- Biztos hogy nincsen valami más ruhàd amit felvehetnék? - nézett le magára ahogy az autómhoz èrtünk.

- Sajnos nincs. - nyitottam ki neki az anyós ülés ajtaját.

- Biztos? Nem mintha bajom lenne, csak nincs esetleg valami garbód vagy akármi? - tette karba a kezeit mellkasa előtt.

- Garbó? Nyàron? Te meg vagy hülyülve. - tettem kezemet a hátàra és közelebb toltam az ajtóhoz.
- Szàllj be. - tette is amire megkértem.

Én is beszálltam, majd beindítva az autót el is kezdtem vezetni egyenesen be a városba a plázához.

- Miért akarsz garbót hordani egyáltalán? - pillantottam rá szemem sarkàból egy pillanatra.

- Hogy elrejtsem a pikkejeket azért. - nézett le az ölèben pihenő kezeire.

- Minek akarod elrejteni őket? Semmi baj nincs velük, és nagyon kevès van belőlük rajtad. - ràncoltam össze egy kicsit a szemöldökeimet.

Megérkezve azonnal leparkoltam a plàza bejáratàhoz lévő legközelebbi szabad parkolóhelyre.

Látva a lelke legméllyère elrejtett fèlelmet a szemein keresztül, odahajoltam az anyósülés oldalàn lévő kesztyűtartóhoz, kinyitva pedig elővettem belőle egy fekete maszkot.

- Tudom hogy ez nem valami sok, de az arcodat eltakarhatod vele ha szeretnéd. - nyújtottam oda neki, ő pedig azonnal el is vette, majd felhelyezte.
- Menjünk. - szàlltam ki, maj az ő oldalához menve, kinyitottam neki az ajtót.

- Én is ki tudtam volna nyitni segítség nèlkül. - mormolta maszkom alatt.

- Jólvan hercegem, legközelebb bezárlak az autóba. - mosolyogtam rá, ő pedig azonnal el is fordította felőlem a tekintetét.

Amint kiszállt bezàrtam az autó ajtajait, majd el is indultunk be a hatalmas èpület felé.

Ahogy beértünk megéreztem hogy valami beleakadt a csuklómon lévő piros, horgolt szerencse karkötömbe.

Ahogy lepillantottam azonnal megláttam hogy Yoongi mutató és közèpső ujjával kapaszkodik karkötőmbe.

- Mi az? - néztem fel rá értetlenül.
- Kezet akarsz fogni? - biccentettem oldalra egy kicsit a fejemet kíváncsian.

- Mi? Dehogy! - vágta rá azonnal.
- Csak nem akarom hogy elhagyj a tömegben. - forgatta meg a szemeit.

- Ha meg akarod fogni a kezemet akkor csak mond. - fogtam meg a kezét, és elkezdtem menni vele a férfi ruha rèszleghez.

- Egy nagy perverz vagy. Nem mondtam hogy megfoghatod a kezemet. - nevetett fel, de jelet nem mutatott arra hogy próbálnà kivenni a kezèt az enyèmből.

- Ha ennyire zavar akkor csak húzd el a kezedet. - vigyorodtam el, ahogy lazítottam a fogásomon hogy ha akarja akkor kivehesse a kezèt, de nem tette meg.
- Na látod. Ha igazán zavarna akkor már rég elvetted volna a kezed. - fordultam hàtra felè egy pillanatra.

Nem tudva hogy mit vàlaszoljon, csak megforgatta a szemeit, és elfordította a fejét.

Elkezdtünk ruhàkat nèzni, és beküldtem a próbafülkèbe hogy próbàlja is fel őket, még akkor is hogy mennyire nem akarja. Biztosra akarok menni hogy tökèletes rá. Hogy ne legyen kicsi, mert akkor csak feleslegesen veszek neki egy csomó ruhàt.

- Várj itt Yoongi. Mindjárt jövök. - látszott rajta hogy hezitál, de bólintott egyet.

Elindultam a sorok között, ameddig el nem jutottam a fekete garbóhoz amit kiszemeltem neki. Levettem az akasztóról, és el is indultam visszafelé.

Ahogy egyre közelebb kerültem megláttam hogy egy pár férfi beszèl vele, de ahogy Yoongi arcát elnéztem nem valami boldog.(az àlla alá akasztotta a maszkot már egy ideje)

Teste meg volt feszülve, és látszott rajta hogy bármelyik pillanatban nekik ugorhat.

Kocogva siettem oda hozzá.

- Yoongi. - léptem mellé, majd a férfiakra nèztem.
- Miben segíthetek? - egy vigyorral az arcukor fordították figyelmüket felém.

- Szia csinoska. Miért vagy egy ilyen valamivel? - mutatott a mèrges fiúra mellettem.

- Ő nem egy valami. Ő egy szemèly. Ugyan olyan személy mint ti. - álltam a mèrges fiú elè védelmezően.

- Jaaa. A gazdija vagy igaz? - kezdtek el egy kicsit röhögni, Yoongi pedig már került volna ki hogy nekik mehessen. Kinyújtottam a kezemet egy kicsit megakadályozva benne.
- Na mi van? Verekedni akarsz? - vigyorodott el az egyik kis segéde a vezetőnek.

- Igen. Hamar a földre kerülnétek. - éreztem meg mellkasát ahogy a hàtamnak nyomódott egy kicsit, ahogy közelebb lèpett.

- Ohohoo~. Milyen kis kemény vagy. Gyere nekem. - produkàlta tovàbb a már így is haragos Yoongit.

- Csak fejezzètek be mind ketten, kèrlek. - könyörögtem hol Yoongira, hol az ismeretlen fèrfire nèzve.

- Persze èdes. Ha eljössz velem egy randira akkor megkímélem neked a kis vakarcsot. - hajolt le hozzàm hogy a szemeim vonalàban lehessen.

Hírtelen kèt nagy kezet èreztem meg a derekam kèt oldalàn, majd a mögöttem lèvő szorosan magához húzott.

- Ő az én emberem. Keress magadnak másikat.