Az első napunk eléggé izgalmas volt. Pontosabban az oda vezető utunk volt izgalmas.

Tehát :
Engem anyám 7 órakor keltett, mert hogy 8:00-8:15-ig kellett a suli előtt találkozni.
Én szépen el készültem, fel vettem egy farmert meg egy pólót, mivel már nem kellett azzal foglalkoznom hogy be pakoljak mert már vasárnap meg tettem. Ezért könnyebb dolgom volt. De ha úgy vesszük mégse mert hát egy hétre azaz öt napra mentünk és a táskáim együtt nyomtak 30 kg-ot. De nem panaszkodom.
Erős vok(el ne hidd!)

Be tettük a táskáim a kocsiba és mentünk a sulihoz. Mivel hogy nem lakok messze a sulitol ezért 5 percbe se telt és ott voltunk. Már szinte mindenki ott volt, csak egy ember hiányzott, mit gondoltok ki??

                        HÁT AZ OFŐ.

Az OFŐ-nk kb 9 előtt érkezett.
És mi el búcsúztunk szüleinktől.(mondhatnám hogy könnyes búcsút vettünk, deee......senki nem sírt. Sőt szerintem sokan még örültek is hogy meg szabadultak tőlünk.)

Mikor már minden meg volt, el is indultunk. KB úgy 15-perc múlva jutott eszembe hogy az a hülye Afi nem hozott háló zsákot magával. B+.

-Halljátok lányok. Nem hoztam háló zsákot, se plédet.-fordultam komoly fejjel a mellettem és előttem ülő barátnőimhez.
Erre el kezdtek röhögni.
-Együtt érzők vagytok mit ne mondjak. - kezdtem én is röhögni. Mert hát tök faja hogy az a fogyatékos fejem pont a leg fontosabb dolgot felejti el.
-Nyugi majd adok. - mondta kissé komolyabbra vett arc kifejezéssel Dóri. (a SAJÁT nevünket irom)

Aztán egy kis idő múlva meg álltunk Csesznek-nél. Aztán ugye hát Csesznek szép dimbes-dombos hely. És hát mi kitaláltuk hogy van egy lejtős rész ahonnan mi le futhatunk és hát le is futottunk.

Ez az egész úgy történt hogy volt egy ,,szörnyű baleset,, (értsd: egy kúrva vicces esés. Nem is egy.)éppen futott le a kedves Ramóna a lejtőn mikor is már majdnem le ért akkorát bukfencezett hogy 50 m-ről is lehetett hallani a koppanást.
Más gyerek ijen helyzetben:oda fut és segít neki fel állni.
Mi ijen helyzetben:el kezdtünk röhögni és sikiitozni hogy ez még is hogy a szentszűzmáriaba sikerült. Aztán oda mentünk segíteni.

De mi még ijenkor sem hagytuk abba, megint fel mentünk én meg most már videóztam is. Lili következett és azt hiszem ezt már nem kell magyarázni.
Akkorát zakozott hogy szegénynek el kezdett vérezni az orra. De mi még ezen is csak röhögni tudtunk. Flóra meg már inkább csak gyorsan le sétált,ugyan úgy pedig Dóri is.

És ez a baleset úgy történt hogy még ott sem voltunk a tábor helyen, csak arra tudtunk gondolni hogy mi jöhet még.

Mikor oda értünk istenien nézett ki a ház.
Mi be mentünk, le pakoltuk az ennivalót meg az innit és már rohantunk is fel a szobánkba hogy le pakoljunk és hogy meg nézzük. Esküszöm marha szép volt. (majd a végére teszek be képeket.)

Le pakoltuk és el határozta az öt lány hogy mi bizony be járjuk az új hely egy kisebb részét. Mikor vissza értünk közölték velünk hogy első este lesz az éjszakai túra. De mi meg azt terveztük a lányokkal hogy fenn maradunk egész este. Hát így is úgy is fenn maradtunk.
Az éjszakai túrán a fiúk(hülye barmok) állandóan ijesztegettek minket. De azon kívül elég jó élmény volt. Kétszázötvenmilliokisezer kilométert sétálni (irónia). De most komolyan kinek nem rohad le a lába annyi sétától??? Mert szerintem még a vezetőnk is el fáradt.

Mikor haza értünk sárosan, porosan, piszkosan, vizesen......egyszóval retkesen, szépen sorjában le zuhanyoztunk, és be aludtunk.

És ez még csak az első nap volt........

Maga a szállás.

Ebédlő.

Fiú szoba.

Lány szoba.

A lejtő amin le futottunk.

A táj, ahol voltunk sétálni a lányokkal.

És a lányok 😂
Balról jobbra sorolom a neveket.

Lili, Dóri, Flóra, Rami és a legfogyatékossabb Én(Afi-Afrodité)