Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Prológus

A kórházban az anya arra vár, hogy megszülessen a kislánya... Azóta már 15 hosszú év telt el. Belőlem igazi kamasz lett, kalanddal teli életem hirtelen egy unalmas és monoton körforgásba került. A középiskola óta mindennapjaim csak tanulásból és az iskolában töltött időből állnak. A mai napom is így kezdődött. Felkeltem kora reggel, felöltöztem, megmosakodtam és kisétáltam a buszhoz. Felszálltam rá, majd leszálltam róla. Besétáltam az iskolába, átbattyogtam az egész épületen, bementem a termébe és leültem. Meg se szólaltam égész nap.

Hazafelé úton csak bámulok kifelé a busz ablakán, mikor a szemben ülő srácon megpillantok valami furcsát: kétszínű volt a szeme. Az egyik arany a másik pedig kék. De nem olyan átlagos kék, hanem mély, mint a feneketlen tenger, és sötét, mint a viharos égbolt.

Mikor észreveszi a fiú, hogy hogy bámulom őt, hirtelen feláll és leszáll a buszról. Nem tudom mért, de utána megyek.

- Mért követsz?- kérdi továbbra is sietősen a fiú.

- Én csak...én...- makogom- meg szeretném kérdezni,hogy mi történt a szemeddel? Így születtél vagy kontaklencsét hordasz?

Amilyen gyorsan ment előttem olyan gyorsan pördült is meg. Majdnem nekimentem a hátának.

- Ezt meg hogy érted?- kérdi - Mit látsz a szememben, ami olyan különös lenne?- egyre ingerültebb a hangja.

- Hát..a jobb szemed kék,a bal pedig sárga. Nem is inkább arany.

Megdöbbenve nézett rám,mintha nem értené mit mondtam.

- Hogy hívnak?- néz rám kérdően.

Nem feleltem.

- Kérdeztem valamit!M i a neved?- teszi fel újra a kérdést kissé türelmetlenül.

- Alice. - felelem kicsit félve,és habár suttogok, nem remeg a hangom-Alice Chehun.

- Képes vagy más dolgokat is látni, mint például a szemem?- olyan érdeklődéssel kérdezi ezt, mintha valami tényleg nagyon fontos dologról lenne szó.

- Kiskoromban sok furcsaságot láttam,- elővett egy tollat a zsebéből és körmölt valamit egy zsepire- de a pszichológus azt mondta, hogy ez egy gyereknél természetes.

Odaadta. Mire megnéztem már el is tűnt a szemem elől .Egy telefonszám volt rá firkálva,aláírás pedig csak egy „Z" volt.           

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro