Teltek a napok és a hetek, mi pedig csak egyre jobban közelebb kerültünk egymáshoz. Rengeteg időt töltöttünk egymással, már majdhogy nem beteges szinten. Alig bírunk meglenni egymás nélkül, mikor a munkahelyemen vagyok akkor szünetekben mindig csak róla áradozok és szörnyein hiányzik minden egyes alkalommal amikor nincs mellettem.

A fiú barátaim már nagyon megunták hogy mindig csak Yoongiról hadoválok össze vissza, de Bora viszont szívesen hallgatja történeteimet és még ő maga is magától kérdez velünk kapcsolatban én pedig örömmel mesélek neki.

- Hyori ne haragudj hogy ezt mondom ne ez már beteged. Nem normális hogy ennyire függtök egymástól. - szólalt meg Yon hirtelen félbe szakítva a mondanivalómat.

- Lehet hogy neked az Mr. Nem állapodok meg egy nőnél sem. - forgattam meg szemeimet olyan erősen hogy rendesen meg is fájdultak.

- Nem rosszból mondtam de ez már lassan egészségtelen. Mi lesz ha egyszer már nem lesz? - tette fel a kérdést, mire nem tudtam neki válaszolni így folytatta.
- Mi van ha egyszer szakítotok? - ahogy kiesett a következő kérdés a száján, éreztem hogy a szívem a gyomromba zuhant már csak a gondolattól is.

- Ilyenbe nem akarok belegondolni mert NEM fog megtörténni SOHA. - ezzel fel is álltam hogy elmenjek, de Bora megragadott a csuklómnál fogva hogy üljek vissza a helyemre.

- Ne törődj Yonnal. Én őszinte leszek kicsit irigy vagyok rátok. Jó lenne ha irántam is valakinek ennyire erős érzései lennének. - simogatta meg a kezemet hüvelykujjával.
- Te meg maradj csendben party pooper. - hunyorított rá, a férfi pedig rögtön felrakta védekezve a kezeit a levegőbe.

- Ne legyél ennyire agresszív gee. A torkomat ne akard elharapni. - nevette el magát, majd ránézett Hyere.
- Szerinted sincs igazam?

- Hát.. - hezitálva elnézett róla.

- Szóval nem, be se kell fejezned. - sóhajtott fel egy hatalmasat felállva a székéből.
- Nagyon bonyolultak vagytok.. - mormolta kinyújtózva.
- Amúgy témát váltanék mert már szivárványt fogok hányni ettől a sok szerelmes dologtól amit hallok, mikor lesz a céges vacsora? Teljesen kiment a fejemből.

- Ma este. - válaszoltam neki a számhoz emelve a kávés poharamat.

- Há? - nézett rám rögtön.
- Előbb nem akartatok volna szólni nekem erről?

- Azt hittük hogy tudsz róla. - rántotta meg a vállait Bora.

- Mert én úgy nézek ki mint aki ilyeneket megjegyez nem? - mormolta oda.
- Szerintetek ha haza mennék akkor a főnök nagyon mérges lenne? - kérdezett még egy hülye kérdést.

- Amennyin nem vettél részt nem lennék meglepődve ha másnap behívna az irodájába. - nevetett fel Hye, ő is felállva hogy megpaskolja a hátát.
- Figyelj legalább eszel egy jót, iszol is. Lesz egy jó éjszakád.

- Meg egy nagyon szenvedős reggeled.. - kortyoltam bele ismét italomba.
- Nagyon keményen szoktunk inni.

- Mert nem utasíthatjuk el a főnit. Ha tölt még egy pohárral akkor meg iszod. - kezdte el összeszedni a cuccait barátnőm hogy vissza tudjunk menni az épületbe a szünetünkről.

- Valahogy ki fogjuk bírni. - próbálta bennünk tartani a magas férfi a reményt kisebb-nagyobb sikerrel.

•••

A céges vacsorán elég lassan telik az idő, barátaimmal nem is tudtam összeülni ami igen csak egy szerencsétlen eset, de mit lehet tenni?

Yoongival beszélgettem üzenetben, néha Borával is ha valami olyan van, közben meg arra figyeltem hogy mikor a főnök tölt ki piát akkor elvegyem és igyak. A jó oldalán akarok lenni.

Páromat megkértem hogy jöjjön el értem mert nem fogok tudni hazavezetni, sőt szerintem innen senki se tudna hazavinni.

- Hyori.. - hallottam meg egy ismerős férfi hangot, mikor odanéztem megláttam egyik férfi munkatársam arcát.
- Nem megyünk el fagyiért? - kérdezte rám mosolyodva.

- Nem bocsi, szerintem én megyek haza. - próbáltam udvariasan elutasítani, tudván hogy ezt a kérdést akkor teszik fel mikor egyedül akarnak veled lenni.
- Köszönöm Mr. Park a vendéglátást. - köszöntem meg főnökömnek meghajolva, összeszedve a táskám ő pedig csak egy mosollyal megköszönte a részvételem és munkámat.

Elköszöntem nagyon illuminált állapotban lévő barátaimtól, majd kibillegtem az étterem elé ahol elkezdtem várni barátomra.

Falnak nekitámaszkodva fáradtan lehunytam a szemeim mikor megéreztem hogy valaki megérinti a vállamat. Már azt hittem hogy Yoongi az de nem.

- Ne kísérjelek haza. - követett ki az előző munkatársam.
- Szívesen megteszem.

- Nem tényleg. Már jönnek értem. - mondtam neki kellemetlenül, szemeimmel össze vissza nézelődve hátha megpillantom Yoongit valahol.

- Addig elmehetnénk azért a fagyiért. Meghívlak. - ezzel megragadott a csuklómnál fogva és elkezdett húzni egy éjjelnappali kisbolt irányába.

Próbáltam ellenkezni, kihúzni a kezemet az övéből, de túl gyenge voltam ebben az állapotban így nem sikerült.

- Figyelj már oda hová mész. - hallottam meg egy férfi hangot mikor munkatársam bele ütközött.

Ahogy felnéztem megláttam Yoongit ahogy egy maszkban és sapkában figyeli szúrós szemekkel a férfit.

- Elengednéd a barátnőmet vagy megzavartalak valamiben? - kérdezte meg lehúzva maszkját az álla alá. Megragadta a karját amivel magánál tartott majd leszedte rólam és közénk állt.

- Csak meg akartam hív- - kezdett bele de Yoongi a vállánál fogva meglökte.

- Nem érdekel hogy mit akartál. Nem akar itt téged senki úgyhogy el lehet menni. - ezzel gyengéden megfogta a kezemet és elkezdett elvezetni tőle.
- El sem hiszem ezeket az embereket. - morogta maga elé.
- Jól vagy? - kérdezte kicsit frusztráltan amikor megálltunk egy pillanatra mikor elég messze voltunk már mindentől.

Oda nyújtott nekem egy vizes palackot és egy kis csokit.
El is vettem őket tőle majd el is kezdtem enni, és a vizet kortyolgatni.

Yoongi testtartásán és kisugárzásán még mindig nagyon érezhető lehetett hogy feszült és aggódik.

- Ne izgulj nem csinált semmit. - dőltem neki, a fejemet a vállán pihentetve.

- Szerencséje.. - morogta orra alatt, majd magához szorított, arcát a hajamba temetve nagyokat lélegzett.

•••
Na sziasztok queerek!
Remélem sejtitek hogy ez utána a rész után mi fog következni😌