egyikünk sem csalt volna. Ne bánkódj, Peter, én csak jobban tudtam csalni.

Megveregettem a hátát és rá mosolyogtam. Peter morcos volt és nem válaszolt, de nem éreztem azt, hogy annyira utálna. Felálltam a fiú kezébe helyeztem a konzolt és kacsintottam.

- Köszönöm a játékot, Peter.- a kezem a derekamra raktam és a mosolyt nem lehetett levakarni az arcomról - Akkor, holnaptól egy rossz szót sem, tudod?

Peter arca leírhatatlan volt, de nem szólt semmit vissza. Az ajkamba haraptam és lassan az ajtó felé indultam. Nem siettem annyira, így még hallottam a Maximoff lány és Peter Maximoff mély eszmecseréjét.

- Jól csőbe húzott. – kommentálta Wanda

- Tudom.

Author's note: akkor ezennel fogadások lezárultak, akik Ciarára fogadtak irjanak rám, hogy küldjem el a nyereményüket, akik nem, azoknak ezt küldöm: