Jungkook pov.

Először nem hittem a szemeimnek. Újra el kellett olvasnom az üzenetet. De másodjára   sem volt értelme. Aztán eljutottak a tudatomig Jimin szavai. A szívem vadul kalapált, repestem örömben.
A repülőút kínzóan lassan telt, a másodpercek épphogy vánszorogtak. Már Jejun akarok lenni Jiminnel.

Keservesen sok várakozással teli pillanat után megszólalt a hangosbemondó:

-Kedves Utasaink! Hajtsák fel a tálcákat, megkezdjük a leszállást.
A szívem a torkomban dobogott, a telefonom rezgett:

Jimin: Most szállt fel a gépem, indulok Jejura, várj meg a reptéren.

Jungkook: Siess 🥺

Jimin: 🥰

Kis bőröndömet magam után húzva indultam el a székek felé, a legközelebbire leültem. Megnyitottam egy sudoku alkalmazást a telefonomon és néma csendben nyomkodtam.

Nem sokkal később valaki megkocogtatta a vállamat. Izgatottan kaptan fel a fejemet, de nem Jimin volt az. Egy korombeli lány volt:

-Oppa, elkérhetem a telefonszámodat?

-Nem vagyok az oppád.-Feleltem frusztráltan.

-Ja, bocs.-Nevetett idétlenül.-Na, megkapom a számod?

-Már van valaki akit szeretek.

A lány ciccegett egyet, hosszú, vasalt haját átdobta a vállán.

-Mennyivel lehet jobb az a csaj, mint én?

-Fiú. És életem szerelme, szóval keress másik oppát aki ma este meghúz téged, jó?

-Seggfej!-És trappoló léptekkel elviharzott, de olyan magas volt a cipője sarka, hogy megbotlott és eltanyált. Káromkodva felállt és sietve elszaladt. Újra a telefonomba merültem. Elkélesztő milyen emberek vannak manapság. Nem figyeltem az időt, beszippantottak a kombinatorikus rejtvények, egyre gyorsabban nyomkodtam a számokat, türelmetlenségem új rekordot eredményezett. Fáradtan sóhajtottam, a hajamba túrtam. Végigdőltem a székeken, felraktam a lábaimat, lehunytam a szemeimet, lassan elbóbiskoltam.

Arra keltem, hogy valaki a hajamat birizgálta. Összeráncoltam a szemöldökeimet és lassan hunyorogva kinyitottam a szemeimet. Pislogtam párat és elfordítottam a fejemet a kis kéz gazdájának irányába.
Jimin az.
Újra.
Hatalmas mosolyra húztam a számat és szorosan magamhoz öleltem.

-Soha többé ne engedj el!

- Tessék, most jöttem meg és már parancsolgatsz is.-Felelte kuncogó, szeretetteljes hangon.-Nem engedlek el soha többé.

-Még akkor se, ha megsérülünk.-Néztem komolyan a szemébe.

-Még akkor se.-És megpuszilta az orrom hegyét. Felálltam ideiglenes fekhelyemről és Jiminnel kézenfogva sétáltunk ki a reptérről. Későre járt már, egy motelt kerestünk ahol megszállhatnánk. Hiába köröztünk a városban, mint két idióta, végül csak egyetlen helyen maradt szabad szoba:

Love Hotel

Amikor megálltam előtte Jimin hangosan méltatlankodni kezdett:

-Te telhetetlen angyal! Inkább alszok az utcán, mintsem bemegyek ide! Te szégyentelen!-És játékosan csapkodta a vállamat.

-Oké, de azt hallottam hideg lesz az éjszaka. De ha nem kell neked meleg víz és fűtés, felőlem aludj csak itt kicsi Mochi.

Jimin magában puffogva a fejébe húzta kapucniját és kiszállt a kocsiból.

-Csak a fűtés miatt megyek bele a perverz kis játékodba, de ezt még megjárod!-Forgatta a szemeit miközben elfolytott egy csintalan mosolyt.

Jimin pov.

Negyed óra múlva már a szobánkba ültünk. Egy rendes hotelszobámak nézett ki, ha a bonbon, a szív alakú kádat, hűtött pezsgőt nem nézzük. Csak egy éjszakát kell kibírnunk itt. Miután lecuccoltunk így szóltam:

-Elmentem fürdeni, addig rendelj valami vacsorát.
Majd behajtottam a fürdőajtót és elkezdtem levetni a ruháimat. A kádat teletöltöttem forró vízzel és nyakig elmerültem benne. Lehunytam a szememet és relaxáltam, amikor az ajtó kivágódott és a hiányos öltözetű Jungkook bebújt mellém a meleg vízbe. Az ölében ültem a habos fürdőben, ő pedig szorosan átölelt. A gyomromban az ismerős lepkék ismét felrepültek és megborzongtam, ahogy a nyakamba puszilt.

-Hééé, mi lesz a vacsorával?

-Ma Mochi a vacsora.

-Igazán?-Firdultam vele szembe a tágas kádban.

-Mhm.-A keze a tarkómon kalandozott, türelmetlenül hajoltam a csókba, ami ugyan olyan édes volt, mint az első. Jut eszembe, amikor visszajöttek az emlékeim még valami beugrott: az első csókunk a fa alatt.

-Olyan nagyon vártam már ezt a pillanatot.-Mondta, ahogy a kád széléhez szorított.

-Mint a csókunkat, amit kitöröltél az emlékeimből?-Kérdeztem visszatartott nevetéssel.
Egy kicsit lefagyott, mintha gondolkozott volna, hogy mit is csináljon, aztán a dugó cuppanását hallottam, ahogy a lábával kirántotta azt, majd felnyalábolt, amolyan menyasszony stílusban és a szomszéd szobában lévő ágyra dobott és lassan felkúszott rá, fölöttem támaszkodott meg.

-Csak hogy tudd: már akkor is kedveltelek.-Mondtam félig suttogva.

-Mióta kedvelsz?

-Az iskola első napja óta.-Feleltem mosolyogva.

-Vigyázz!

-Miért?

-Ha ennyire imádnivaló vagy nem fogom tudni visszafogni magamat.

Egyre közelebb hajolt, a közöttünk lévő távolságot teljesen eltüntetve.

*másnap reggel*

Én keltem fel előbb. Jungkook a derekamat átkarolva feküdt mellettem, angyalian aludt. Lassan, nehogy felébredjen lehámoztam magamról védlemező kezeit és felálltam, mosakodni indultam. A fürdőben megtaláltam a pólóját. Még rá is nagy, oversized póló lévén. Az orromhoz emeltem, mélyen beszívtam Kook jellegzetes illatát. Gondolkodás nélkül magamra kaptam a pólót és a nadrágomat, a tükör előtt állva fésülködni kezdtem. A konyha-szerűségbe osontam és valami ehető után kutattam. Nem ehet az ember mindig Mochit. Hehe. A felső polc elérésének reményében ágaskodtam, amikor egy erős kar átfogta a derekamat. Kook a nyakamba fúrta a fejét.

-Olyan jó lenne mindig erre a látványra kelni!-Morogta álomittasan.

-Akkor vegyél el.-Mondtam pókerarccal.

-Komolyan?-Kérdezte játékos hangon, szeme sarkában nevetőráncok futottak össze. Majd hirtelen a pultra ültetett, ő pedig fél térdre ereszkedett. A szemeim kistányér méretűre guvadtak.

-Na, nem tudom mit csinálasz ott lent, de kelj fel, még túl fiatalok vagyunk ehhez!

-Jimin, ha majd elég idősek leszünk tényleg el foglak venni.-Mondta, de ezúttal komolyan gondolta. Aztán felegyenesedett és a hajamat birizgálta.

-Még egy kis Mochit kaphatok reggelire?

-Egek, éhen fogunk halni, te kéjenc. Készülj össze és vegyünk valami finomat!-Nevettem.

Nevettem, mert nem tudtam, hogy amíg mi Jejun múlatjuk az időt mi történik az iskolaban, hogy barátaink éppen ádáz harcot vívnak.

Na ennyi lenne mára
Bye bye 💜💜