A születésnap végül egész jó volt. Shang Qinghua szerencséjére még egy kis alkohol is volt a felnőttek társaságában így nem vonta meg magától. Az első pohárnál aligha volt bármi, de mikor már a 4-5. pezsgőt döntötte magába már járni alig bírt. Mobei-jun szerencsétlenségére alattvalója őt találta a legbiztosabb pontnak, így rá támaszkodva állt gyenge lábain. Naimen természetesen le is hordta bátyát amiért így le itta magát néhány pezsgőtől. A szidás után Mobei-jun a nappaliba tántorgott a részeg Qinghuával ami nem nagyon tetszett neki.

-Mo Bei, nem akarok ülni. Menjünk sétálni.-mondta lassan miközben ismét lábra állt, de azonnal a földön is kötött ki. Mobei-jun fel állt, megragadta a hónaljánál és a kanapéra dobta.

-Ülsz.-parancsolta ellentmondást nem tűrő hanggal. Úgy tűnt ez hatott rá, ugyanis meghúzva magát kuporodott a kanapén, lábait felhúzva két karjával átölelve. Mobei-jun pedig le ült mellé, talán közelebb, mint azt eredetileg szánta. Shang Qinghua nem tűnt úgy, mint akit zavarná sőt! Inkább csak jobban mellé bújt. Mint egy bújós hörcsög aki a gazdájához dörgölőzik még több szeretetért. A démon király jelenleg egy gazdinak gondolta magának hirtelen. A keze szinte öntudatlanul landolt a hörcsög fején, s lassan megsimogatta. Qinghua a fejét jobban bele fúrta az őt érintő kézbe. Áh, most olyan, mint egy kiscica. Gondolta Mobei-jun, majd másik kezével sem tétlenkedett, elkezdte arcát is cirógatni. Shang Qinghua -ha lehetséges- még dorombolt is ahogy a kezébe fúrta arcát. 

-Mo Bei~ Királyom... -eltolta a kezeit. Úgy tűnt, mint aki mondani akar valamit, de végül csak annyit tett, hogy rá dőlt, két karjával körbe ölelve derekát, fejét pedig hasába fúrta.-Olyan jó hideg vagy...-motyogta orra alatt, s szuszogva lehunyta szemeit. Mobei-jun aki már idáig is kedves volt, elege lett. Szépen le vakarta magáról a tapadós hörcsögöt, fel állt és inkább úgy döntött vesz egy kis friss levegőt. Azonban a hörcsög erősen kapaszkodott a ruhája szélébe. 

-Engedj el.-szólt fenyegető hangon, ám a várt ijedés helyett, Qinghua szorosabban kapaszkodott belé. Ezzel a viselkedéssel inkább volt hasonló egy gekkóhoz. Kész állatkert ez az ember...-Nem mondom el még egyszer.-figyelmeztette keményebben, de nem hatott.

-Királyooom, ne menj el~

-Mi történik itt?-úgy tűnik még sem alszik mindenki. Naimen a hangokat hallva visszajött, ám mikor meglátta, hogy bátya hogyan kapaszkodik a másikba rögtön elnevette magát. Kétségtelen, hogy mennyire össze illenek. Magában már meg is jegyezte, hogy A-Hua a szó szoros értelmében tényleg Mobei-jun a hozzá illő álom pasi. Kész ship. Lehet írni kéne róluk... Majd szól a barátnőjének A-Liannak, hogy új ship a láthatáron.-A-Hua, Mo Bei... Ha játszani akartok akkor menjetek a vendég szobába.-nevetett fel szórakozottan.

-Még is ki akarna ezzel szórakozni?-kérdezte mérgesen, továbbra is azon ügyködve, hogy le rángassa magáról. 

-Haha hát persze~ Mindenesetre óvatosan bánj bátyóval, érzékeny fiú valójában. Most megyek kettesben hagylak titeket.-vigyorgott rá, s anélkül, hogy Mobei-jun bármit is mondhatott volna elment. Talán jobb is, hogy a mondata után elment, így nem láthatta rideg tekintetét amivel általában a többség ijedtében elfutnak a világ másik végére. Vagy Shang Qinghua esetében inkább a lábába akaszkodik miközben azt kiáltja kétségbeesetten, hogy "királyom" majd szánalmas módon megalázkodik amennyire csak tud. 

-Bolond lány... Pont, mint a hülye bátya...-morogta. Végül feladta és le ült vele. Qinghua pedig mosolyogva fúrta arcát a testébe. 

-Hideg vagy, de... Nagyon kellemes.-szuszogta halkan.-Királyom... Ölelj át te is.

-Nem.-megfogta a karjánál és felemelte, hogy ne csak úgy kapaszkodjon belé, és visszafektette a kanapéra.-Még egyszer felkelsz agyon ütlek.-mondta szikrákat szóró tekintettel, majd nagy nehezen ott hagyta. Úgy tűnt nem megy utána. Felsóhajtott és kiment a kertbe. Végre volt egy kis csend. A gyerekek haza mentek, Qinghua tesói is úgy tűnt végre le feküdtek aludni. Sóhajtva ült le az egyik székre, majd nézett fel az égre. Békésnek tűnt végre, de nem sokáig élvezhette.ó, ugyanis, mint eddig, most is megzavarta valaki.

-Királyoom~ Fázok...-nyafogott valaki bentről. Szemeit megforgatva próbálta figyelmen kívül hagyni. De a hang újra és újra megszólalt csak egyre közelebbről. Végül már a füle mellett hallotta a nyafogó hangot. -Királyom~

-Fogd be te hülye! Ha ennyire fázol told be a beled és teríts magadra egy takarót!-csattan fel mérgesen. Mellkasa előtt összefonta karjait, s kihúzva magát fel állt, hogy elmenjen. Fél szemmel pedig rá pillantva. Azonnal meg is bánta.  Shang Qinghua arcát pír öntötte el, szemeiben pedig apró könnyek gyűltek össze, miközben ujjait tördelte.

-Ki-királyom...-motyogta orra alatt.-Hideg van.-Mobei-jun felsóhajtott.

-Akkor... Menjünk be.-Shang Qinghue felkapta a fejét amikor meghallotta a többes számot boldogan karolta át derekát.

-Királyom annyira jó vagy! Maradj mellettem örökre!-kiáltotta boldogan, karjait szorosabbra fonva derekánál.

-Engedj el te hülye!-próbálta mérgesen le rángatni róla, de hiába; Shang Qinghua úgy kapaszkodott belé, mint az első találkozásukkor. Sehogy sem tudta levakarni magáról, ráadásul még el is dőltek. Mobei-jun szinte reflexszerűen ölelte magához a másikat és fordított a helyzetükön, hogy ne ő essen háttal a földnek. Shang Qinghua bután vigyorgott le a másikra. Felülte rajta és elhelyezkedett a csípőjénél. Mobei-jun szemei ki kerekedtek, hirtelen azt sem tudta mit csináljon. A kezei megremegtek és egy hangos sóhaj kúszott ki ajkai közül. Le akarta lökni magáról, de egyszerűen lefagyott. 

-Hm? Van itt valaki?-Mobei-jun be pánikolt. Nem akarta, hogy bárki más is egy ilyen félreérthető szituációban lássa, így megfogta a másikat és elrejtőzött vele a kertben, szorosan a falhoz tapadva, ölében pedig az író. Qinghua boldogan vigyorgott. A démon király egyik kezével letapasztotta a száját, hogy még véletlenül se szólja el magát. Azonban történt valami ennél is rosszabb.... Miután hallotta a távolodó lépteket, egy nyugodt sóhajjal le lökte magáról Qinghuát de amikor be akart menni... Nem tudott! Az ajtó be volt zárva... Vagy is kint maradt a részeg Shang Qinghuával... Ennél rosszabb nem is történhetne!

-Királyom...-szólította meg újból, mire mérgesen felé is fordult. A szemeivel már ölni lehetne, csoda, hogy Qinghua még életben van.-Eh... Nem érzem jól magam.-kuncogta el magát és úgy ahogy volt, egyszer csak ledobta magáról a pólóját!

-Mit művelsz?-kiáltott fel idegességében. Az előbb még nem fázott?

-Melegem van.-jelentette ki és messzire dobta a fölsőjét.-És szerintem neked sem kell.-mondta halkan, miközben lassan de biztosan elé ért és elkezdte a pólója alját rángatni.-Úgyhogy vedd le, királyom.-mosolygott bárgyún. 

-Te...-sziszegte fogai között, kezeit ökölbe szorítva. 

-Hihihi ne aggódj, ha mégis fázol jégdémon létedre akkor...-kezdett bele halkan, majd lábujj hegyre állt, fejével pedig közel hajolt a füléhez.-...felmelegítelek~

-Te szégyentelen!-kiabálta és ezúttal megmerte tenni azt amit már meg kellett tennie. Úgy fejbe csapta az öklével, hogy elterült a földön. De most legalább lehetett pár nyugodt perce. 

Helló^^ Az érdekelne, hogy kinek, hogy tetszik a könyv? :D Én nagyon szeretem írni, valahogy annyira megtetszett ez a páros, nagyon a szívemhez nőtt^^ Oly' annyira, hogy azon gondolkodom a kövi mondoconon (vagy inkább con pótlónXD) Qinghuát cosplayezemxd Vagy pici Binghét, őt is szívesen cosplayezném :D

Amúgy sajnos tönkrement a gépem, így sajnos nem valószínű, hogy sűrűn lennének részek amíg készen nem lesz, de igyekezni fogok^^