Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

18. rész

Ezt a részt köszönjétek meg szkawaii nak, mert addig nyaggatott ameddig nem írtam ide részt, és azt is köszönjétek neki hogy +18-at írok mert ki van rá szomjazva xdd
Ha esetleg nem tudnátok hogy a hím nemű kígyóknak két nemi szervük van egymás mellett, és akár egész napig húzódhat a párosodás, mostmár tudjátok úgyhogy ne legyetek meglepve, Yoonginak is kettő lesz. Ha hemipenis-re rákerestek kiadja a dolgokat, szívesen jó traumát kívánok mindenkinek aki rákeres:D

•••

- Csak menj be a szobádba és zárkózz be, vagy menj ki a házból kérlek. - vágta ki az ajtót hevesen, és kilökött, azonnal be is zárkózva.

- Yoongi, hogyha meggondolnád magad és mégis szeretnéd hogy hívjak valakit, akkor azonnal szólj. - nyitottam fel a telefonomat, és megírtam Borának hogy Yoongi nem kért senkit.

- Nem fogom magam meggondolni! - kiabálta rögtön.

Egy sóhajjal mentem összeszedni a táskámat, majd bementem a szobámba, letettem a cuccaimat, összeszedtem az alvós ruháimat, és már siettem is be a fürdőszobába hogy lezuhanyozzak.

Miután elrendeztem magamat, rögtön mentem is be a konyhába, hogy csináljak magunknak valami ennivalót.

Úgy döntöttem hogy csinálok egy kis rice caket fogok csinálni csili szósszal és majd teszünk rá mozzarella sajtot ha szeretnénk.

A rice cakeket azonnal vízbe tettem és el is kezdtem forralni, miközben elkezdtem megcsinálni a szószt egy másik lábosba. Mikor a rice cakek elég puhára főttek kiszedtem őket a vízből és áttettem őket a szószba, majd karikáztam bele virslit és újhagymát, majd a fedelet rá tettem az edényre.

Elkezdtem lefőzni egy kis teát is magunknak hogyha Yoongi is szeretne esetleg inni, mert én biztos teázni fogok.

Mikor a citromlevet kezdtem el bele tenni, megéreztem ahogy két kar óvatosan a derekam köré tekeredett, szorosan tartva.

- Mit főzök? Jó az illata. - kérdezte Yoongi hátulról a nyakamba bújva.

- Rice caket. - mondtam, próbálva egy kis távolságot csinálni a kettőnk között, de nem nagyon engedte, mert csak még közelebb szorított.
- El tudsz egy kicsit engedni? Így nehéz mozogni. - kértem meg szépen.

- Nem. - éreztem ahogy mosolyra húzta a száját.
- Annyira közel szeretnék lenni hozzád amennyire csak lehet. - ránéztem az arcára ahogy előbújt és engem kezdett el figyelni.

A pupillái nagyon ki voltak tágulva, arca ki volt pirulva a melegtől, jobb keze pedig le csúszott a csupasz combjaim közé, testével teljesen neki szorított a pultnak.

- Szeretném hogy segíts. Persze hogyha te nem akarsz akkor nem kell, nem foglak bele erőltetni, de akkor még most szólj ameddig le tudom magam állítani. - nézett rám komoly tekintetével, az egész kisugárzásából érzem hogy tényleg mennyire akarja is ezt igazán.

Kicsit hezitáltam mert nem gondoltam hogy tényleg az én segítségemet fogja kérni a problémájával.
Igaz hogy beszélgettünk ugye erről, de ez most hírtelen jött.

- Rendben, de először együnk. - kértem meg, utalva arra hogy kell egy kis idő nekem a lelki felkészülésre.
- Kérlek, legalább nem kell utána semmit se csinálnunk és nem kell aggódni az idő miatt. - kérleltem, ő pedig egy hatalmas sóhaj után nagy nehezen elengedett.

•••

Miután megvacsoráztunk, Yoongi nem is engedte hogy elmosogassam, már azonnal oda is jött hozzám, és lenyomott az asztalra.

- Yoongi várj! Menjünk be a szobába. - kapaszkodtam bele a vállaiba, ő pedig azonnal combjaim alá nyúlva felemelt és amilyen gyorsan csak tudott, besietett a szobájába.

Ahogy az ágyához ért azonnal végig fektetett rajta, felém mászva az egyik kezét felvezette az egyik kezét a pólóm alá, a mellkasomhoz, megmarkolva az egyik mellemet.

- Miért sietsz ennyire? - nyöszögtem ki miközben a lábaim közé helyezkedett.

- Csak akarlak. Nagyon. - látszott és hallatszott is rajta hogy már szinte teljesen átadta magát az állati ösztöneinek.

Mindenhol markolni és fogni kezdett ahol csak tudott. Mindenhol csak a kezeit, száját és a fogait éreztem.

Szépen minden ruha le került mind a kettőnkről, mikor elkezdtem magam kicsit zavarban érezni.
Soha nem láttam még hybridet meztelenül, nem hogy még egy kígyó hybridet.

- Ugye nem félsz? - kérdezte le mosolyogva rám, de az állatias viselkedése miatt nem tűnt annyira barátságosnak.

- Dehogy is. - válaszoltam azonnal végig nézve rajta. Akár mennyire is akartam volna, nem tudtam le venni a szemeimet róla.
- Csak izgulok. - téptem le róla végre a tekintetemet miután alaposan mindent megnéztem.

- Nyugi, nem fogom feszegetni a határaidat.. annyira. - tette hozzá az utolsó szót nevetve.

Fagyos kezével benyúlt a lábaim közé, száját pedig a kulcscsontomhoz helyezte.

Felvezettem az egyik kezemet a nyakához, a másikat pedig a hátára, közelebb húzva magamhoz.

A sok figyelemtől amit a testemnek adott az elmúlt időben, már teljesen felkészülve érzem magamat, akármit is tervez.

Miután ő is meg győződött abban hogy készen állunk mind a ketten, a hasamra fordított, megemelte a derekamat és elhelyezkedett, majd betette az egyik szervét tartva magát ahhoz hogy nem fogja a határaimat feszegetni.

Ahhoz képest hogy mennyire sietett, nagyon óvatosan bánt velem.
Lehajolt hozzám és az egész testét neki nyomta a hátamnak.

Egy nem gyors de nem is lassú ütemben kezdett el mozogni, miközben édes dolgokat suttogott a fülembe.
Tisztán érzem rajta hogy ezt a részt nem fogja elsietni, és valószínűleg addig fogja húzni amíg lehet.

Hosszú éjszakának nézünk elébe.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro