Prológus
A kórházban az anya arra vár, hogy megszülessen a kislánya... Azóta már 15 hosszú év telt el. Belőlem igazi kamasz lett, kalanddal teli életem hirtelen egy unalmas és monoton körforgásba került. A középiskola óta mindennapjaim csak tanulásból és az iskolában töltött időből állnak. A mai napom is így kezdődött. Felkeltem kora reggel, felöltöztem, megmosakodtam és kisétáltam a buszhoz. Felszálltam rá, majd leszálltam róla. Besétáltam az iskolába, átbattyogtam az egész épületen, bementem a termébe és leültem. Meg se szólaltam égész nap.
Hazafelé úton csak bámulok kifelé a busz ablakán, mikor a szemben ülő srácon megpillantok valami furcsát: kétszínű volt a szeme. Az egyik arany a másik pedig kék. De nem olyan átlagos kék, hanem mély, mint a feneketlen tenger, és sötét, mint a viharos égbolt.
Mikor észreveszi a fiú, hogy hogy bámulom őt, hirtelen feláll és leszáll a buszról. Nem tudom mért, de utána megyek.
- Mért követsz?- kérdi továbbra is sietősen a fiú.
- Én csak...én...- makogom- meg szeretném kérdezni,hogy mi történt a szemeddel? Így születtél vagy kontaklencsét hordasz?
Amilyen gyorsan ment előttem olyan gyorsan pördült is meg. Majdnem nekimentem a hátának.
- Ezt meg hogy érted?- kérdi - Mit látsz a szememben, ami olyan különös lenne?- egyre ingerültebb a hangja.
- Hát..a jobb szemed kék,a bal pedig sárga. Nem is inkább arany.
Megdöbbenve nézett rám,mintha nem értené mit mondtam.
- Hogy hívnak?- néz rám kérdően.
Nem feleltem.
- Kérdeztem valamit!M i a neved?- teszi fel újra a kérdést kissé türelmetlenül.
- Alice. - felelem kicsit félve,és habár suttogok, nem remeg a hangom-Alice Chehun.
- Képes vagy más dolgokat is látni, mint például a szemem?- olyan érdeklődéssel kérdezi ezt, mintha valami tényleg nagyon fontos dologról lenne szó.
- Kiskoromban sok furcsaságot láttam,- elővett egy tollat a zsebéből és körmölt valamit egy zsepire- de a pszichológus azt mondta, hogy ez egy gyereknél természetes.
Odaadta. Mire megnéztem már el is tűnt a szemem elől .Egy telefonszám volt rá firkálva,aláírás pedig csak egy „Z" volt.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro