- Annyira.. tele... vagyok.... - engedett el egy kielégült sóhajt egy apró mosollyal az arcán.
- Ugye nem baj hogy ennyit ettem? - nyitotta ki a szemeit egy kicsit aggódva.

- Miért lenne baj? Én hoztalak ide hogy ne csak otthon együnk. - dőltem hátra jó magam is elégedetten.

- De te alig ettél. - biggyesztette ki egy kicsit az alsó ajkát.

- Már attól tele érztem magam hogy láttalak enni. - ő csak megforgatta a szemeit karba tett kezekkel.

- Akkor is többet kellene enned. Vagy ti emberek ilyen keveset esztek? - emelte meg az egyik szemöldökét egy kicsit.

- Csak voltam annyira éhes, de örülök hogy te jól laktál. - álltam fel a székemből.

Letettem a pénzt az asztalra amikor megláttam hogy a köcsög pincérünk.
Megfogtam Yoongi kezét, várva rá hogy felálljon, de ő csak szúrós szemekkel bámulta a pincért.

- Végeztek? - tette fel a kérdést nekem, nem törődve Yoongiva aki idegesen szorongatta a kezemet.

- Igen. Ott van a pénz az asztalon. - kezdtem el húzni barátom karját hogy álljon fel, de meg se moccant egy kicsit se.

- Rendben. - vette is fel, majd zsebre is vágta az egészet.
- Még valami. Meg kaphatom a számodat? - villantotta meg nekem fogait, Yoongi pedig azonnal felugrott álló helyzetbe.

- Nem. - húzott maga mellé és védekezően át karolta a vállamat, magába húzva engem.

- Téged kérdeztelek? Nem. Na, akkor- - kezdett bele ismét, de azonnal félbe is szakítottam még mielőtt befejezhette volna.

- Hallottad. Nem szeretné hogy megadjam, úgyhogy nem adom meg. - mosolyogtam közben pedig magamban reménykedtem hogy végre mehetünk.

- De te vagy a gazdája ennek a lénynek. Nem ő dirigál neked. - éppen vissza akartam szólni neki, de Yoongi megelőzött ebben.

- Figyelj. - kezdett bele lassan.
- Ha meg szeretnéd tartani az arcodat, akkor befogod és hagyod hogy elmenjünk, mert ennyire vagyok attól hogy leharapjam az arcodat. - érintette össze majdnem a mutató és hüvelykujját.

A pincér nem mondott semmit, meglátja Yoongi méreg fogait ahogy összeszorította a fogait.

Mikor megbizonyosodtunk arról hogy nem fog semmit sem mondani, meg is indultunk kifelé.

Ahogy kiértünk megcsapta az arcomat a kellemesen hűvös levegő.
Megindultunk az autómhoz. Kinyitottam, majd mind a ketten beszálltunk.

- Ez egy akkora egy fasz volt. - masszírozta meg orrnyergét, fújtatva, miközben beindítottam a járműt.

- Hát eléggé. Annyira fel akartam pofázni mikor lénynek nevezett téged, de visszafogtam magam. Nagy nehezen. - nevettem el magamat egy kicsit kínosan érezve magamat.

- Pedig megérdemelte volna. - tette keresztbe a kezeit mint egy durcás kisgyerek.

Leszállt közénk a csend, ahogy elkezdtem hajtani a következő állomásunk felé.
Egy pár perc múlva megszólaltam.

- Ugye tudod hogy te nem egy lény vagy. És nem a gazdád vagyok. - néztem rá egy pillanatra egy kis mosollyal.
- A legjobb barátom vagy.

- Tudom. - sóhajtott egy aprót, végre lenyugodva.
- Amúgy most hová megyünk? Mert hogy nem haza az biztos.

- Majd meglátod hogyha odaérünk. - változott a mosolyom egy vigyorrá, ő pedig csak hangosan fújtatott.

Apróbb beszélgetéseket váltottunk ameddig meg nem érkeztünk egy szirthez, ami tökéletes kilátást adott a tengerre.
Az ég sötét volt, csillagok díszítették és a hold fénye világított meg mindent.

Némán szálltunk ki az autóból. A színt széléhez, majd óvatosan leültem.

Yoongi is egy kicsit bizonytalanul de követte a példámat.

- Mért hoztál ide? Ugye nem akarsz lelökni. - viccelődött.

- Dehogy is. - forgattam meg egy kicsit a szemeimet, játékosan megütve a karját.

Bele nyúltam az egyik zsebembe, meg markolva a kis tárgyat ami benne volt.

- Azért hoztalak ide mert ez a kedvenc helyem. Ide szoktam jönni amikor egy kis békére van szükségem. Gondoltam elhozlak ide. - magyaráztam neki a csillagokat pásztázza az égen.

- Hát megértem miért jössz ide. Igazán nyugodt itt minden. - hunyta le a szemeit ahogy a szél gyengéden megfújta az arcát.

- Meg gondoltam hogy ez lenne a legjobb hely ahol ezt oda adhatom neked. - vettem elő egy kis dobozt a zsebemből.

Csak figyelte a dobozt kíváncsian, majd mikor kinyitottam, a szemei azonnal kipattantak a meglepettségtől.

- Mi? - meg se bírt szólalni a sokktól.

- Ígéret gyűrűk. - mondtam vidáman.
- Ezzel szeretném neked megígérni hogy mindig melletted leszek. Soha nem foglak állatként kezelni. Te a legjobb barátom vagy és nem az állatom. - vettem ki az egyik gyűrűt, a dobozkát az ölembe téve.

Felé fordulva megfogtam a bal kezét, felhúzva a gyűrűs ujjára a gyűrűt.

Másikkezével eltakarta az arcát amennyire csak tudta, miközben lehajtott a fejét.

- Mi a baj? - simogattam mag a kezét a hüvelykujjaimmal, ő pedig csak a kezemet szorította.

Csak megrázta a fejét, végre fel nézve.
Az arca ki volt pirulva, szemei sarkában pedig könnyek voltak.

- Csak a szél kifújtam a szemeimet. - törölte meg őket.

Megfogva a másik gyűrűt, majd az én jobb kezemet.

- Megígérem hogy mindig meg foglak védeni. Segíteni fogok, és vissza fogom valahogy fizetni neked a rengeteg dolgot amit adtál. Vissza fogom fizetni a kedvességedet. - húzta fel a gyűrűt az ujjamra egy kicsit remegő kezével.

Kezét a számhoz emeltem és meg pusziltam a gyűrűsujját. Azonnal bele bújt a nyakamba hogy elrejtése az arcát.

Lenyomta a kezemet a földre. Keze az enyém én pihent, ujjainkat pedig összekulcsolta.

Valamit motyogott amit nem értettem mert olyan halkan mondott, majd megéreztem ahogy méreg fogai óvatosan végigkarcolják a nyakamon lévő vékony bőrt, végül pedig belém mélyesztette a fogait.

A szemeimet lehunyva hagytam hogy csinálja, élvezve a hűvös levegőt.