Amint meghallottam az ébresztőm hangját, felkaptam a telefonom és azonnal ki is kapcsoltam.

Egy ideig ott feküdtem a hátamon, oldalra nézve a mellettem alvó Yoongira.

Azonnal egy mosoly kúszott az arcomra ahogy gyermekies arcát néztem.
Felé fordultam, és elkezdtem simogatni puha, fekete haját.

Morgott egy kicsit, majd megéreztem hogy a takaró alatti lévő kezemet megfogta, aztán pedig nyammogva egy párat újabb halk szuszogásba kezdett.

Hajából az arcára vándorolt a kezem, ahol puha bőrét, és sima, pár darab fekete pikkejét simogattam.
Élesen szívott be egy nagy levegőt az orrán, jobban belebújva a kezembe, majd elődugva a kezét a takaró alól, tette saját hatalmas mancsát az enyémre.

- Miért nem alszol? - szorította össze egy kicsit a szemeit, utána pedig kinyitotta őket.

- Az ébresztő felébresztett. - vette le a kezemet az arcáról, még mindíg fogva, a szájához tette a kezeinket.

Beleharapott gyengéden a kezembe, de azért ügyelt rá hogy fájjon egy kicsit.

- Ezt most miért? - ráncoltam össze egy picit a szemöldökeimet, kibiggyesztve az alsó ajkamat.

- Mert felébresztettél. - vigyorodott el, megvillantva fogait.

- De legalább hogy most felébredtél, csinálhatunk magunknak reggelit, aztán pedig bővebben beszélhetünk a tegnap említettekről. - ültem fel, kibújtva kezeimet az övéi közül. Kimásztam az ágyból, lenézve rá.

- Neee, feküdjünk még. Hideg van, gyere vissza. Fázok. - panaszkodott, miközben kinyújtotta felém a karjait, ujjait kinyújtva, majd becsukva őket, hogy menjek vissza mellé.

- De ennünk kell valamit. - sóhajtottam egy aprót, megfogva kezeit.

- Éhes vagy? - kulcsolta össze az ujjainkat.

- Nem annyira, de- - nem is hagyta hogy befejezzem a mondandómat.
Amint kimondtam azt hogy nem vagyok annyira éhes, azonnal visszarántott az ágyba.

- Oké, mert én se vagyok az, úgyhogy feküdhetünk még. - bújtatta fejét a nyakamhoz, hozzám kucorodva.

- De- - fordultam a hátamra, ő pedig azonnal kúszott oda hozzám hogy közel lehessen hozzám.

- Meg akarod beszélni a tegnapi dolgokat amiket mondtam vagy sem? - kapaszkodott bele a karomba.
Válaszként a kérintésre csak egy bólintással reagáltam.
- Akkor maradjunk itt. Jó meleg vagy. - remegett meg egy kicsit.

- Azért ne akarj megfagyni. Emeld meg a fejed. - meg is tette amire megkértem, én pedig azonnal végig fektettem a karomat a párnámon, ő pedig egy kicsit se várva feküdt a helyére, fejét a vállamra téve.

Oldalasan magamhoz öleltem a hátát óvatosan és lassan simogatva.

- Azt hittem hogy nem szereted ha ilyen közel vannak hozzád, vagy ha egyáltalán hozzád érnek. - néztem rá egy pillanatra.

- Nem is szeretem, de ha rólad van szó akkor nem számít. Mert te nem zavarsz. - húzta összébb magát, kényelembe helyezkedve.

- Ennek örülök. - vigyorodtam el.
- Na de akkor beszéljünk a tegnapiról. - amint meghallotta az utolsó mondatot, el morgott egy "Oké.", majd neki is álltunk az átbeszélésnek.

•••

Abban egyeztünk meg, hogyha eljön az idő akkor mind a ketten maradunk a házban, csak meg próbáljuk elkerülni egymást. Ha pedig ez nem megy akkor tartjuk a három lépés távolságot.
Este pedig be kell zárjam majd az ajtómat.

- Na hogy mostmár mindent megbeszéltünk, ki kelhetünk végre az ágyból? - fordultam felé, az oldalamra.

- Miért akarsz ennyire kikelni mellőlem?

- Mert nem feküdhetünk itt örökké. - ültem fel, és ismét kikeltem.
- Meg amúgy majd elviszlek valahová csak úgy mondom. - néztem le rá, ő pedig értetlen fejet vágva borzolta meg a haját.

- Hová? - ült fel ő is, a takarót a háta körül végig borítva.

- Majd meglátod.