Azzal Piroska, kezében a farkas mancsával, abba jóízűen beleharapott......
A farkas azt sem tudta hogy hova kapja a fejét.
-A nagyit is ilyen élvezettel etted meg?-vigyorog el a lány, s lenyalja a szája széléről a vért. Az ordast az ájulás kerülgeti. Lehunnya szemét és várja a véget.... A csúf véget... A csúf véget, melyet egy kislány okoz?! Erre a gondolatra kipattantak szemei,s már cseppet sem félt-látszólag. Fölvonyított, ennek következményeképp a távolból hallatszott vissza, csak egy kicsit több állattal. Piroska fölkapta a fejét. Értetlenkedve nézett a elbátorodott, szinte holt farkasra. Lépteket hallott közeledni... Nem is léptek voltak, hanem kábé egy olimpiai futóverseny hangjai. Közeledtek. Piroska nem értette mi történik. Mikor a fák közül érzett tekinteteket, megfordult és kicsit szomorkásan se elindult a bozótos felé. Lépteket hallott mögötte. Rászegezte a tekintetét, de nem látott semmit, csak a vértócsát ami a farkas alatt volt.
-Hova lett a farkas?- gondolta magában a lány. Kicsit elszomorodott hogy eltűnt, de egy kis méreg is lappangott berső bugyraiban, a farkas elvesztése miatt.

Húsz perc után feladta. Tudta hogy a farkas elment, unatkozik és hiányzik neki a nagyi. Föladta... Semmi értelme nem volt hogy leszerződött egy démonnal? Akkor megérezte szájában azt a jellegzetes vasas ízt.

Elindult haza....

-Szia anya!-kicsit szipogott a mondat után.
-Piroskaaaaaaaaaaa! Te vagy az?-nyújtotta meg az anyja a nevét. Piroskának egy emlékkép ugrott be neki. A nagymamája..... És a farkas....

Megmarkolta a picinyke kulcsot és erősen koncentrált a ujjonan szerzett "fegyverére". Rögtön át is változott.

-Mi a...?-hátrált egyet. Piroska nem tudott semmit sem tenni. Csak a farkast látta. Fölemelte a kaszáját. Valami nem stimmel. -Piroska! Kezdesz megilyezteni!- ez cseppet sem segített. A lány csak közeledett.
A nő alaposan végigmérte a lányt, s a kaszát.
-ugye nem! Te leszerződtél egy démonnal?!
Piroska belsője tudta mi folyik mostmár....Rosten...
-Anya, te most mérges vagy?-picit oldalra döntötte a fejét mint a kutyák.
-Hogy mérges?!-szinte már üvöltötte. Aztán lejebb vette a hangját-Piroska?
-Milyen Piroska?! Én nem Piroska vagyok! Én Ruby vagyok!
A nő csak értetlenkedve nézett Piroska lángvörös szemébe. Egyszer csak megpillantott egy könnycseppet, miközben az szépen lassan folyt le az arcáról.
Piroska hangosan felordított. Az anyja pár hosszú lépést hátrált. A lány legyintett a remegő kezében pihenő kaszájával..... De hogy mit vagy kit talált el nem tudta....

•~•

~Anya! Anya! Hahó!
Senki sincs itt a sötét szobában.... De egyáltalán szoba ez? Vagy csak egy üres tér, ami mindent bekebelezett és hátrahagyta a sötétséget és a magányt?
Nem látok semmit.... Csak érzem, hogy mi történik Odakint....
Látom a szobám....
Látom az ajtót.....

Látom.... Látom..... Anyát a vérében feküdve.... Halottan...
Ordítanék de egy szó sem hagya el a számat...
MEGÖLTEM
Sírnék.... de nem tudok..... Mi ez a hely?!
-

Rosten, Rosten, Rosten!-üvöltöm háromszor a nevét.

-Ahj mi történt?-vág unott pofát, de látszódik arcán az a sunyi vigyor... a mindent tudó sunyi vigyor...
-TE TETTED?!-csak ennyit birok kinyögni, bár ezt is csak pár néma másodperc után. Rosten az undorító vigyorát megnöveszti és kimutatja a "foga fehérjét".
-Ruby, emlékszel? Mindenkit el kell tipornod! Erőt ajánlottam.. te meg elfogadtad..   Az anyád ezt ellenezte... meghalt...  SENKI SEM ÁLLHAT AZ UTUNKBA!- a végén már ordított. Nem bírtam megszólalni... vagy nem mertem? Értelmetlen lenne. de... mi van ha mégsem?
-Ruby?-nézek rá értetlenül.
-A Piroska hülyén hangzik...- ezzel megvonja  a vállát, mintha valaki megkérdezné tőle, hogy például démonoskodik? "így születtem". Nem nagy dolog....

-Ki az az idióta, aki a Piroska nevet adja a lányának.. ch...-erősen utalt anyámra... ekkor volt az a pont... a pont,  mikor elegem lett Rostenből... az életből... Anyával akartam lenni... belebújni meleg ölelésébe...

Hiányzik...

És ez.. mind Rosten műve...

Nem is...

ez mind...

MIATTAM VAN.