- Be illatozlak, hogy olyan szagod legyen mint nekem. - magyarázta nyakamba.
- Nem is èrtem hogy mièrt engedted egy másik hybridnek hogy megöleljen.

- Mert nekem ugrott, és nem akartam udvariatlan lenni vele? - emeltem meg az egyik szemöldökömet egy kicsit.

- Jó, mindegy. - màr haladt volna a melkasom irányába, de szabad kezemmel fogtam ès egy kicsit ellöktem magamtól.

- Mièrt èrdekel tèged az hogy nincsen olyan illatom mint neked? Ettől a résztől pedig maradj távol. - mutattam mellkasomra, ő pedig megmutatta nekem hosszú, vékony, hegyes szemfogait.

- Mert nem szeretem hogyha a környezetemben más illatok is vannak a megszokottnál. - karomat a szàjához emelte, majd belèm harapott.
- Így mostmár tudni fogja hogy már van egy hybrided. - szólalt meg amikor elengedte a karomat.

Sajgó karomra pillantottam ahol kèt kis pontból egy kevéske vèr csörgedezett ki.

- Oké? - kèrdeztem összezavarodottan.
- Mit kerestèl a szobàmban? - tettem csípőre a kezemet.

- Itt meleg van. A melegítő làmpa fènyètől nem tudok aludni, az ágyam pedig nem kènylemes, a te àgyad pedig igen, úgyhogy gondoltam elfoglalom egy kis időre ameddig tàvol vagy. - ràntotta meg a vállait.

- Rendben. - sóhajtottam egy aprót.
- Elmegyek lezuhanyozni, utàna pedig csinàlok magunknak valami kaját, okè? - kèrdeztem elővéve magamnak egy fekete bő pólót, és egy kék rövid, melegítőnadrágot.

- Oké. Addig kènyelembe helyezem magam. - azonnal vissza is ment az ágyamhoz, és azonnal befeküdt a takaró alá.

Elmentem lezuhanyozni, lelöltöztem majd gyorsan összedobtam egy kis rament, mivel nem akartam hogy bealudjon mire főzök valamit.

A két meleg tállal a kezemben siettem vissza a szobámba.

- Hoztam rament. - amint meghallotta a hangomat azonnal fel is ült török ülésbe, és átvette az egyik tálat, kezèbe vève a pálcikákat neki is látott.

Leültem vele szembe én is törökülésben, tálamat markolászva, közben pedig az előttem lévő Yoongit figyeltem ahogy eszik.

- Mièrt bámulsz? - szólalt meg teli szájjal.

- Sohasem láttalak még emberként. - magyaráztam és közben elkezdtem enni.

- Szokj hozzà. - forgatta meg a szemeit.

- Te nagyobb százalékban vagy kígyó mint ember igaz? - kérdeztem rà kíváncsian.

- Igen. Több állati dns van bennem mint emberi. Olyan 60%-ban vagyok kígyó. - gyanakodva tekintett szemeimbe.
- Miért? Már is vissza akarsz vinni? - horkant fel gúnyosan.

- Nem, csak ez megmagyarázza a haragos és szarkasztikus viselkedésed.

- Mert mit tudsz te rólam? - kezdett egyre agresszívabb lenni.

- Pont ezt. - böktem felé a pàlcikáimmal.

Elkezdte a fa evőeszközeit harapdálni mèrgében.

Gyorsan kivettem a szájából, persze ügyelve arra hogy szemfogai nehogy beletörjenek.

- Ne harapd őket. - vettem el az üres tàlkáját.

- Akkor megint harapjam meg a kezed. - tette karba a kezeit, egyik szemöldökét megemelve.

- Inkàbb. Abba legalább nem törik bele a fogad. - rántottam meg a vállaimat.
- Holnapra kiveszek szabadnapot, és elmegyünk neked ruhát venni. - állat fel, a tálakkal a kezeimben.

- Nem mehetnél TE el én pedig itthon maradok. - dőlt vissza a párnàim közé.

- Nem. - meg se vàrva hogy elkezdjen ellenkezni, kimentem ès bementem a konyhába, majd elmosogattam.

Ez olyan fárasztó lesz hogyha ilyen lesz minden nap.

Persze megèrtem hogy ilyen, hiszen egy kígyó, egy elég agresszív kígyó ráadásul, de akkor is.

Kicsit visszafoghatná magát.

Remélem hogy kedvesebb lesz idővel.