Ten szemszög

Lehajtott fejjel követtem Taeyongot a konyhába, miközben igyekeztem visszatartani a mérgemet és nem belerúgni mindenbe, ami az utamba kerül. A srácokkal megbeszéltük, hogy ma Taeyongnál tartunk iszogatós estét, ahogyan azt általában minden hétvégén tesszük, csak mindig másnál. Az utolsó pillanatban viszont mindenki lemondta, így történt az, hogy Taeyong és én ketten maradtunk. A hűtője tele volt alkoholos italokkal, mert már tegnapelőtt közösen elmentünk és bevásároltunk, ugyanis nem akartunk az utolsó pillanatban cipekedni. Akkor még úgy volt, hogy tízen leszünk, nem pedig ketten.

- Ezt nem fogjuk tudni mind meginni – sóhajtott fel a vörös hajú kitárva a hűtőjét, amiben jóformán csak soju, whisky és jägermeister volt.

- Nem terveztem ájulásig inni, szóval szerintem igyunk csak egyfajta italt – tanácsoltam, mire Taeyong helyeslően bólogatni kezdett és kivett egy bontatlan whiskyt.

Elővett két üvegpoharat, amikbe tett két-két jégkockát, én pedig két csomag csipszet megmarkolva indultam vissza a nappaliba. Amíg leterítettem egy pokrócot a padlóra és berendeztem mindent, addig a házigazda valami nézhető film után kezdett kutatni. Szerintem, ha fél órán keresztül nem szenvedett, akkor egy percig sem. Viccből benyögtem, hogy nézzünk akkor Tom és Jerryt, ha nem talál semmit. Nem gondoltam volna, hogy végül tényleg azt fogjuk választani, de mindketten megvoltunk ezzel a mesével, így úgy döntöttünk, hogy a whiskyt Tom és Jerry bámulás közben fogjuk elfogyasztani.

- Sosem hittem, hogy egyszer mesenézés közben alkoholt fogok inni – nevetett fel Taeyong, amíg öntötte nekünk az első környi italt.

- Hát, megmondom őszintén, hogy én sem – nevettem fel, majd elvettem tőle a felém nyújtott poharat. – Akkor igyunk kettőnkre, mert mi legalább nem offoljuk ki a másikat az utolsó pillanatban.

- Igyunk kettőnkre – biccentett a vörös hajú, majd miután koccintottunk, le is húztuk az első whiskyjeinket.

Az első pár alkalommal még grimaszba torzult mindkettőnk arca, de az idő elteltével sikerült megszoknunk a kesernyés, erős ízt. A csipszek hamar elfogytak, így nem maradt más hátra csak a sötét színű alkohol. Külső szemlélőként igazán viccesen nézhettünk ki, mert Tom és Jerry nézés közben whiskyt ittunk. Arról nem is beszélve, hogy mindketten jövőre töltjük a húszat. Az alkoholmennyiségnek köszönhetően tökre jól elbeszélgettünk a meséről, végig tanulmányoztuk a szereplőket és arra jutottunk, hogy mindkettőnknek Tom a kedvence.

- A vörös hajad jobban illik Jerryhez – mosolyodtam el, ahogy a mellettem félig fekvő, félig ülő srácra pillantottam.

- A te szürke hajad pedig Tomhoz – állapította meg fogait kivillantva Taeyong. – De én magasabb vagyok, szóval én jobb Tom lennék, mint te.

- Mennyivel is vagy magasabb, mint én? – nevettem fel. – Szerintem öt centivel sem.

- Nem az számít, mennyivel, hanem hogy én vagyok a magasabb – kacsintott egyet, mire muszáj voltam megforgatni a szemeimet.

Hát, persze... Két kezemen nem tudnám megszámolni azt, hetente hányszor büszkélkedik el azzal, hogy magasabb nálam. Pedig tényleg nem méterekről beszélünk, csupán pár centiről. Egyébként gimnáziumban én voltam a magasabb, szóval gondolom ezért dörgöli mindig az orrom alá, hogy ő azóta is nőtt, én viszont egyáltalán nem.

- El kell menjek vécére – tápászkodott fel mellőlem Taeyong, viszont szinte azonnal vissza is huppant mellém, mert nyilván megszédült.

- Kísérjelek el? – nevettem el magam.

- Hát, nem tudom... – vakargatta meg tarkóját a vörös hajú. – Lehet szükségem lesz rád.

- Na, gyere! – motyogtam, miután én már álltam, Taeyong viszont félig még a pokrócon ült.

Igaz, a mosdó alig öt méterre volt tőlünk, és simán eljuthattunk volna oda egy vonalban, de mi inkább a bonyolultabb és a hosszabb utat választottuk, sikeresen megkerülve majdnem az egész lakást. Nem tudom, hogy Taeyong min kezdett el nevetni, de engem is arra késztetett, így egymást ölelve vihogtunk.

- Megvárlak itt! – veregettem meg a vörös hajú vállát, majd nekidőltem a falnak és a velem szemben lógó festményt kezdtem bámulni.

Forgott velem a szoba, az egész testem bizsergett a whisky miatt, de jól éreztem magam. Élveztem Taeyong társaságát, amúgy is szerettem vele lenni, kettesben meg mindig nagyon jól elszórakoztatjuk egymást. Már a gimnáziumban egy hullámhosszon voltunk, de csak az utolsó évben lett szorosabb a barátságunk. Mivel közös egyetemre járunk, ezért még közelebb kerültünk egymáshoz, és ha nem is beszélünk minden egyes nap, attól még a másiknak minden apró kis titkát tudjuk. Taeyong az egyik legjobb barátom, akire bármikor számíthatok.

- Azt hiszem én baromira berúgtam – szólalt meg a vörös hajú, miután elvégezte a dolgát. – Belenéztem a tükörbe és hirtelen hármat láttam magamból.

- Velem pedig forog az egész lakás, szóval nem vagy egyedül – nyugtattam meg, majd ismét belekapaszkodtam a felkarjába, ahogyan idefele is jöttünk. Ha esünk, akkor ketten essünk.

Voltam olyan ügyes, hogy megbotlottam a pokróc egyik felgyűrődött sarkában, Taeyongot pedig magamra rántottam. Amikor az előbb azt mondtam, essünk együtt, nem gondoltam, hogy ez komolyan meg is fog történni. A vörös hajú barátomból viszont azonnal kitört a nevetés, míg én először csak gyászoltam egy kicsit a csípőcsontomat, ugyanis a padló és a házigazda közé szorultam. És hát Taeyong nem egy pehelysúlyú srác, szóval azért megéreztem azt, hogy rám esett.

- Jól vagy? – kérdezte, de még véletlenül sem szállt volna le rólam.

- Azt hiszem – kuncogtam fel végül én is, mert így visszagondolva, baromi viccesen nézhettünk ki. A mai napon nem először. Taeyong megtartotta magát a két vállam felett támaszkodva, de csak annyira, hogy a hátamra forduljak, utána már vissza is helyzete rám a súlyát.

- Olyan kényelmes ez így – motyogta, majd arcát a mellkasomba fúrta és hozzám bújva megölelt. – Most el tudnék aludni rajtad.

- Azért olyan könnyű nem vagy – söpörtem le magamról az arcomat megtámadó hajszálait.

A haját kezdtem csavargatni, majd többször is beletúrtam vörös tincseibe. Olyan puha haja van. Taeyong helyezkedett egy kicsit, de továbbra is rajtam maradt. Ezért még mindig közé és a pokróc közé ragadva kellett feküdnöm, akárcsak egy összepréselt falevél.

- Mikor csókolóztál utoljára? – kérdezte csak úgy a semmiből Taeyong.

- Fú, azt hiszem még augusztusban. Miért?

- Csókolóztál már fiúval? – emelkedett fel a mellkasomról, de csak annyira, hogy szemeimbe tudjon nézni. Megráztam a fejemet, mert eddig csak is lányokhoz volt közöm, fiúval még egyszer sem próbáltam. – Szeretnél?

- Mi van? – nevettem fel, mert először azt hittem, hogy csak viccel. De mivel ő most nem kezdett velem vihogni, ezért hamar egyértelművé vált, hogy nagyon is komolyan gondolta a kérdését. – Miért akarnál megcsókolni engem?

- Mert miért ne? – vonta meg a vállait. – Még én sem próbáltam csávóval, de kíváncsi vagyok, hogy mivel másabb, mint egy lánnyal.

Nem szóltam semmit, mert Taeyong időközben arcom jobb oldalára simított, majd végigvezette felső és alsó ajkamon is a hüvelykujját. Fogalmam sincs, hogy mégis hogyan jött neki az, hogy meg akar csókolni, de sikeresen bogarat ültetett a fülembe. Én is meg akartam tudni, hogy egy azonos neművel miért másabb csókolózni.

Taeyong óvatosan érintette össze ajkainkat. Nem mondom, hogy nem volt fura, az egyik legjobb barátommal csókolózni, de semmivel nem éreztem különbnek, mint az eddigi csókjaimat. Egyszerre mozdítottuk meg az ajkainkat, majd versenyezni kezdtünk a vezető szerepért, de egyikünk sem hagyta könnyen magát. Végül mégis Taeyong került ki győztesként a csatánkból, így magabiztosan nyalt végig ajkaimon és vezette át nyelvét a számba.

- Hm, nem rossz – jegyezte meg, miután elhajolt tőlem és nagy nehezen lemászott rólam. – Jól csókolsz, ember.

- Te sem panaszkodhatsz – sóhajtottam fel, majd muszáj voltam megérinteni az ajkaimat, amik egyébként még ekkor is bizseregtek az előbbi csók miatt. Én komolyan csókolóztam Taeyonggal...

Ezután nem beszélgettünk már jóformán semmit, csak mindketten a pokrócon elterülve néztük tovább a Tom és Jerryt. Baromira forgott még mindig velem az egész lakás, sőt a tévéből is többet láttam a kelleténél. A vörös hajú olyan gyorsan elaludt, hogy mire behunytam volna a szemeimet, ő már tátott szájjal horkolt. Szereztem egy takarót, majd miután közelebb csúsztam a házigazdához és betakartam magunkat, én is megpróbáltam aludni.

Reggel arra keltem fel, hogy Taeyong nyöszörögni kezd mellettem, majd fordul egyet, ezzel sikeresen hátba rúgva engem. Felnyögtem, mert nem igazán volt jó érzés erre kelni, főleg úgy, hogy a világomat sem tudtam. Szembefordultam a vörös hajúval, akinek csak az egyik szeme volt nyitva, félig még aludt. Úgy gondoltam, hogy jó barát révén visszaadom neki a reggeli ébresztőt, ezért bökdösni kezdtem az oldalát, mert ott amúgy is nagyon csikis. Először nem reagált semmit, de utána ismét nyöszörögni kezdett, végül csak sikerült elérjem, hogy kipattanjanak a szemei.

- Jó reggelt – köszöntöttem egy hatalmas vigyorral. – Jól aludtál?

- Hmm – dünnyögte, majd eltakarta a fejét a tenyereivel, minden bizonnyal zavarta a szemeit az utcáról beáradó fény.

- Jól megborultunk tegnap este az a helyzet – ásítottam egy óriásit, aztán felültem és kinyújtóztattam a végtagjaimat.

- Csókolóztunk, igaz? – szólalt meg rekedtes reggeli hangján.

- Aha – válaszoltam, miután rápillantottam.

- Akkor nem csak beképzeltem – nevetett fel a szemeit megdörzsölve  és ő is felült. – Csak részegek voltunk, nem nagy ügy.

- Igen – értettem vele egyet. – Ki akartuk próbálni, a megivott whisky mennyiség pedig erősen támogatott minket.

- De még mennyire – vakargatta meg tarkóját Taeyong. – De akkor nincs közöttünk feszültség vagy valami ez miatt, nem?

- Ugyan, dehogy van – ráztam meg a fejem. – Vagyis részemről tisztáztuk, hogy azért smároltunk, mert mindketten részegek voltunk. Többet úgy sem fordul elő.

- Akkor megnyugodtam, mert én is így gondolom – értett velem egyet a vörös hajú. – Kérsz kávét vagy éhes vagy már? – váltott témát, ezek szerint ő is lezártnak tekintette a tegnap este történteket.

- Elfogadok egy kávét és csinálunk omlettet? Kezdek éhes lenni. – ajánlottam fel, mire Taeyong bólintott egyet, azután feltápászkodott a földről és a konyhába indult.

Örülök, hogy végül nem lett semmi komolyabb következménye a tegnap esti csókunknak. Részegek voltunk, ugyanakkor kíváncsiak is, és ezért történt meg az, ami. Én nem fogok másképp tekinteni Taeyongra innentől kezdve, mert a szemeimben még mindig az egyik legjobb barátom. Remélem ő sem fog ezen többet drámázni, mert végül is, csak egy csókról beszélünk. Egy részeg csókról méghozzá. Mondjuk, ahogy érzékeltem, ő már rég túl is tette magát az este történteken, mert jelenleg azzal volt elfoglalva, hogy a következő buli kinél is lesz majd megtartva.