18. rész
Ezt a részt köszönjétek meg szkawaii nak, mert addig nyaggatott ameddig nem írtam ide részt, és azt is köszönjétek neki hogy +18-at írok mert ki van rá szomjazva xdd
Ha esetleg nem tudnátok hogy a hím nemű kígyóknak két nemi szervük van egymás mellett, és akár egész napig húzódhat a párosodás, mostmár tudjátok úgyhogy ne legyetek meglepve, Yoonginak is kettő lesz. Ha hemipenis-re rákerestek kiadja a dolgokat, szívesen jó traumát kívánok mindenkinek aki rákeres:D
•••
- Csak menj be a szobádba és zárkózz be, vagy menj ki a házból kérlek. - vágta ki az ajtót hevesen, és kilökött, azonnal be is zárkózva.
- Yoongi, hogyha meggondolnád magad és mégis szeretnéd hogy hívjak valakit, akkor azonnal szólj. - nyitottam fel a telefonomat, és megírtam Borának hogy Yoongi nem kért senkit.
- Nem fogom magam meggondolni! - kiabálta rögtön.
Egy sóhajjal mentem összeszedni a táskámat, majd bementem a szobámba, letettem a cuccaimat, összeszedtem az alvós ruháimat, és már siettem is be a fürdőszobába hogy lezuhanyozzak.
Miután elrendeztem magamat, rögtön mentem is be a konyhába, hogy csináljak magunknak valami ennivalót.
Úgy döntöttem hogy csinálok egy kis rice caket fogok csinálni csili szósszal és majd teszünk rá mozzarella sajtot ha szeretnénk.
A rice cakeket azonnal vízbe tettem és el is kezdtem forralni, miközben elkezdtem megcsinálni a szószt egy másik lábosba. Mikor a rice cakek elég puhára főttek kiszedtem őket a vízből és áttettem őket a szószba, majd karikáztam bele virslit és újhagymát, majd a fedelet rá tettem az edényre.
Elkezdtem lefőzni egy kis teát is magunknak hogyha Yoongi is szeretne esetleg inni, mert én biztos teázni fogok.
Mikor a citromlevet kezdtem el bele tenni, megéreztem ahogy két kar óvatosan a derekam köré tekeredett, szorosan tartva.
- Mit főzök? Jó az illata. - kérdezte Yoongi hátulról a nyakamba bújva.
- Rice caket. - mondtam, próbálva egy kis távolságot csinálni a kettőnk között, de nem nagyon engedte, mert csak még közelebb szorított.
- El tudsz egy kicsit engedni? Így nehéz mozogni. - kértem meg szépen.
- Nem. - éreztem ahogy mosolyra húzta a száját.
- Annyira közel szeretnék lenni hozzád amennyire csak lehet. - ránéztem az arcára ahogy előbújt és engem kezdett el figyelni.
A pupillái nagyon ki voltak tágulva, arca ki volt pirulva a melegtől, jobb keze pedig le csúszott a csupasz combjaim közé, testével teljesen neki szorított a pultnak.
- Szeretném hogy segíts. Persze hogyha te nem akarsz akkor nem kell, nem foglak bele erőltetni, de akkor még most szólj ameddig le tudom magam állítani. - nézett rám komoly tekintetével, az egész kisugárzásából érzem hogy tényleg mennyire akarja is ezt igazán.
Kicsit hezitáltam mert nem gondoltam hogy tényleg az én segítségemet fogja kérni a problémájával.
Igaz hogy beszélgettünk ugye erről, de ez most hírtelen jött.
- Rendben, de először együnk. - kértem meg, utalva arra hogy kell egy kis idő nekem a lelki felkészülésre.
- Kérlek, legalább nem kell utána semmit se csinálnunk és nem kell aggódni az idő miatt. - kérleltem, ő pedig egy hatalmas sóhaj után nagy nehezen elengedett.
•••
Miután megvacsoráztunk, Yoongi nem is engedte hogy elmosogassam, már azonnal oda is jött hozzám, és lenyomott az asztalra.
- Yoongi várj! Menjünk be a szobába. - kapaszkodtam bele a vállaiba, ő pedig azonnal combjaim alá nyúlva felemelt és amilyen gyorsan csak tudott, besietett a szobájába.
Ahogy az ágyához ért azonnal végig fektetett rajta, felém mászva az egyik kezét felvezette az egyik kezét a pólóm alá, a mellkasomhoz, megmarkolva az egyik mellemet.
- Miért sietsz ennyire? - nyöszögtem ki miközben a lábaim közé helyezkedett.
- Csak akarlak. Nagyon. - látszott és hallatszott is rajta hogy már szinte teljesen átadta magát az állati ösztöneinek.
Mindenhol markolni és fogni kezdett ahol csak tudott. Mindenhol csak a kezeit, száját és a fogait éreztem.
Szépen minden ruha le került mind a kettőnkről, mikor elkezdtem magam kicsit zavarban érezni.
Soha nem láttam még hybridet meztelenül, nem hogy még egy kígyó hybridet.
- Ugye nem félsz? - kérdezte le mosolyogva rám, de az állatias viselkedése miatt nem tűnt annyira barátságosnak.
- Dehogy is. - válaszoltam azonnal végig nézve rajta. Akár mennyire is akartam volna, nem tudtam le venni a szemeimet róla.
- Csak izgulok. - téptem le róla végre a tekintetemet miután alaposan mindent megnéztem.
- Nyugi, nem fogom feszegetni a határaidat.. annyira. - tette hozzá az utolsó szót nevetve.
Fagyos kezével benyúlt a lábaim közé, száját pedig a kulcscsontomhoz helyezte.
Felvezettem az egyik kezemet a nyakához, a másikat pedig a hátára, közelebb húzva magamhoz.
A sok figyelemtől amit a testemnek adott az elmúlt időben, már teljesen felkészülve érzem magamat, akármit is tervez.
Miután ő is meg győződött abban hogy készen állunk mind a ketten, a hasamra fordított, megemelte a derekamat és elhelyezkedett, majd betette az egyik szervét tartva magát ahhoz hogy nem fogja a határaimat feszegetni.
Ahhoz képest hogy mennyire sietett, nagyon óvatosan bánt velem.
Lehajolt hozzám és az egész testét neki nyomta a hátamnak.
Egy nem gyors de nem is lassú ütemben kezdett el mozogni, miközben édes dolgokat suttogott a fülembe.
Tisztán érzem rajta hogy ezt a részt nem fogja elsietni, és valószínűleg addig fogja húzni amíg lehet.
Hosszú éjszakának nézünk elébe.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro