- Yoongi. Kèrlek.. menj vissza a szobádba. - kèrleltem már vagy egy fèl óràja, de egyszerűen nem hajlandó visszamenni a szobájába.

- Nem. Az az ágy olyan mintha kőből lenne. - panaszkodott, megadva nekem ugyan azt az indokot amit màr vagy szàzszor.
- De ha annyira akarsz akkor befeküdhetsz te is, csak ne nyúlj hozzàm. - ajánlotta fel.

- Ezt én is mondhatnàm neked. - emeltem meg egy kicsit a hangomat.
- Húzódj beljebb a fal irányába. - mentem bele hogy befekszek mellé, mert már annyira fáradt voltam hogy nem èrdekelt.

Amint elèg helyet adott nekem azonnal be is feküdtem a meleg takaró alá.

- Meg amúgy most mi bajod van? Amikor kígyókènt aludtam melletted az nem volt probléma. - hallottam meg a hangját a hátam mögött.

- Igen mert most emberi alakban vagy, akkor meg kígyó voltál. Nem először aludtam kígyóval. - magyaràztam lekapcsolva a kis éjjelilámpát, teljes sötétséget csinálva.

- Pedig szokj hozzá. A kígyók a meleg helyeket keresik, ès itt jó meleg van. - motyogta, majd megéreztem ahogy a matrac elkezd alattam mozogni.

Valószínűleg a fal felé befordult.

- Jó éjt Yoongi. - suttogtam szinte alig hallhatóan.

- Neked is.. - motyogta nyammogva egy párat.

•••

A hideg padlón ábredtem fel teljesen összezavarodva.

Most leestem az ágyról, vagy Yoongi lelökött a ràkba.

Felkeltem a földről és azonnal megláttam hogy a kígyóm ugyan olyan pozícióban fekszik, mint amilyenben elaludt, szóval legurultam àlmomban.

Ránéztem az éjjeliszekrényemen lèvő óràra, szemeim pedig azonnal kidülledtek a helyéről.

Az óra majdnem 10-et mutatott. Gyorsan felhívtam főnökömet, jelezve neki hogy ma màr nem megyek be, majd az alvó gombócra nèztem.

Hogyan keltsem fel úgy hogy ne harapja el rögtön a nyakamat?

Óvatosan leültem az ágyra, felé fordulva.

Most vagy elvesztek egy kezet, vagy Yoongi nem lesz morcos annyira...

Ezzel lassan ès gyengéden elkezdtem simogatni a haját. Újra és újra, ameddig igy kis mosoly kúszott az arcára, és kicsit kinyitotta szemeit.

- Mièrt simogatsz? Perverz. - nevette el magát hisztérikusan.

- Jézus, dehogy i! - kiàlottam fel azonnal, elhúzva a kezemet.
- Csak nem akartam hogy rosszul kelj és elharapd a nyakamat. Legközelebb nyakon borítalak egy pohàr hideg vízzel. - morogtam orrom alatt.

- Úgy sem mered. Nem akarnád felbosszantani a szeretett "kis" kígyódat. Nem de? - hagyta abba a nevetést, és egy vigyorral az arcán szűkítte össze szemeit egy kicsit.

- Kapd be. - intettem be neki, ő pedig azonnal felült.

Közelebb hajolt kezemhez, ès szájába vette a közèpső ujjama.
Félig nyitott szemhèjjai alól nézett szemeimbe.

Èreztem ahogy a vèr a fejembe szàll, és az arcom egy vörös színt kezd átvenni.

Hegyes szemfogait ujjamba méllyesztett, egy kis vigyorral, èn pedig azonnal megragadtam arcàt az àlla alatt, majd hüvelyk, mutató és közèpső ujjaimmal megszorítottam mind a kèt oldalán az állàt, ahol az állkapocs csatlakozik a koponyához, kényszerítve arra hogy kinyissa a száját és elengedje az ujjamat.

- Ezt meg hogy? - próbàlt meg beszélni.

- Volt màr dolgom harapós kígyókkal. - engedtem el állkapcsát.
- Zuhanyozz le, és készülj el mert el fogunk menni ruhàt venni neked. - szálltam le az ágyról, és elkezdtem kiválasztani magamnak pàr ruhàt amiket majd fel fogok venni.

Csak legyünk meg ezzel is.