Piroska egyedül van. Csak magát hibáztatja, hogy letért az útról.

Mikor meglátta, hogy mit tett a farkas a nagymamájával, dühbe gurult. Kirohant a konyhába, a farkas követte. Szőke fürtyei sós könnyeiben úsztak. Egyre csak a nagymamája jutott eszébe.
-Még a ruháját is fölvette!-susmogta a gyönge lány-Nem, nem , nem!-szinte már ordította. Könnyei aláhagytak, s már egy sem jött. Szeme vörös volt a sok sírástól. A farkas értetlenkedve nézte, hogy mit lép a lány.
Szinte kitépte a fiókot a helyéről mikor azt kihúzta. Kivett egy jó nagy kést, de olyat, hogy gyönge kezei épp elbírta. Remegett a dühtől. A farkas elé lépett és  nagyot ugrott. Piroska a kezét kinyújtotta mintha a levegőbe döfött volna. De a farkast nem lehet lebecsülni. A levegőben irányt változtatott és egyenesen alkarjába harapott, kitérve a penge elől. Piroska fölszisszent. Könnyei újra megindultak. Kiesett a kés a kezéből. Leráncigálta gyönge karjáról a farkast és nekilökte a falnak, ezzel egér utat nyerve. Kirohant a házból és elbújt egy vastag fa mögött.
-Hé Piroska! Merre vagy? Gyere elő!-keresgette a farkas. Meglátott egy vértócsát, s tudta hogy már hol van a kislány. Piroska nyelt egy nagyot mikor a fa másik oldalán egy gally reccsenést hallott. A farkas szemben állt vele. Nem bírta. Összerogyott és elájult.

-Hé Piroska, drágám! Menj el a nagyihoz!....

-Piroska, miért tértél le az útról?...

-Gyere közelebb lányom, hagy ehesselek meg!...

Piroska csak rémülten nézett az égre,s olvasgatta, de csak egy ragadta meg az ezer meg ezer "mondat" közül....
    A    "Csak egy gyönge kislány az úton!"

Ezt nem akarta.

-Én igen is erős vagyok!- hajtogatta újra, újra és újra magában.

Egyszer csak a fák körül egy hangot hallott.

-Gyenge vagy, igaz? Erősebb akarsz lenni?  Ha akarod segíthetek neked! Te az én erőmmel legyőzhetetlenek leszünk!-hallatszódott egy igen magabiztos női hang. Piroska tudta, hogy ő egy démon. Nem félt , csak gondolkodott. Mindenki azt mondta, hogy sose fogadja el a démon erejét, mert belehalhat. De számít ez neki? Csak a farkas halála a fontos.

-Igazán? És ezzel az erővel legyőzhetem a farkast?

-Persze az erőmmel BÁRKIT legyőzhetünk!-hangsúlyozta a bárkit szót. 

-És hogy kaphatom meg az erődet?

-Ti kis butuska leánykák semmit sem tudtok!-Elkezdett kuncogni-Kell valami tőled!

-Micsoda?

-kezdesz felmérgelni! A lelked kell!

-Jó.

-Nem hittem volna hogy ilyen hamar belemész!-Hangján hallatszott hogy mosolyog.

-De belemegyek.-zárta a témát.

-Jólvan hát te akartad.

A sötétből előnyúlt egy kar. Piroska nem habozott és megragadta a kecses női kart. Amint hozzáért egy furcsa érzés kezdett el bizseregni benne. Piroska ez eddig nemhasznált pszichopata mosolyát használva, s megrántodta a kart. A lendülettől a nő a levegőbe. Meglepő módon nem hullodt bele a földbe, hanem a lábára érkezett. Most Piroska  tisztán látta hogy kihez beszélt,s hogy kivel kötött üzletet. 

Hosszú manófülei voltak, s sápadt arca. Szemei lilán izzottak, álla a vértől csak vöröslött. Szájából Egy vékony ám hosszú szemfog kandikált ki.

-Hm.. Anyáék nem mondták hogy a démonok egyben vámpírok is.-gondolta magában.

-Add az erőt!- parancsolt  a lány.

-Jólvan, nyugi!  Válassz egyet!- három kártyalapot tartott Piroska elé. A kislány szemrebbenés nélkül kiválasztotta a bal szélső lapot, s megtapintotta burkolatát. Az érintést követően a többi lap elégett. A démon elmosolyodott és felfordította a kiválasztott lapot.

-Vér tapad a kaszához!-olvasta el a lapot.

-Ez mit jelent?

-Kaszás leszel.

-Elfogom  egyáltalán bírni?- értetlenül nézett a démonra, s Ő válaszul csak összeráncolta a szemöldökét és odaadott neki egy aprócska kulcsot.

Aranyozott,  szép borítása volt, de nem volt  nehéz.

Piroska csak kérdőn nézett a démonra.

-Gondolj a kaszádra.-így is cselekedett. Az egyik pillanatban a kulcs átváltozott egy fekete kaszává. Pengéje csak szürkén csillogott. A penge és a fogó közötti derékszögnél volt egy szívecskés kő, eszméletlen halvány rózsaszín.

-És most mit tegyek?-ahogy ezt kimondta, egy fa szerű,emberalkatú lény jelent meg, üvöltve azt hogy "Most megdöglesz Piroska", persze közben egy baltával közeledett felé. A lány összeráncolta szemöldökét.
Kaszájára pillantott és vissza a "faszörnyre", aki most baltákat dobálgatott felé, s mint egy videó játékban, a baltát végtelen mennyiségben dobálta.  Piroska nem félt, sőt örült a sors adta helyzetnek. Ugrálgatott a felé suhanó fegyverek elől, hogyha valaki látná egy riadt nyulat látna benne. De egy sem találta el őt. A lány már nem is tudta hogy ki ő. Már szinte boldog volt.

Aztán egy emlék az elméjébe nyilalt..... halott nagymamája és a farkas.

Rögtön megállt. Arcáról a mosoly megszűnt. Szeméből egy könny csordult ki-nem is mondanám igazi könnyűnek, mert nem sósvíz volt, hanem vér. Piroska nem elfelejtve a felé rohamosan haladó baltákat, nem védekezett , hanem támadott. Kaszájával a tárgyakat kitántorította utjukról, új pályára indította.  Előre lépett egyet és mégegyet. Már szinte farkasszemet nézett az ismeretlen lénnyel. Kaszáját megrántva egy szempillantás alatt lefejezte a lényt. Feje a földre hullott, ezzel porfelhőt indítva. Csak pár másodperccel később dőlt el csak az alsóteste.  Piroska  magának köszönetet mondott belső tiltott énjének.

                             Ezzel az első gyilkosság megtőrtént.