- Yoongi. Nyugi.. - motyogtam oda neki, egy kicsit hàtra fordulva.

- Hát igen a kisállatoknak hallgatnia kell a gazdájukra. - folytatták a fiún való röhögcsélést, aki kicsit vicsorítani kezdett, megvillantva hegyes szemfogait.

Kezeivel kitolt az útjából és mèg mielőtt akármit is tudtam volna csinálni, azonnal neki is ugrott a középen álló vezetőnek.

A lendület miatt a földre estek.

Csak annyit láttam hogy Yoongi folyamatos ütéseket mért a férfi fejére.

A sokkom miatt egyszerűen mozdulni se bírtam, de nem csak én, hanem még a főkolompos haverjai se mertek beleavatkozni ebbe az egészbe. Se senki aki a környéken volt.

Megragadta mind a kèt csuklóját Yoongi pedig lehajolva azonnal arcon harapta.
Egy hangos kiáltás hagyta el az ismeretlen férfi szájàt, ekkor döntöttem úgy tényleg oda kellene menni.

Megragadtam Yoongit a vállainál fogva és leszedtem a csávóról. Azonnal elengedte az arcát, és felállt, majd azonnal mellém állt.

- Mi a fasz?! - ordibálta ahogy felsegítették a földről, és megérintette a vért ami a hybrid fognyomaiból folytak ki.
- Baszki.. Hívjàtok a mentőket! - kiabálta barátainak.

Már éppen nyitottam volna a számat hogy elmondjam nekik hogy Yoonginak nincs mérge, de az említett befogta a számat, utána pedig a fülemhez hajolt.

- Hagyd. Had féljenek, mèg ha egy kis ideig is. - éreztem meg a vigyorát, ahogy ajkai súrolták a fülemet.

Rábólintottam egyet, gyorsan felkaptam a zacskókat amiket Yoongi ledobott a földre, utána pedig gyorsan elhúztam távolabb az emberektől.

- Yoongi, ilyet soha többé ne csinálj. - álltam vele szembe.

- Azt akarod hogy olyan legyek mint Taehyung? Egy jól nevelt hybrid? - lépett hozzàm közelebb, oldalra döntve egy kicsit a fejèt.
- El kell hogy szomorítsalak. Soha sem leszek olyan jólnevelt mint ő, vagy akármelyik másik hybrid. - húzódott egy vigyor kicsit véres ajkaira.

Nem értem miért mond ilyeneket. Eszem ágában sem lenne megváltoztatni őt. Főleg úgy hogy az emberi énjéről semmit sem tudok. Hogy miket szeret? A kedvenc színét? Hogy miket utál? Vagy hogy miket szeret csinálni? Semmit se tudok, így nem is állna jogomban változtatni rajta szerintem.

- Nem arra akarlak megkérni hogy változz, csak arra hogy ha nem muszáj akkor ne harapd le az illetők arcát. - kértem meg kedvesen.
- Meg tudtuk volna oldani ezt a helyzetet a parádé nélkül is. - pillantottam oldalra a szemem sarkából, megszakítva a szemkontaktust.

- Kétlem. Nem engedtek volna elmenni. Legalább is téged biztos nem engedtek volna el. - pillantottam vissza rá.
- Örülhetnél hogy elijesztettem ezeket a vén szatírokat neked ingyen. - tette keresztbe kezeit mellkasa előtt.

- Köszönöm, de ezt tényleg legközelebb ha ilyen van ne. Nem akarok hogy kitiltsanak miket innen. - halkultam el egy kicsit a mondat végére.
- Menjünk mossuk meg az arcod, aztán mehetünk haza. - indultam meg, mire megéreztem hogy szabad kezembe csúsztatja a saját kezét, óvatosan alig kapaszkodva bele.

Egy mosoly kúszott az arcomra, amit szerencsére nem látott. A végén megint elkezdené hogy én mekkora egy perverz vagyok meg ehhez hasonlók.

A mosdókhoz érve behúztam a nőibe.

Letettem a zacskókat, majd megengedtem a kellemesen hideg vizet. Elengedtem a kezét, bedugtam a csap alá a kezemet hogy bevizezzem azt, majd arcához emeltem és elkezdtem ujjaimmal lemosni a vért a szájáról.

Nem szólt egy szót sem. Csak ott állt és hagyta hogy tegyem a dolgomat, miközben sötét szemeivel végig figyelte minden mozdulatomat.

Meg akarok ismerni ezt az énjét..