– Ma van az a nap, ma van az a nap... – malmoztam magamban az osztályban fel-le járkálva, mint a mérgezett egér.

   Nem tehettem róla, ma van a példaképek napja a UA-ban, ahol iskolaszinten szavaztunk, hogy melyik hőst szeretnénk meghívni. Az én esetemben nem volt kérdés, hogy kit akartam meghívni. Emellé a szavazók közül kisorsoltak egy-egy diákot, akik a hősökkel személyesen is beszélgethetnek. Majd eldobtam a hajamat, mikor megkaptam az értesítést, hogy Crimson Riot az egyik meghívott hős, azt pedig tetézte, hogy engemet sorsoltak ki hozzá. Én leszek az a diák, aki személyesen is találkozhat vele.

– Komolyan? Nem tudnál lenyugodni és végre megülni a seggeden, mint a többiek? – förmedt rám Bakugo – Még a nyomi Hős-Otaku Midoriya is a székén pukkad szét. Hogy lehet, hogy még rajta is túlteszel?

   Jó, ez jogos felvetés, de most Crimson Riot-ról beszélünk, a példaképemről, akiről megváltoztatta az életemet, aki irányt mutatott a jövőmben.

– ... a példaképe, aki megváltoztatta az életét, aki irányt mutatott a jövőjében! – hallottam meg szinte ugyanezt, talán hangosan is kimondtam volna?

   Körbenézve Minán ált meg a szemem, aki karba tett kézzel ált és próbálta a beállásomat utánozni. Mire értetlenül néztem rá, az osztályban nagy röhögés tört ki.

– Amióta megtudtad, hogy téged sorsoltak ki Crimson Riot-hoz, ezt mondogatod, állandóan ezt hajtogatod, még a randiainkon is – mondta duzzogva, majd odajött hozzám. – Az lenne a fura, ha nem tudnám, hogy mire gondolsz most. Igaz, szépfiú? – húzta végig az ujját a kulcscsontomtól át a nyakamon az állam hegyéig, teljesen beleremegtem az érintésétől. – És amúgy is, már alsó középben is odáig voltál, meg vissza. Olyannyira, hogy a te szobád is úgy teli van rakva Crimson Riot figurákkal, meg poszterekkel, hogy versenybe szállhatsz Midoriya All Might gyűjteményével – heccelt tovább velem Mina és meg kel mondjam felborzolta a kedélyemet vele, az biztos.

– Wáoow, akkor Mina-chan volt már Kirishima-kun szobájába? – érdeklődött Hagakure lelkesen.

   Mina rátette a kezét a mellkasomra, majd a mindig laza nyakkendőmet magához húzva megigazította, majd szépen a helyére rakta, mintha teljesen természetes lenne, hogy ezt csinálja az osztályban.

– Ami Eiji-kun és köztem történik...– hallgatott el, majd az osztályra kacsintott – az közöttünk is marad!

A többiek, meg csak bámultak minket tátott szájjal. A csendet pedi Jirou törte meg.

– Még mindig nem vagyok hozzászokva, hogy ezek együtt vannak, pedig már pár hét eltelt, mióta bejelentették, hogy együtt vannak – majd kajánul Midoriya és Uraraka felé bökött a fejével. – Én azt hittem, hogy azok ketten lesznek az első pár az osztályban – kuncogott, mire az említett kettő teljesen elvörösödve szóhoz sem jutott.

– Én rád és Kaminari-kunra tippeltem, brek! – szolt oda neki Asui, mire Jirou vörösödött el.

Jirou vissza akart vágni, de épp megszólalt a bemondó.

– Minden diáknak emlékesztetőül, fél óra múlva elkezdődnek az előadások, úgyhogy megkérünk mindenkit, hogy induljanak el a nagy előadó felé, a kisorsolt diákokat pedig arra kérném, hogy közepen, az első sorban foglaljanak majd helyet – hangzott Nezu igazgató hangja a hangszórókból.

   Az egész osztály egyszerre indult meg az ajtók felé, engem meg hírtelen elfogott a lámpaláz. Pedig nem is én fogok kiállni a színpadra, hanem csak az egyikükkel fogok találkozni. Mégis úgy érzem, hogy a színpadra kiállás talán még könnyebb is lenne, mint találkozni a példaképemmel.

   A félelmem szinte azonnal eltűnt, mikor megéreztem egy, a nálam kisebb, ismerős kezet. Megfordulva Mina mosolygós arca fogadott. Úgy grimaszolt rám, mint aki észre se vette volna a pánikomat. Arról magyarázott, ha úgy is egy sorban fogunk ülni, nyugodtan megtehenénk kézen fogva, meg ülhetnénk is együtt. Én útközben viszont csak bólogatni tudtam, mert a figyelmemet teljesen lekötött Mina vidám arcának vizslatása.

   Hatalmas megpróbáltatás volt, hogy csak a halántékjára adjak egy puszit és ne álljak le csókolgatni őt, vagy húzzam be az egyik üres osztályba. Amikor megpusziltam kérdőn felém nézett én pedig mosolyogtam rá és elöntött a megkönnyebbülést és a biztonságérzet.

– Ugye tudod, hogy nem csak Crimson Riot volt akkor rám nagy hatással – suttogtam a fülébe, mire beleremegett. – És most is hatással vagy rám... több szempontból is – vallottam be neki.

   Lágyan pusziltam meg a füle mögötti érzékeny helyen. Ettől apró sóhaj tört ki belőle, még jó, hogy a sorban hátul bandukoltunk kéz, a kézben. Mina elengedte a kezem, de csak azért, hogy belém karolhasson. Majd így haladtunk tovább.

   Az előadóterem bejáratánál, ami egy hatalmas kétszárnyú ajtó volt, özönlöttek befele a diákok. Előre haladva láttuk, hogy osztályonként kellett ülniük a diákoknak. A nagy előadó az iskola legnagyobb terme, nem is csodálkoztunk, hiszen több száz diákot kell befogadnia, úgyhogy ez egy bazinagy helyiség. Még kivetítők is voltak, ami a színpadon történteket mutatta.

– Halod, Eiji! – kezdte mikor a helyünkhöz értünk. – Milyen, hiper-szuper-duper-csudi, hogy azok, akikkel ma találkozni fogunk, azok házasok! – vakkantotta izgatottan.

Igen, Crimson Riot és Jelly Julie házaspár, méghozzá a 3. a közkedvelési listán!

   Mint ahogy a Top 10 hős, több különböző lista létezik, van Top közelharcos, Top szárnysegéd, Top legjobban öltözött, még olyan is van, hogy Top legjobb éneklő hős, meglepetésünkre Gang Orca vezeti azt a listát. Ugyan így legjobb házaspár is van, Crimson Riot és Jelly Julie a 3. helyen áll, ezen a listán. Figyelembe veszik, az együtt dolgozást, az együtt mutatkozást élőben és a szociálmédiában, valamint a közösségi munkák is szerepelnek a kritériumokban.

Megszorítottam Mina kezét és puszit nyomva az arcára elmosolyodtam.

– Igen, Hiper-szuper-duper-csudi! – csíptem meg a pofiját ott, ahol megpusziltam.

   Épp ellenkezni akart, mikor Nezu igazgató jelent meg a színpadon, háta mögött 10 székkel.

– Nagyörömömre szolgál, hogy a 25. Orientációs napon a megjelent 10 hős elfogadta a meghívásunkat és eljöttek hozzánk, evvel is gyarapítva diákjaink kulturális tudását a hősökről. 10 diáknak pedig az is engedélyezett, hogy találkozzanak a példaképeikkel. Úgyhogy nem is szaporítom tovább a szót, jöjjenek, akikről a mai nap szól! – kiáltotta Nezu igazgató.

   Miután Nezu igazgató átadta a mikrofont Present Mic-nek, ő sajátos stílusában felkonferálta a hősöket. Majd egy körülbelül másfél órás előadás után, ahol a hősök külön-külön bemutatkoztak és érdekes történetet kezdtek elmesélni nekünk. Ezután mint egy jól megkomponált színházi darab, közösen átbeszélték nekünk, mi is szerintük a hős, a hősi hívatás és az életük feláldozása ezen nemes cél érdekében.

   Nagyon izgalmas előadás volt, sokszor nevettem, volt, amikor komoly voltam, sőt, még el is érzékenyültem egyes történeteknél. Férfiasan! Az előadás végén pedig megtapsoltuk őket és ők levonultak a színpadról. Amikor a diákok elkezdtek kifelé vonulni, Midnight-sensei szólt tízünknek, hogy ideje a személyes találkozásokhoz.

   Mikor Crimson Riot szobájához értem, teljesen elfogott az izgatottság és alig mertem lenyomni az ajtó kilincsét. Teljesen kiütött rajtam a verejték, vacogott a fogam, rángatózott a lábam és égett a mellkasom. Soha életeben nem voltam még ennyire izgatott, végre találkozhatok vele, a példaképemmel, a... na, szóval tudjátok, a kedvenc hősömmel.

   Mikor bekukucskáltam az ajtón, ott ült egy fotelben és nem volt rajt a maszkja! Jóképű a negyvenes éveiben járó férfin meglátszott az idő, de ettől csak még Férfiasabb volt! A palástja pedig ott lógott a fogason, Hátra dűlve ült ott kezét a karfára rakva, lábát pedig menő Férfias pózban pihentette. Olyan összhatást adott, mintha ő lenne a világ legmenőbb embere. Viszont amint meglátott, egyből talpra ugrott és skandálni kezdte a hősindulóját. Mint igazi fanboy, az első szó után vele együtt skandáltam.

„Légy bátor, mint a szikla,

Légy erős, mint a szikla,

Légy állhatatos, mint a szikla,

Légy megbízható, mint a szikla,

Másokat megvédve nyújts biztonságot másoknak!

Légy te a Szikla!"

Majd kezét előre nyújtva ordított egyet.

– Gyerünk fiam, add a kezed! – ordította. – Légy te a szikla! – kiáltotta és a keze sziklává változott.

   Ezután nem habozva megkeményítettem a karomat és csuklómat az övéhez csaptam és én is elordítottam magam.

– Légy te a szikla! –vigyorogtam rá telimosollyal.

– Ezt nevezem hangnak fiam! – mondta öblös, férfias hanggal. – Na, had lásalak, milyen sziklából faragtak téged! – tette kezét a vállamra, amitől automatikusan kihúztam magam.

   Megfogta a vállam! Crimson Riot megfogta a vállam! És „fiamnak" szólított! Hivatalosan is ez életem csúcspontja, pedig még meg sem szólaltam!

– Látom, hogy milyen izmos vagy, és jól érzem, hogy megkeményítetted a karodat, mikor öklöztünk? – tette fel a kérdést.

   Szinte reflexből lekaptam magamról a zakót és az inget, majd befeszítettem és megkeményítettem magam.

– Igen, Uram! A képességem a Keményedés! – válaszoltam, mintha a katonaságba lennék.

– Ohohohohoho! Ezt nevezem én szilárd izomnak! – hajolt közel a mellkasomhoz, hogy megvizsgálhasson közelebbről, majd hírtelen belecsapott egyet, amitől hátrébb csúsztam legalább egy métert. – És milyen jó a védelmed, biztosra veszem, hogy nagyon sokat gyakoroltál a képeségeddel, főleg, hogy képes vagy egy helyre összpontosítani, biztos nagyon jól tudod irányítani! – dicsért meg.

   Ettől a bóktól annyira boldog lettem, hogyha nem lenne itt előttem, ugrándoznák örömömben.

– Köszönöm szépen! Ez életem legjobb dicsérete! Örökre az eszembe vésem! – álmélkodtam.

– Mi a hősneved fiam!

– Red Riot! – ütöttem össze az ökleimet beállva a saját hős pozíciómba, amit már gyerekkoromban kitaláltam. – Az ön iránt érzett tiszteletem és áhíttatom miatt, az ön nevéhez hasonlatos hősnevet választottam, Uram! – motyogtam elpirulva.

– Ezt nevezem én hűségnek! Megtisztelsz azzal, hogy ezt a nevet választottad! – ütögette meg a hátam, miközben medvehangon, nagyokat kacagott. – Gyere fiam, jobban megszeretnélek ismerni! – indítványozott a fotelek felé.

– Köszönöm szépen!

   Miután leültünk egymással szemben, a személyes hangnemet tovább fenntartva folytatta a beszélgetést.

– Mi a civil neved? – tudakolta tőlem.

– Kirishima Eijiro, uram! – válaszoltam csípőből.

– Eijiro fiam, hol vagy most gyakorlaton?

– Fat Gum-nal Uram!

– Milyen érdekes! Ha hiszed, ha nem, Fat Gum fiam nálam kezdett szárnysegédként!

Erre teljesen leesett az állam.

– Fat Gum-san, Crimson-san szárnysegédje volt? Crimson-san szárnysegédjénél gyakorlatozok?

– Igen fiam! És ha szeretnéd, beszélek vele, hogy nyáron hozzám jöhess gyakorlatozni! Nagyon megkedveltelek téged fiam, szerintem remek csapatott alkothatnánk!

Eldurrantd az agyam és felpattantam a fotelből.

– De még menyire, hogy szeretném! Az a legnagyobb álmom, hogy egyszer önnel dolgozhassak!

– Akkor ezt megbeszéltük! – nyújtotta a kezét, amit én megfogva megráztam.

– Crimson-san! Ez tényleg jó magának, ha leveszi a maszkot? – kérdeztem aggódva, tudván, hogy sose jelenik meg a nyilvánosan így.

– Veled kivételt teszek! – mondta bajtársiasan.

   Ettől teljesen meghatódtam és teljesen ellazultam, elöntött a mámor és az adrenalin és teljesen bepörögtem. Crimson-san pedig olyan menő, laza és férfias, sokkal jobb, mint ahogy elképzeltem. A hátralévő időben belemélyedve beszélgetünk, teljesen egy hullámhosszon voltunk és nagyon élveztem a társaságát. Az elején meg akart ismerni és rólam kérdezősködött, céljaimról, majd elkezdtünk beszélni, hogy milyen a hősi ideálunk, ettől valahogy a kedvenc kajáinkhoz jutottunk, meg, hogy hova jutottunk már el. Aztán hírtelen rákanyarodtunk a párkapcsolati témára.

– És hogyan oldja meg, tudja, hogy időt szakítsanak egymásra? – kérdeztem szerényen tőle.

   Erre csak öblösen felkacagott és a vállamat veregette. A mainap rengetegszer megtette és mindannyiszor beleborzongtam és elöntött a megtiszteltetés érzése.

– Ugye van egy csinos kislány, aki áthatolt azon az áthatolhatatlan páncélodon? – élcelődött velem.

   Erre teljesen elvörösödtem, hogy ilyen nyilvánvaló vagyok. De ha meg kell tenni, meg kell tenni.

– Igen – bólintottam. – Van egy lány, akit nagyon kedvelek és, és... még nem nagyon gondolkodtam a jövőnkön, de egyszer majd szeretnék egy családot. Amikor hazamegyek, szeretnék egy meleg otthonba hazaérni és... nem látom akadályát, hogy ez a lány ő legyen – válaszoltam őszintén.

– Őszinte, igazi férfihoz hű válasz volt ez, Eijiro fiam! – tapsolt meg engem. – És hogy válaszoljak a kérdésedre, nehéz. Mivel a házasságunk nyilvános az én édesemmel, mindenki tud róla és nyomon követi. Nehéz így élni, így a magán életünkre nagyon oda kel figyelnünk. És az is rá tesz egy lapáttal, hogy a gonostevők ezt is kihasználhatják. Volt már rá példa. – hallgatott el, majd hírtelen témát váltot – Az a minőségi idő, amit együtt tölthetünk kettesben, a médiától távol, az lecsökken az eldugott kis éttermekre, akinek a tulaját jól ismerjük, ismeretlen vidékekre, ha megengedhetjük magunknak, akkor külföldön és persze az otthonunk, aminek jó védettnek kell lenie. A négy gyerekem közül, három nem is akart hős lenni, csak a legidősebb fiam hős. A feleségemmel pedig közös a hősügynökségünk, de a megbízások mennyisége miatt hetente egyszer-kétszer, ha összefutunk. Otthon pedig szinte csak hétvégén tudunk több időt együtt tölteni, de van, hogy akkor sem, ha akkor is dolgozunk – sóhajtott egy mélyet.

   Eddig igazából fel se tűnt, hogy az én sztár hősöm pár év múlva betölti az ötvenet. Egyáltalán nem látszik meg rajta a kor. De ahogy most ránézek, egy sokat megélt, tapasztalt vén rókára emlékeztett.

– Viszont ez csak még mélyebbé teszi a kapcsolatunkat. Egy elejtett csók, egy váratlan kézfogás, egy apró gesztus vagy kedvesség teljesen feltölt és izgalmassá teszik a kapcsolatunkat – magyarázta.

   Ahogy a feleségéről beszélt, a tekintetéből melegség áradt, a durva vonások sokkal lágyabbaknak látszottak. Engemet pedig elöntött a vágy, hogy nekem is ilyen kapcsolatom legyen. Egyébként Izgi ez az irodai románc. Én, Mina, meg az irat raktár. Teljesen elképzelhető

– Most valami perverzségre gondolsz igaz? – suttogta oda nekem Crimson-san. – Érthető, fiatal vagy, tele vagy energiával, meg elszántsággal... na meg Tesztoszteronnal és vonzalommal – tréfálkozott megint velem és én újból elvörösödtem. – Milyen jó is fiatalnak lenni.

   Innen már sokkal személyesebb irányba vetett a beszélgetés és olyan jó volt vele beszélgetni. Könnyű volt, gördülékeny és őszinte. Észre se vettem, hogy elszaladt az idő, míg két fej be nem dugta a fejét az ajtón.

– Gezz, tudtam, hogy ez lesz! Nem meg mondtam, hogy ez lesz Mina-chan? – szólalt meg az egyik fej gazdája. – Ezek a srácok csak pasis dolgokról tudnak beszélni. Ugá-ugá Autó, Ugá-ugá motor, Ugá-ugá nagy mellek – utánozta Jelly Julie-san egy ősembert

– Úgy bizony Julie-san! Túl sok nekem ebből a férfias légkörből – legyezett maga előtt Mina.

   A két fej most belépet és jobban is megnézhettem Mina hősi mintaképét, aki Crimson-san felesége lévén észveszejtően gyönyörű volt. A testhez simuló rózsaszín kezeslábasról nem is beszélve.

– Miért csorgatod a nyáladat más nőkre, mikor a barátnőd jelen van, Eiji-kun? Kérdezte cseppet sem komolyan Mina.

– Csak felmértem, hogy Crimson-san ízlésé pont olyan férfias a nők terén, mint más ügyekben. Egyáltalán nem csalódtam, Jelly Julie-san, az ön alakjában nincsen kivetni való, ha szabad megjegyeznem eszméletlenül vonzó! – vittem sármosra a formát és reméltem nem veszi sértésnek.

– Ez az én Eijiro fiam, nagyon jó szemed van nők terén – röhögte el magát Crimson-san.

– Pffff! Férfiak! – forgatta a szemét Julie-san.

– Pffff! Nők! – vágott vissza Crimson-san, mire mindannyian elnevettük magunkat.

   Mina odajött hozzám, nekidőlt a mellkasomnak és megfogta a kezem. Én megtartottam őt, a fejemet pedig az ő fejére raktam, pont a szarvai mögé. A két felnőt hős eközben valami apróságon civakodni kezdtek.

– Olyan jól mutatnak együtt! És annak ellenére, hogy civakodnak, látszik menyire szeretik egymást, majd 30 éve – mondta, inkább megjegyezve, mint nekem szánva.

   A civakodó pára néztem, mire akaratomtól függetlenül is körül fogtam Minát és így álldogáltunk addig, míg Crimson-san hozzánk nem szólt, mire rögtön elengedtük egymást.

– Hé, gerlepár! Ha már úgy összebarátkoztunk, mit szólnátok, ha együtt ebédelnénk!? Már jó ideje, hogy Lunch Rush főztjéből ettem – ajánlkozott Crimson-san.

– Ez egy pompás ötlet! – reagált rögtön Julie-san is. – Úgy is meg akartam ismerni azt a fiúcskát, aki elrabolta az én Mina-chanom szívecskéjét – rajzolt egy szívet maga előtt.

   Erre mindketten csak bólogatni tudtunk, mert zavarukban meg se tudtunk szólalni.

– Remek! Akkor irány a kajálda! Lunch most írt, hogy külön termet ad négyünknek és valami igazán különlegessel készül – kiáltott Julie-san az ajtó felé mutatva.

– Az én feleségem is kiváló szakács, de Lunch főztje a szívem csücske – áradozott Crimson-san és megtörölte a szájt.

– Evvel én nem vitatkozok! – dalolászott Julie-san.

   Crimson-san a maszkját felcsatolva és a köpenyét felvéve a kijárat felé indult. Az étkezdébe haladva Minával kéz a kézben haladtunk példaképeink után. Mina mellettem dudorászott és feléjük nézett.

– Képzeld – kezdtem bele –, Crimson-san meghívott nyárra magához gyakorlatozni – mondtam lelkesen. – Tudom, hogy tervezgettél egy s mást nyárra, és én tényleg el szeretnék menni veled rájuk! –bizonygattam, majd elszontyolodtam. – Viszont, ez egy vissza nem térő alkalom és élni szeretnék a lehetőséggel – sütöttem le a szemem.

Amikor felnéztem rá, csak mosolygott és egyenesen rám nézett.

– Mi az?

– Felesleges volt ez a menő macsó, „Nem a te hibád, hanem az enyém" szöveg, de tényleg nem volt rá szükség rá – éríntette meg az arcom. – Tudom, hogy ez mekkora lehetőség számodra. Crimson-san az a hős, akitől legtöbbet tanulhatsz, főleg a képességed terén. Hülye lennél ezt kihagyni.

– Köszönöm Mina, hogy megérted! – fogtam meg a kezét és nyomtam rá egy érzéki csókot.

Nélkülem indult meg, majd velem szembe fordult.

– Amúgy is le akartam mondani – vonta meg a vállát –, Julie-san engem is meghívott nyárra, úgyhogy miután lejárt a kötelező Iskolai gyakorlat, a nyár maradékát náluk töltjük a Hokkaidón. Együtt! – nevette el magát és oda szalad Julie-san mellé.

   Én csak lefagyva néztem felé. Majd mikor leeset, hogy mit mondott, én is mosolyogni kezdtem.

– Eggyel több ok miatt várom ezt a gyakorlatot – motyogtam magam elé.

Tudom, hogy nagyon lassan jön ez a kihívás, de na, jó munkához időkel!

Remélem tetszett nektek a rész! Ha igen jöhetnek a Vote-ok, de véleményetek is nagyon érdekel!

További viszont olvasásig, Hőstagozatosak!

Plus Ultra!