- Szia Hyori! Hol van a hybrided? - nèzelődött át a vállam fölött Hobi.

- Sziasztok, gyertek be. - àlltam el az útból, beengedve őket.
- Szia Tae. - simogattam meg a buksiját, ennek hatására egy doboz mosoly terült el az arcára.

- Szia. Alig várom hogy találkozzak az új játszópajtàrsammal. - biccentette egy picit oldalra a fejét.

Amint bementünk, és levettèk a cipőiket, a kanapèhoz vezettem őket, ahol azonnal helyet is foglaltak.

- Már annyira izgatott vagyok. Csak a nemèt mondtad el ès a nevét. - nyavajgott Hobi.
- Tiszta izgatott voltam e miatt napokon keresztül.

- Elhiszem. Na de mindjàrt jövök csak kihozom Yoongit. - ezzel be is mentem Yoongi szobájába.

Tartájàhoz mentem és letérdeltem hozzá.

- Szia Yoongi. - köszöntem neki, mikor, mikor elődugta a fejét ès ràm nèzett.
- Tudom hogy nem szereted amikor felébresztelek, de vendègeink vannak. - nyúltam be kezeimmel a tartàjába, vàrva arra hogy belecsússzon a kezeimbe hogy kivehessem.

Nem valami boldogan de belecsúszott a kezeimbe, èn pedig azonnal nyakam köré tettem, hogy a testmelegtől nyugodt tudjon maradni valamennyire.

Kimentem vissza barátaimhoz. Mind a ketten felèm fordultak amint meghallottàk a lèpteimet.

- Na, ő lenne Yoongi. - mentem közelebb hozzájuk egy mosollyal az arcomon.

- Wow. - kelt fel ámulva Tae, és hevesen el is indelt felénk.

- Tae lenyél nyugodt. Ne heveskedj mert meg fog harapni. - magyaràztam, száját pedig egy o alakra formàlta.

- Okés. Szia Yoongi. Taehyung vagyok. - simogatta meg egy kicsit Yoongit, aki próbált nyugodt maradni.

- Na Hobi? Te nem jössz ide köszönni Yoonginak? - mentem közelebb hozzá egy gonosz vigyorral az arcomon.

- N-nem. Köszi. - nevetett egy kicsit.

- De hát annyira izgatott voltàl. Mi történt? - ahogy Yoongi a tenyerembe csúszott egy kicsit, közelebb vezettem Hoseokhoz.

- Nem szeretem a kígyókat. Fèlek tőlük, az történt. - mondta hallatàny Yoongi agresszívan rá sziszegett, Hoseok pedig megugrott a helyèn.

Nevetèsbe kezdtem reakciója láttán.

Leszólt hogy ne nevessem ki, de egyszerűen nem bírtam ki.

- Nem te fogsz róla gondoskodni hanem én. Én pedig szeretem a kígyókat. - pillantottam szemem sarkàból a nyakamban pihenő siklóra.

- Láttad legalább az emberi formájàt? Hiszen eltelt már egy pàr nap. - ült távolabb tőlünk.

- Nem. De időt kell adni neki. - ültem le, ès Yoongit az ölembe helyeztem, ahol szokás szerint egy gombóccá tekeredett.

- Majd ha megmutatja az emberi alakját akkor küldj egy képet. - kért meg, közben pedig Tae is csatlakozott hozzànk a kanapén.

- Ha ő is benne lesz akkor igen. Ha nem akkor majd el kell jöjjetek újra. - villantottam meg a gödreimet, ahogy Taehyung lassa, és óvatosan elkezdte simogatni Yoongit.

- Annyira kíváncsi vagyok hogy hogyan nézhet ki. - nèzett le a "kis" élőlényre csillogó szemekkel.

- Én is TaeTae. - nèztem le èn is a siklóra.
- Hobi, biztos nem akarsz megismerkedni Yoongival közelebről? - nèztem gyorsan barátom irányàba, aki a távolból pásztázott minket a szemeivel.

- Igen, biztos. Még így is elég közel vagyok hozzá szerintem. - félelem ittas szemekkel bàmult minket.

- Ahogy gondolod. - vontam meg a vállamat.

Várható volt ez a reakció tőle. Majd ha Yoongi megmutatja az emberi alakjàt, akkor majd össze tudnak barátkozni remélem.
Taeből meg kinéztem hogy nagyon örülni fog annak hogy vègre találkozhat új lakótársamal.

Annyira kíváncsi vagyok hogy hogy is nèzhet ki az emberi formájában. Remélem minnél előbb meg fogja mutatni.

Csak időt kell neki adni.