Bellamy talált rám, ami meg se lepett. Le mernék fogadni, hogy letáborozott a szobám előtt és el nem mozdul onnan. Sergiónak azt mondta, hogy elaludtam és a lábammal véletlenül fellöktem egy gyertyát, ami elterjedt. Már nem mintha érdekelt volna, hogy mi a szart gondol az az őrült. A hányinger kerülgetett, amikor úgy kellett tennem mintha minden rendben lenne, miközben kurvára semmi nem volt rendben. Amíg ott ültem a zongora előtt és énekeltem, Sergio szórakoztatása végett, számtalan gondolat megfordult a fejemben, hogy hányféleképpen tudnám kinyírni. Majdnem meg is tettem, amikor átölelt és megpuszilt, miközben aggódva kérdezgette jól vagyok-e. Mekkora álszent faszfej. Egyedül csak Bellamy furcsa karkötője tartott vissza attól, hogy bármit is tegyek. Nem tudom, hogy, de ahányszor valami csúnya dolog fordult meg a fejemben, a karkötő áramot bocsátott ki és megrázott. Utáltam, hogy már a gondolataimra is ügyelnem kell, ha nem akarom, hogy megrázzon ez a karkötő. Mivel a szobám megsemmisült a tűz miatt, Sergio azt mondta, hogy költözzek át Bellamyhoz. Azt azért hozzá tette, hogy úgyis szinte minden éjszakát ott töltöm. Nehezen álltam meg, hogy ne vágjak vissza valamivel, így csak mosolyogtam és megpróbáltam elvörösödni. Ami nem volt nehéz, mert iszonyat pipa voltam és rendesen szégyelltem magam. Michael aggódik értem, biztos fél, mert nem tudja, mi van velem, erre én mit csinálok? Az ellenség fiával dugok! Hát normális vagyok én? Képzeletben egy tucatszor pofon vágtam magam.

Bellamy kért tőlem pár nap haladékot, én pedig megadtam neki. Egyre türelmetlenebb voltam, de megadtam neki. Az idő nagy részét Bellamy szobájában töltöttem, és folyamatosan agyaltam. Mit fogok Michaelnek mondani? Vajon megérti, hogy nem emlékeztem rá? Vajon képes megbocsátani nekem? Megbocsátani azt, hogy megcsaltam? És vajon apa meg tudja bocsátani nekem, hogy a legnagyobb ellenségét szólítottam apának? Gyenge voltam. Jobban kellett volna küzdenem. Meg kellett volna szöknöm, akár az életemet kockáztatva is. Hát milyen tanítvány voltam én? Apa csalódni fog bennem, amiért gyenge voltam, amiért nem küzdöttem eléggé. Könnyek potyogtak végig az arcomon, ujjaim belevájtak a kezemben szorongatott párnába. Hogy enyhítsem a lelkem fájdalmát és sóvárgását folyamatosan Vámpírnaplókat néztem, így legalább olyan volt mintha Michael itt lenne velem. Jó tudom Damon nem Michael, de nagyon hasonlítanak egymásra. Szinte ikrek. És ahogy a sorozatot néztem, ötleteket is tudtam venni belőle. Például már tudom kezelni a tüzet. Tudok belőle golyókat és korbácsot formázni. Most a tűz korbácsommal odacsapok egy vázához, majd meglendítem a korbácsot és a falhoz vágom azt.

- Főnix – szólított meg Bellamy én pedig a gardrób felé fordultam.

- Nem láttam, hogy bejöttél volna – mordultam rá.

- Gyere velem – kérte a gardrób felé intve.

- Ki kell, ábrándítsalak Bellamy, nem tudunk a szekrényen keresztül Narniába menni – szaladt magasba a szemöldököm.

- Nem oda tényleg nem. Gyere és legyél csendben – nyújtotta felém a kezét.

Felpattantam az ágyról és elcsörtettem mellette. Bellamy meglökte a szekrénynek a hátulját, mire az hangtalanul kinyílt felfedve előttem egy titkos járatot.

- Hova vezet? – kérdeztem csendesen.

- Odakintre. Senki nem tud róla csak én. Egy olyan helyre vezet, amit nem lehet megközelíteni, csak légvonalból, vagy itt a föld alatt – magyarázta. – Közel van a Hollywood felirathoz. Az pedig tiltott terület ugye.

- Értsem úgy, hogy Sergio sem tud róla?

- Nem. Csak én. Ez az én kis odum. Magam építettem a házat, vagyis felújítottam. Barátságos kis faház mindennel fel van szerelve.

- Miért viszel engem oda? Meg akarsz ölni és nem szeretnéd, ha meghallanák a sikolyomat?

- Nem vagy vicces – morogta.

- Ugye nem az a szándékod, hogy elbújtatsz ott, amíg be nem töltöm a 18-at?

- Mindenképpen távol foglak tartani téged ettől az egésztől! Te nem fogsz harcolni!

- Ez a történet rólam szól Bellamy! Milyen főhős vagyok, ha nem harcolhatok?

- Lehet ez a te történeted, de sokaknak fontos vagy. Mit mondok a barátodnak és apádnak, ha meghalsz?

- Időd se lenne megszólalni, Michael azonnal megölne.

- Szörnyű, hogy ennyire félreismersz aranyom – csendült fel Michael hangja az alagút végéről.

A szám elé kaptam a kezem, hogy fel ne visítsak, és Bellamyt magam mögött hagyva futásnak eredtem. Természetesen vámpír tempóban. Úgy csapódtam neki Michaelnek, mintha két szikla csapódna egymásnak. Ajkam azonnal az ajkára talált, lábaim felvették a megszokott pozíciót, körül ölelték Michael derekát. Úgy fogadtam magamba Michael nyelvét, mint egy szomjazó az első korty vizet. Mellkasomról egy pillanat alatt eltűnt a mázsás súly. Újra kaptam levegőt, újra teljes voltam.

- Itt vagy!

- Istenem Mira ugye nincs bajod? Ugye jól vagy? – kérdezte aggodalmasan és végig járatta rajtam a kezét sebeket keresve.

- Mondtam, hogy nincs semmi baja – morogta Bellamy bosszúsan.

- Én pedig mondtam, hogy elhiszem, ha látom őt – vágott vissza Michael egy pillantást se szentelve neki. Csakis engem nézett.

Ujjai beletúrtak a hajamba, majd az arcomat simogatták, aztán le a karomon és megpihentek a csípőmen. Én is ugyan ezt csináltam vele. Ujjaim mohón túrtak bele a hajába, siklottak végig az ajkán és a testén. El akartam raktározni teste minden egyes négyzetcentijét.

- Soha többé nem engedlek magam mellől!

- Soha többé nem megyek sehova se nélküled!

- Jaj, édesem – ölelt szorosan magához és a nyakamba temette a fejét. – Jázmin – morogta kissé undorodva. – A kókusz a te illatod, szerencse, hogy hoztam magammal.

Elnevettem magam és a nyakába temettem a fejem. Én is magamba szívtam az ő illatát, amit semmivel sem lehet összetéveszteni.

- Mennünk kéne – köszörülte meg a torkát Bellamy.

- Kettesben hagynál a csajommal? Dolgom van vele – mordult fel Michael.

- Michael ne csináld – szóltam rá és a nyakának nyomtam az ajkam.

Noha lehet korábban össze voltam zavarodva. Lehet azt hittem érzek valamit Bellamy iránt, hogy talán mindkettőjüket szeretem. De most már tökéletesen tisztán látok. Az amit Bellamy iránt éreztem, sosem volt olyan intenzív, mint amit Michael iránt érzek. Utáljatok ezért, skatujázzatok be, hogy mekkora ribanc vagyok, de emlékeztetlek titeket. Nem én voltam! Nem használtam ki Bellamyt! Amit éreztem az megvolt írva, mint egy forgatókönyv! Nem fogok bűntudatot érezni, amiért nem érzek szerelmet Bellamy iránt.

- Igaz. Marcus is látni akar – sóhajtott fel. – De később nem menekülsz. Kanos vagyok – suttogta megfogva a kezem és az ajkához emelve csókot lehelt rá miközben mélyen a szemembe nézett.