A reggel ezután viszonylag hamar elérkezett. Shang Qinghua álmosan nyitotta ki szemeit. Jobb kezével megtörölte kicsit csipás szemeit, s mikor hozzá szokott a nagy fényhez volt ideje realizálódnia, hogy hol is van. Az udvaron, Mobei-jun ölében. A feje a mellkasának volt támasztva, a kezei pedig rajta pihentek. 

-Te jó ég!-nagyot kiáltva ugrott ki öléből a földre. Próbált visszaemlékezni a tegnap estére, ám minden sötét volt, kusza és nehéz. És a feje is elkezdett fájni.

-Mit kiabálsz?-kérdezte morogva Mobei-jun. Ásított egyet majd fel állt. Le porolta ruháját ami csupa nyál volt a mellkasánál. Shang Qinghua igyekezett nem oda nézni, mert biztosan le tépné a fejét ha megtudja, hogy alvás közben össze nyálazta. 

-Srácok, merre vagytok?-Qinghua megkönnyebbülten sóhajtott fel mikor meghallotta húga hangját. Habozás nélkül az ajtóhoz ment.

-Naimen! Itt vagyunk!-dörömbölt a zárt üvegajtón keresztül.

-A-Hua?-felvont szemöldökkel ment az ajtó felé. Az arca egyszer csak eltorzult, végül pedig egy nagy nevetésben tört ki. Qinghua természetesen összevonta szemöldökét, s értetlenül meredt nevető húgára aki csak nagy nehézségek árán nyitotta ki azt a nyamvadt ajtót. 

-Na végre.-sóhajtott fel Qinghua.

-A-Hua, mégis hogyan maradtatok kint?-kérdezte egy csintalan mosollyal az arcán. Elképzelni nem tudta, hogy hogyan maradtak kint. 

-Ez egy jó kérdés...-motyogta orra alatt.

-Mobei-jun, mit csináltatok kint?-a szólított arca egyből le fagyott, mint a windows. Shang Qinghua még nem látta ilyennek, így eléggé megijedt, hogy talán valami hülyeséget csinált. Nem, nem lehet hanem biztosan! Ezért tuti ki fogja nyírni ha haza értek!

-Nem történt semmi. Ki mentünk de ki zártak.-fogta rövidre. Ám mintha a füle vörös lett volna egy pillanatra. Úgy tűnt ezt Naimen is észrevette, azonban nem volt olyan bölcs, mint A-Hua és rögtön kérdezgetni is kezdte.

-Ha nem történt semmi miért pirosodott el a füled?-ajkai egy vigyorra húzódtak, s közelebb lépett a démonhoz.-Mobei-jun, olyan zavart az arcod. Talán huncutkodtál a bátyámmal?

-Elég volt!-csattant fel idegesen. Szemeit lehunyta egy kicsit, majd mikor szemeit ismét kinyitotta elsétált.

-Hé hova mész?-szólt utána csalódottan, ám a másik nem nézett vissza. Jobbnak látták ha nem mennek utána, majdcsak visszajön magától. Biztos csak ki szellőzteti a fejét.-A-Hua, tényleg nem emlékszel semmire?

-Nem.-mondta halkan, lehajtott fejjel. Egyre csak azaz érzése támadt, hogy biztos csinált valamit részeg pillanatában. De akárhogy próbál vissza emlékezni sehogy sem ment. Végül csak fáradtan felsóhajtott és a konyhába ment, hogy készítsen magának reggelit. Ám a konyhába érve úgy tűnt nem nagyon kellett ezzel foglalkoznia. Mostoha anyja már gondoskodott a reggeliről, így Shang Qinghua egy "jó reggelt" elmotyogása után le is ült enni.  Evés közben természetesen észre vette, hogy Mobei-jun még mindig nem jött vissza. Az ajkába harapott, majd tovább akarta fojtatni az evést, de nem ment. Helyette letette az evőeszközt és a királya hollétét próbálta felfedezni. Nem is kellett sok hozzá, hogy meghallja az ismerős hümmögést. 

-Mo bei nem jössz-

-Megoldható?-hangzott fel Mobei-jun hangja. Qinghua már éppen úgy döntött, hogy inkább hagyja őket beszélgetni, de a kíváncsiság magával ragadta, főleg, mikor azt látta, hogy az apjával beszélget. 

-Persze.-felelt mosolyogva az apja.-Örülök, hogy a fiam talált magának valakit akinek ilyen fontos a jóléte.

-Nem én...

-Ne aggódj nem ítélkezek.-kuncogta, majd megveregette a vállát. Shang Qinghua meredten állt, visszatartva nevetését. Az apja egyértelműen vak és egy idióta ha azt hiszi, hogy ők ketten együtt vannak... Még viccnek is rossz! Az, hogy az álom pasijaként írta meg nem jelent semmit. Ráadásul Mobei-jun nem szereti a hozzá hasonlókat, max kínozni. 

   Arról nem is beszélve, hogy ő egy nagy hatalmú démonkirály, míg ő csak egy írónak nevezett kis hörcsög. Egy kis hörcsög aki a király talpát nyalja, hogy ne nyírja ki.

   Shang Qinghua és Mobei-jun ezután haza mentek, ami természetesen nem telhetett el anélkül, hogy a királyának mutatta és magyarázta, hogy melyik bolt micsoda. A legjobban a különböző ruha boltok fogták meg a figyelmét. Shang Qinghua ezt be tudta azzal, hogy mivel nemesi démon bizonyára ad a külsejére, a ruha boltok amiket látott mind drágák és jól néznek ki. Legalábbis jobban, mint a különböző cuki állatos ruhájánál. Miután végre elnézett Mobei-jun szexi arcáról szemeivel megpillantott egy kiírást. A kiírás egy állás ajánlat volt egy tea házban. Régebben a középiskolás éveiben dolgozott már egy tea házban. Talán megpróbálhatná...

-Áh, királyom kérlek várj meg itt.-mondta gyorsan majd azzal a lendülettel ott is hagyta és a tea házba vette az irányt. A pulthoz ment, hogy tovább érdeklődjön a munka felől. Oda érve egy fiatal fiú várt, kb 17 éves lehetett. Nagyokat mosolygott, s mikor meglátta az csak még szélesebbre húzódott amennyire lehetséges volt. 

-Jó napot miben segíthetek?

-Ah... Az állás felől érdeklődnék...-kezdett bele kínosan mosolyogva. Kezével a hajába túrt. Valahogy hirtelen valamilyen oknál fogva ahogy a fiatal emberre nézett és a fényes mosolyára nagyon öregnek érezte magát és tehetetlennek. Pedig a korához képes ki néz úgy, mint egy 17-18 éves. 

-Oh értem. Akkor szólok a főnöknek, pár perc türelmet kérek.-enyhén meghajolt mielőtt elment volna. Ahogy mondta, valóban csak pár perc kellett mire visszatért egy másik férfival az oldalán aki minden bizonyára a főnöke lehet. Hosszú fekete haja van és markáns arca. Ebben a tea házban minden srác olyan, mint egy bishounen karakter!

-Az állásra jelentkezett?-a hangja olyan mély volt, hogy Shang Qinghua rögtön megugrott. Végül egy pár másodperc után egy mosolyt erőltetett magára és felé fordulva meghajolt.

-Igen. A nevem Shang Qinghua és-

-Rendben. Jöjjön vissza pénteken 1 órára, akkor lesz az interjú.-Shang Qinghua mosolya az arcára fagyott. Csak egy szó jutott eszébe róla "szigorú".

-Értettem. Köszönöm.-felelte halkan majd ezután el is hagyta a helyet. Úgy tűnik hamarabb szerezhet munkát, mint gondolta. Vissza érve királyához már azonnal magyarázkodni akart, hogy miért tűnt el hirtelen, ám a király nem volt egyedül. Egy csomó lány vette körbe, egyesek fangörcs üzemmódban kiáltoztat és fényképezték le, mint ha csak egy igazi celeb lenne. Nos, meg kell hagyni, de Mobei-jun valóban jó képű, ő alkotta meg ilyen jó képűnek. Egy kicsit furcsa bele gondolni, hogy álmai pasija pont megfelel a legtöbb nő férfi ideáljának is.

-Áh végre.-jött oda hozzá királya mikor megpillantotta.-Hol voltál ennyi ideig? Nem emlékszem, hogy megengedtem volna, hogy elmenj.-morogta bosszúsan. Qinghua védekezőn emelte maga elé a kezeit.

-Ne haragudj, de muszáj volt megnéznem valamit. Itt lenne az ideje, hogy dolgozzak...-motyogta orra allatt. Ekkor a lányok mind szinte egyesével visítozni kezdtek.

-ÁÁááh! Olyan édesek! Biztos a kicsi a shou~ -mindannyian az íróra néztek akinek kínos mosolya ismét az arcára fagyott. Még hogy shou?! Ő igen is túl van csordulva a gong energiától!

-Igen igen. Nézzétek milyen aranyosak.-kezdtek el olvadozni, mint valami 12 éves kanos kislányok. Látszott Mobei-jun sem bírja sokáig és nem lenne  ha annyira feldühítenék, hogy jégcsapot küldjön mindenki mellkasába. 

-Áh királyom, menjünk innen gyorsan.-suttogta, csuklóját megragadva. Ám mikor indulni készült volna vele a másik nem mozdult.-Királyom...

-Nem engedi el. Hajrá, kapd le!-kiáltotta valaki közülük. Egyre többen álltak meg, hogy megnézzék mi folyik itt. Ha így haladnak nem lesz jó vége...

-Menjünk királyom, jó?-kérdezte mosolyt erőltetve magára, hátha ezzel kicsit megnyugtatja.

-Olyan aranyosak.

-Vajon együtt vannak?

-Ha igen mióta?-a kérdések csak úgy záporoztak, és a két fiú azt sem tudta hova nézzen és mit tegyen. Még is hogyan húzza ki magukat ebből. Már pont ki talált volna valamit amikor Mobei-jun egyszer csak magához húzta. Nagy és jéghideg kezei a derekán pihentek, óvatosan mintha egy nagyon törékenyet tartana ott. Arcával közel hajolt felé, olyan közel, hogy érezte ahogy levegőt vesz a királya. 

-Királyom...-suttogta egyre vörösödő arccal, és mielőtt tovább folytathatta volna puha ajkak nyomódtak az övére. Ezek a puha ajkak egy pár másodperccel később lassan mozogtak az övén. Shang Qinghua el akart lökni magától, ám szerencsétlenségére kezei a mellkasán voltak, így aligha tudta volna ezt megtenni kis hörcsög erejével. -Ki...király..-azok a puha párnák folyamatosan elnyomták, hogy ne tudjon beszélni, emellett a kezek a derekán erősebben fogták közre, s érezte bőrébe fúródni a körmeit. Fájdalmasan felszisszent, mire Mobei-jun engedett a szorításon. Shang Qinghua elméje le fagyott, mint a windows, egyszerűen semmi sem ment. MI.A.F*SZ.TÖRTÉNIK.ITT?

Sok kihagyás után ismét itt vagyok^^ Remélem tetszett nektek, őszíntén szólva kezdtem ki fogyni a dolgokból és nem tudtam mit írjak, ami szerintem eléggé meglátszik az elején de nagyon sok minden nem jutott eszembeXD remélem így is elfogadható^^