-Ez meg mi?-Mobei-jun meredten nézett tányérjára. Hirtelen úgy érezte, hogy ez az ember akit szolgájává fogadott inkább a meggyilkolását tervezi! Nem tudja mi ez az étel de az biztos, hogy mindhárom világ azon lenne, hogy megsemmisítsék ezt a valamit!

Shang Qinghua ennek ellenére fogalma sem volt, hogy mit izél ennyire a királya. Aztán gyorsan eszébe jutott, hogy nincs hozzá szokva az ilyen ételekhez. De sajnos ez már nem csak egy kultivációs regény, ez a valóság. És a valóságban bár lehetséges olyan ételeket főzni, mint azokban a könyvekben, de sajnos ő nem tud jól főzni, emellett a hozzá valók is igen drágák, amiket Repülő nem engedhet meg magának.

-Királyom, nézd, így kell ki bontani.-Mobei-jun nagy figyelemmel kísérte a másik férfi vékony, s hosszú ujjait amint ki bontják az ételes dobozt.-És akkor jöhet a pálcika és hamm hamm.-mondta vigyorogva, száját kinyitva pedig már be is kapta az első falat húst. Mobei-jun habozott mielőtt végül ő is elkezdett enni. Nos, határozottan nem olyan rossz, mint azt gondolta.-Hm... Annyira finom!-kiáltotta teli szájjal. Mobei-jun összehúzott szemekkel nézett rá. Olyan, mint egy hörcsög... Gondolta a démon miközben egy újabb falatot evett. Ez az étel kicsit sem olyan, mint amilyet eddig evett. De a lényeg, hogy ehető...

Az evés után Qinghua neki látott drága gépével foglalkozni. Szerencsére nem tűnt úgy, hogy baja esett, viszont a konnektor annál inkább megsérült. Nem akart egy esetleges sérülést árammal, szóval úgy döntött venni fog egyet a napokban. Hamarosan úgy is lesz most már valamennyi pénze (szerencsére jó nagy népszerűségre tett szert legújabb könyve szóval rendesen meglesz tömve pénzzel^^)

-Királyom, most egy kicsit el kell mennem. Addig is, ha lehet ne menj el. Még nem ismered a modern világot. Jobb ha itt maradsz.-Mobei-jun ebben egyetértett. Nem akart valójában rosszat, így nem esett nehezére vissza menni a szobába és az ágyra dőlni. Különös érzés fogta el ahogy ott feküdt. Kellemes érzés volt csak úgy ott feküdni és az illat ami körbe lengte szintén tetszett neki. Egy idő után viszont megunta a heverészést és útnak indult egy felfedezésre. Kicsi lakás volt ez, nem volt hozzá szokva az ilyenhez. Ennek ellenére otthonos volt. A falon nem voltak festmények, de az asztalon amin valami nagy fekete doboz volt talált pár képet. Olyan volt, mintha azon a képen megakadt volna az idő és megrögzítette volna. Talán Qinghua mondott is róla valamit... Valami gép, azt biztos. Vállat vonva le tette a képet és nézelődött tovább. Nem turkált, nem stílusa más lakását csak úgy átkutatni, szóval csak a szemével nézelődött. Azonban képtelen volt megállni mikor meglátott egy kis füzetet. Kék színű volt, rajta pedig egy "Karakter vázlat" címke szerepelt. Ott hevert az egyik polcon, kissé poros is volt már. Le vette és lassan lapozgatni kezdte.

A büszke hallhatatlan démon útja

Összevont szemöldökkel lapozgatta tovább a füzetet. Szinte rögtön utána a következő oldalon egy rajz szerepelt... Az ő nevével rajta. Minden vonás tökéletes volt. Értetlenül állt, kezében a füzettel. Honnan ismeri őt? Hogyan tudta ilyen jól lerajzolni? Ki ez az ember valójában? Mobe-jun őrlődött magában, messzire viszont nem jutott. Gondolatait megzavarta valami éles hang ami az ajtó felől jött.

Ég Felé Szálló Repülő gyorsan szedte lépteit. Nem akarta sokáig egyedül hagyni királyát, így úgy szedte kis lábait akárcsak egy hörcsög. Még életében nem sietett így, de még sem érezte annyira fáradtságosnak. Talán az érzés, hogy valaki otthon várja őt... Nem. Csak nem nem akarja, hogy péppé verjék. Mobei-jun így is eléggé agresszív néha. Már csak a tekintetével képes megölni őt száz különféle módon. Nem hiányzik ez neki, így szedi inkább a lábait.

Gondolataiba merülve, és a futás közepette azonban bele szaladt valaki. Jó magas, már csak abból ítélve, hogy neki ütközött és csak egy mellkassal találkozott. Gyorsan lehajtotta fejét, s bocsánatkérős így szólt:

-Sajnálom.-hajolt meg, majd folytatta tovább útját haza felé, anélkül, hogy rá nézett volna az idegen mellkas tulajdonosára.

   Lihegve ért haza. A lépcsőházba lépve éles hang ütötte meg a fülét. Fejét kicsit oldalra döntötte érdeklődve, s mikor a lakása emeletére ért látta meg urát és a lakás tulajdonost. Nagyot nyelt.

-Kis buzik.-köpött egyet a földre mikor a tulajdonos meglátta a lépcsőn érkező Shang Qinghuát. Mobei-jun összehúzott szemekkel meredt a férfira.

-Mit mondtál?-kérdezte fagyos hanggal és olyan szúrós szemekkel, hogy ijedtében még hátra is ugrott egyet. Ellenben Repülő csak sóhajtott egyet. Hozzá szokott már a "buzi" jelzőhöz de sosem gondolta volna, hogy ezt pont akkor mondják mikor kedvenc megírt karakterével van. Ha úgy nézzük mivel ő írta meg inkább a fia, nem? Lehet, hogy álom pasijaként írta meg, de inkább érződik úgy mintha a fia lenne (hiába a talpnyalója jelenleg).

-Se-semmit! Holnapra érkezzen meg a lakbér vagy ki lakoltatlak!-fordult Qinghua felé majd nyúlcipőjét felhúzva elhúzott. Shang Qinghua ajkai akaratlanul is mosolyra húzódott.

-Megjöttem.

-Látom.-forgatja meg szemeit Mobei-jun és vissza sétál a lakásba. Qinghua engedelmesen követi. A szobájába megy, hogy bedugja az új konnektort. Végre megnyugodott mikor látta gépét bekapcsolni.

-Aaaa végre!-kiáltott fel boldogan, miközben a gép képernyőjét megcsókolta.-Igazi mennyei áldás.-bele ült a székébe anélkül, hogy ügyet vetett volna éhes urára. Hát igen, nagy hibát követett el, hogy nem figyelt rá.

-Az étel hol marad? És a tea?-kérdezte fagyosan Mobei-jun. Shang Qinghua ereiben megfagyott a vér, mozdulni alig mert, nemhogy levegőt.

-U-uram... Dolgoznom kell.-mosolygott rá kellemetlenül. A démon király elgondolkodott egy pillanatra.

-Nekem dolgozol.

-Igaz. De ez is a munkám amiért pénzt is kapok. Királyom, jelenleg nem tudsz pénzzel szolgálni. Nekem pedig szükségem van pénzre.-Mobei-jun összehúzta szemöldökét. Való igaz, már egy teljesen más helyen van, ahol igazából már nem is király. De ez a kis szolga mégis királyának szólítja... Kis talpnyaló... Gondolta magában, s helyet foglalt az ágyon. Igazából nincs semmi dolga, még is érezte, hogy valamit tennie kell. Nem ülhet egész nap egy poshadt, penészes szobában...

-Aaa ez a kis szemét...-Shang Qinghua megint a kommenteket pörgette melyek az elmúlt napokban érkeztek. Uborka uraság ismét önti magából a kritikákat. Szinte úgy érzi mintha itt lenne mellette egy nagy uborka ami folyamatosan növekszik, bekebelezi és parancsolja neki, hogy folytassa az írást, de ezúttal valami értelmesebb legyen.-Ááh, uborka bro kérlek vidd innét az uborkádat...-mondta fáradtan Qinghua. Frusztráltan túrt bele arcába lógó frufrujába. Gondolkodni kezdett, hogy vajon most mit írjon. Nincsen ihlete... Sóhajtva hátra fordult és urát nézte amint elfekszik at ágyán. A nyakára maradt egy elkényeztetett démon úrfi.Ha csak ír abból nem fognak tudni megélni. Ott a sok számla, a lakbér és adósság. És akkor ott van, hogy valamit enni is kellene, és ruhák új ruhák sem ártana néha venni egyet-egyet... Talán új munkát kéne keressen? De mit? Egyedül csak az íráshoz ért.

-Látom nem csinálsz semmit. -morogja Mobei-jun, egyik szemét ki nyitva rá pillant.

-De de! Csak gondolkozom. Nem olyan könnyű ez.-sóhajtja Qinghua, egyik karjával a szék háttámlájára téve. Fogalma sincsen milyen legyen a következő könyve. Hogy ki legyen a főszereplő, miről szóljon stb. Így pedig nem lesz belőle semmi jó. Talán felhívhatná az apját... Nem nem! Shang Qinghua rögtön elvetette az ötletet. Inkább keres egy új munkát az írás mellett.-Királyom milyen teát szeretne?-kérdezte végül Qinghua mikor már látta most biztosan nem fog írni semmit se. A kérdése igazából költői kérdés volt hiszen nem tud nagy márkájú, különleges teákkal szolgálni. De úgy tűnt Mobei-jun eléggé komolyan vette, elgondolkodó arcából ítélve.

-Hm... Baiya Cha.

-Sajnálom, de nem tudok olyannal szolgálni...-motyogta orra alatt, s a konyhába igyekezett. Egy kis edénybe elkezdett vizet forralni. Eközben Mobei-jun is a konyhába ment és az egyik székre le is ült. Amíg a víz forrt Shang Qinghua elő vette telefonját. A démon király is észrevette, fejét oldalra döntve kicsit figyelte.

-Mi az a kis doboz?-Qinghua elmosolyodott királya érdeklődő hangját halva. Le ült mellé és megmutatta neki. Ez a telefon. Még nem nagyon meséltem róla. Meg aztán nem mintha az enyém olyan jó lenne.-sóhajtotta frusztráltan.-De van benne valami ami érdekes lehet a számodra.-mondta izgatottan. Mobei-jun nem nagyon értette, de figyelemmel követte mit csinált.-Gyere ide királyom.-le térdelt mellé a földre, s a fejük elé emelte a telefont. A démon király értetlenül meredt a telefonra ahol saját magát látta. Qinghua mosolygott és benyomott valami gombot.-Nézd csak.-tartotta felé a dobozt. Továbbra is ott látta magát, ezúttal viszont nem mozgott vele. Olyan volt, mintha megállt volna rajta az idő. Mobei-jun viszont nem sokat időzött magán, tekintete inkább vetődött az oldalán lévő férfira. Shang Qinghua mosolygott. Szép mosolya van...