A redőny nyújtotta kis résen az ablak alján beszivárgó napfényre ébredtem ahogy egyenesen a szemembe sütött.

Megdörzsöltem a szemeimet, ásítva egyet, karjaimat kinyújtva azonnal megéreztem az izmaimban lévő érzékenységet, azonnal emlékeztetve arra ami történt köztem és Yoongi között.

Oldalra néztem, azonnal meg is pillantva az említett arcát az enyém mellett.

Azonnal zavarba jöttem ahogy az emlékek tömkelege elkezdett felfrissülni. Az érzéseim és gondolataim teljesen össze voltak gabalyodva.

Most akkor mik vagyunk? Csak két jó barát akik kisegítik egymást, vagy többek? Ez nem fog köztünk megváltoztatni semmit igaz? Nem lesznek kellemetlenségek köztünk?

A rengetek aggodalommal telt gondolatom hatására a fejem fájdalmas lüktetésbe kezdett, mint amikor egy görögdinnye köré egy csomó apró gumit raknak, ameddig az szét nem loccsan.

Bele markolva kócos, szétfeküdt hajamba sóhajtottam egyet lehunyva fáradt szemeimet.

Terveztem kikelni az ágyból hogy el tudjak menni lezuhanyozni, utána pedig csinálni magunknak valami reggelit még mielőtt el kellene menjek, mire megéreztem két erős kart ahogy a derekam köré tekeredtek.

- Ne menj. - szólalt meg reggeli rekedtes hangjával ami miatt rögtön késztetést érezzek hogy rá nézzek, gyomrom pedig görcsbe rándult.

- Dolgoznom kell. - mosolyogtam rá kerülve a szemkontaktust, majd megpróbálkoztam újra, de továbbra sem engedett.

- Mi lenne.. ha kivennél szabadságot, és itt maradnál. - vetette fel az ötletét kilökve ujjaival a haját a szemei elől.
- Nézhetnénk filmeket egész nap összebújva. - ült fel hozzám bújva, meztelen mellkasát teljesen nekem préselve, állát pedig a vállamon pihentette.
- Ne mond hogy ez nem hangzik jól. - motyogta fülembe.

- Jól hangzik.. - kezdtem bele, és meg is éreztem hogy ellazult mögöttem.
- De viszont muszály menjek. Nem engedhetem meg magamnak hogy felelőtlenül elhasználjam a szabadságaimat. - szólaltam meg felé fordítva fejemet amennyire csak lehetett.
- Ígérem hogy ha hazaérek akkor veled leszek, de most tényleg mennem kell.

- Nem elég jó. - dünnyögte durcásan mint egy hisztis kisgyerek.

- Akkor ígérem hogy nyáron kiveszek egy hosszú szabadságot és azt az időt veled fogom tölteni. - reménykedtem hogy ezt a választ el fogja fogadni, mire elengedett, és vissza feküdt a puha párnák közé.

- Menj, nehogy elkéss. - szólalt meg másik oldalára fordulva, hogy ismét álomba szenderüljön.

Kiugorva az ágyból, összeszedtem a munka egyenruhámat és egy pár tiszta fehérneműt, és rögtön be is rohantam a fürdőszobába.

Egy kellemesen meleg zuhany után szárazra töröltem magam, felkaptam a ruháimat és megmostam a fogamat, utána pedig vissza siettem a szobámba és amilyen halkan csak lehetett össze pakoltam mindent a táskámba.

Oda siettem a bejárati ajtóhoz, felvettem a cipőmet és kimentem a lakásból, bezárva magam mögött az ajtót.

Lesz mit mesélnem Borának. Annyira meg lesz lepődve..

•••

- Naaa Hyori. Történt valami? - kérdezett rá a tegnap történtekre Bora egy hatalmas vigyorral az arcán.
- Nem kell tagadnod, érzem az illatodon hogy tele vagy Yoongi és a te illatoddal. - hajolt közelebb hozzám, szándékosan hangosan bele szimatolva a levegőbe.

- Ne olyan hangosan! Nem akarom hogy mindenki hallja.. - bámultam rá szemöldököt ráncolva.
- Segítettem neki. - szólaltam meg vörös fejjel.
- De hát erre vannak a barátok nem, ott vagyunk egymásnak.. - mondtam, csavargatva hajamat az ujjaim között.

- Drága kicsi Hyori.. Szeretlek, de rendkívül sötét vagy. - mondta megpaskolva a hátamat, miközben mentünk a szünetünkre.

•••

Heya hot demon bitches!
Hogy vagytok?

Tudom, nagyon meg voltam halva mostanában, nem nagyon jelentkeztem itt egyáltalán. Ne aggódjatok nem vitt el a mentő, bár nem hinném hogy nagyon aggódhattatok.
Bocsánatot szeretnék kérni, hogy folyton azt mondom hogy aktívabb leszek, és közben mégis eltűnök hónapokra egyetlen szó nélkül. Én vagyok a legrosszabb tudom, ezért most nem fogok ígérni semmit, majd jövök ahogy tudok a részekkel.
Sziasztok