Reggel úgy éreztem magam, mint a mosott szar. Mintha ötször áthajtottak volna rajtam egy hatalmas tankkal. Fogalmam sem volt, hogy miért éreztem így, aztán persze eszembe jutott a tegnap este, amikor Bellamyval és Rachellel nyakunkba vettük Los Angelest és szórakozó helyről szórakozóhelyre járva szétbuliztuk az agyunkat. Hát ennek most megláttam a kárát. Bellamy volt az én titkos szerelmem, a pasi, akiért odáig vagyok, de nem lehet az enyém, mert a mostohabátyám. Valójában ez nem lenne akadály, de én túl félénk vagyok közeledni felé, az ő figyelmét pedig leköti Rachel hatalmas mellei. Mellette pedig én labdába sem rúghatok.

- Felébredtél? – kérdezte Bellamy én pedig abban a pillanatban rántottam nyakig a takarómat.

Kellett nekem meztelenül ágyba bújni, ám ahogy lenéztem meglepetten vettem tudomásul, hogy nem vagyok meztelen. Különös.

- Aha – válaszoltam. – Hosszú volt az éjszaka, szétmegy a fejem. Te nem vagy rosszul?

- Én bírom az éjszakázást – eresztett meg egy halvány mosolyt. – Éhes vagy?

Megnyaltam a kicserepesedett ajkam és megpróbáltam rájönni, hogy vért kívánok-e vagy rendes ételt. Ja, igen. Születésemkor fellépett valamilyen hiba, így ahelyett, hogy boszorkánymester lennék, genetikai mutáció miatt, félig vámpírrá váltam. Egy szörnyeteggé. Sajnálatos módon viszont, csak akkor lehet kiszedni belőlem ezt az izét, ha betöltöm a 18-at és percre pontosan, akkor kell, amikor világra jöttem. Bonyolultnak tűnik, de apa és az orvosok tudják a dolgukat. Ekkor a tekintetem Bellamy nyakára esik, és rémülten kerekedik ki a szemem.

- Istenem. Bántottalak? – kérdeztem falfehér arccal.

- Dehogy. Nem bántottál – jelentette ki azonnal. – Rosszul lettél és muszáj volt adnom neked egy kis vért – vallotta be.

- Miért tetted ezt? Tudod, hogy apa...

- Neki nem kell erről tudnia. Remélem, maradhat a kettőnk kis titka – hajolt közelebb hozzám, én pedig megbabonázva meredtem rá.

- Okés – suttogtam, mire elmosolyodott és megsimogatta az arcom.

- Bíztam benned M! Készítek reggelit és együtt megesszük. Addig te készülj el.

- Oké – ismételtem meg saját magam és kimászva az ágyból a fürdő felé indultam, de az ajtóban megtorpantam. – Hé.

- Igen?

- Miért vagy itt? Sosem vagy reggelente itt bent, pláne nem akarsz velem reggelizni. Mi van Rachellel?

- Rosszul lettél, nem hagyhattalak magadra! – jelentette ki.

- Mi van Rachellel? – ismételtem meg makacsul.

- Mi lenne? – mosolyodott el. – Csak nem választom őt, ha veled is lehetek – kacsintott rám, én pedig boldog mosollyal csuktam be magam után az ajtót.

Nem tudom mi ütött Bellamyba, de nincs ellenemre a változás. Talán tegnap este közelebb kerültünk egymáshoz, lehet rájött, hogy szeret engem, és most... Ah... Vidáman fütyörészve nyitottam meg a csapot és nyomtam bele egy nagy adag tusfürdőt mire a levegőt megtöltötte a tusfürdő jázmin illata. Imádtam a jázmint. Megszabadultam a ruháimtól és amint elég víz volt a kádban elzártam a csapot és belemászva nyakig elmerültem. A még száraz kezemmel a közelben lévő távirányítóért nyúltam és elindítottam a hifit. Pár pillanattal később már teli torokból énekeltem Miley Cyrussal együtt. Ekkor lenyomták a fejem a víz alá én pedig kapálózva tartottam vissza a levegőt. A fejem pár pillanattal később felbukkant a felszínen.

- Utállak ribi – közölte velem Rachel.

- Mi a fasz bajod van neked? – kérdeztem fogcsikorgatva.

- Nem megdumáltuk, hogy nem pályázunk a barátnőnk kiszemeltjére?

- Miről beszélsz? – mordultam fel és a kádból kimászva magam köré csavartam egy törülközőt.

- Bellamy egész éjjel melletted volt.

- Tudom. Na és? Tesók vagyunk.

- Ezért mondtad neki tegnap este, hogy szereted?

- Én aztán nem mondtam olyat – vágtam rá azonnal, mert tényleg nem emlékeztem semmire. Valószínűleg túl sokat ittam. – Meg, ha mondtam is, azt úgy mondtam mit tesó a tesónak.

- Hát persze én meg elhiszem.

- Őszintén megvallva nem tudom mi bajod. Bellamy mellett még Philippel is kavarsz – bugyoláltam magam a fekete köntösömbe és a tükör elé állva bosszúsan megfésültem a nedves hajam.

- De mindkettőre jogot tartok. Te keress magadnak mást.

- Bellamy olyan mintha a testvérem lenne.

- Ő viszont nem testvérként tekint rád. Azóta nem, hogy megnőtt a melled.

- Fejezd be – vörösödtem el.

- Hátba szúrtál – sziszegett rám majd dühösen kicsörtetett, én pedig szúrós szemekkel utána bámultam.

Noha lehet, hogy Rachellel barátok voltunk, soha nem kötődtem hozzá teljesen. Amolyan haver volt csak, akivel szívesen eljárok bulizni, de a legbensőségesebb gondolataimat nem osztottam meg vele. A gondolataimba merülve öltöztem fel és a dohányzóasztalon lévő naplóval szemeztem. Anyától kaptam valamelyik nap, de őszintén megvallva, nem vagyok valami jó a naplóírásban. Mindig megunom egy idő után, pedig lenne mit leírnom. Most viszont a vörös naplót figyelve arra az elhatározásra jutottam, hogy nekiveselkedek a naplóírásnak. Majd este, amikor már biztosan nem zavar meg senki.

- Itt is vagyok – csendült fel Bellamy hangja, aki egy tálcát cipelve lépett be a szobámba.

- Itt járt Rachel. Majdnem vízbe fojtott.

- Mi? – szaladt magasba a szemöldöke.

- Úgy ahogy mondom. A területére léptem. Tudtad, hogy körbe pisilt? Te az övé vagy – böktem felé és szemügyre vettem a tálcán lévő finomságok sokaságát.

- Én másnak tartogatom magam – jelentette ki.

- Aha... szuper – vágtam le magam a kanapéra. – Tényleg... szóval tényleg mondtam neked az este valamit...

- Mire gondolsz? – fürkészte az arcom én pedig elvörösödve elkaptam róla a tekintetem.

- Hát...

- Mit mondott neked Rachel?

- Hogy én... szóval, hogy én mondtam neked valamit...

- De mit?

- Jaj, ha tényleg mondtam tudod te azt – nyafogtam behúzott nyakkal, mire elmosolyodott.

- Talán hallani akarom megint.

- Rachel szerint azt mondtam neked, hogy szeretlek – motyogtam.

Bellamy furcsa hangot hallatott, aztán megéreztem az eper ízét az ajkamon. Kinyitottam a szám és leharaptam az eper felét, míg tekintetem akaratlanul is Bellamyra siklott. Ő se vette le rólam a tekintetét, míg bekapta az eper másik felét aztán egy újabb darabot vett el a tálcáról.

- Szóval? – nyögtem ki.

- Szóval mi? – billentette oldalra a fejét és a számhoz érintette az epret.

- Igaz?

- Mit szeretnél? Hogy igaz legyen vagy hazugság?

- Bellamy... ha mondtam is én...

- Igen? – nézett a szemembe és nem eresztett.

Hatalmasat nyeltem, izzadt tenyeremet a nadrágomba töröltem, lábaimat összeszorítottam. Rohadtul imádtam Bellamy szemeit, rohadtul imádtam az egész pasit. Kinyitottam a szám, hogy mondjak valamit, mire Bellamy egy kisebb szem epret tett a nyelvemre. Engedelmesen megrágtam és lenyeltem. Édes volt és zamatos. Már ha az eper lehet zamatos.

- Mit szeretnél M?

Az ajkamba haraptam és lesütöttem a szemem, ő viszont ujjaival megemelte a fejem, hogy a szemembe nézzen.

- Kérlek előttem, ne legyél zavarban.

- De ha egyszer zavarba jövök tőled.

Bellamy ajka mosolyra húzódott és közelebb húzódott hozzám.

- Igaz. Tényleg azt mondtad szeretsz. Bár nem tűnt valóságosnak – suttogta, mire behunytam a szemem.

- Nem lenne szabad tudnod... nekem meg nem lenne szabad innom.

- Tényleg nem kéne innod. Nincs az egészségedre jó hatással – húzta össze a szemét.

- Nem az alkohol miatt lettem rosszul – mutattam rá, majd fintorogva a nyakára pillantottam. – Még mindig nem hiszem el, hogy hagytad...

- És minden percét élveztem – szakított félbe. – Élveztem, hogy a karomban tarthatlak, hogy érezhetem, ahogy hozzám simulsz. Boldog voltam, hogy téged boldognak látlak.

- Ez csak a méreg miatt van, amit akaratlanul is...

- Tény, hogy olyan jó volt, mint a szex, ha nem jobb, de a méreg nélkül is ugyanúgy élveztem volna. Mert te vagy az, aki táplálkozott belőlem.

- Bellamy...

- Szeretlek M. Azt hittem ez nyilvánvaló.

- Várj... mi van? – pislogtam nagyokat. – Nehéz úgy hinni, hogy szeretsz, ha közben Rachelt...

- Dugom? – vonta fel a szemöldökét. – Igen dugtam vele, de a lánnyal, akit szeretek, szeretkezni fogok. Most pedig együnk.

- Jah együnk – meredtem rá furán. Ezek után enni?

- Omlett is van – jegyezte meg.

- Te csináltad?

- Naná.

Azonnal ráugrottam az omlettes tányérra. Nyakig locsoltam majonézzel és az illemmel nem törődve két pofára tömtem magamba. Mikor eszek semmi sem számít, ebben hasonlítok a többi farkashoz, akikkel együtt élek. Mellettük megtanultam úgy enni, mint egy disznó. Gyorsan és rengeteget. Ilyenkor még Bellamy előtt se zavartattam magam. Bellamy mosolyogva figyelte, ahogy sorra mindent elpusztítok, míg ő csak csipegetett.

- A turmixot is – szólt rám, én pedig az eper turmixos pohárra pillantva felsóhajtottam.

- Az is van benne?

- Csak állatvér.

- Okés – motyogtam és az ajkamhoz emelve a poharat egy huzamra megittam.

Muszáj volt vért innom, hogy ne gyengüljön le a szervezetem, de nem voltam hajlandó emberi vért fogyasztani, így állati vért iszogatok naponta háromszor. Szerencsére amint elérkezik a megváltás, nem kell többé vért fogyasztanom. Apa meg fog gyógyítani engem. Letettem a poharat az asztalra és Bellamyra néztem, aki felém nyúlva végig húzta az ujját az ajkamon majd az ajkához emelve lenyalta a turmixot róla. Hevesebben kezdett el dörömbölni a szívem, ajkam elnyílva, arcom kipirulva. Le merném fogadni, hogy úgy néztem ki, mint egy nyitott könyv, aki nevetséges. Általában nem voltam ilyen bizonytalan a srácokkal szemben, de valamiért Bellamy felé sose mertem nyitni. Talán mert mindig féltem a visszautasítástól.

- Mennem kell – szólaltam meg. – Apa már biztos vár.

- És ha nem engedlek?

- Dühös lesz, és én nem szeretem, ha dühös. Te se akard, hogy dühös legyen – pattantam fel és kimenekültem a szobából.

Féltem basszus, bár nem tudom miért, de féltem, hogy mi történne akkor, ha maradok. A társalgóba érkezve azonnal aput vettem észre, aki a zongora előtt ült, ujjai a billentyűk felett lebegtek, de nem kezdett el játszani.

- Nem fog megharapni – kuncogtam, mire hátranézett rám és elmosolyodott.

A mai napig elcsodálkoztam apu fiatalságán. Barna haja össze vissza állt, barna szeme mindig jókedved sugárzott, és a gödröcskéi mikor mosolygott. Helyes volt, meg tudtam érteni anyut, a helyében én is azonnal apu lábai elé vetettem volna magam. Csatlakoztam hozzá és a könyökömmel finoman oldalba böktem.

- Kezdhetjük?

- Mi lenne, ha ma csak te játszanál, én pedig hallgatnálak? Nincs kedvem szégyent hozni a saját fejemre.

- Nem szabad feladni! – jelentettem ki.

- Nem adom fel, csak megpihenek – mosolygott rám és megsimogatta az arcom. – Bellamy mondta mi történt...

- Mondta?

- Igen sokat ittál és rosszul lettél. Azt hiszem szobafogságra kéne, ítéljelek – ráncolta a homlokát és szigort tettetve nézett rám.

- A te döntésed – sóhajtottam és leütöttem az első hangot. – Anyu merre van?

- Fest, nagyon elkapta a festés iránti izgalom. Órák óta be van zárkózva.

- Oh... akkor nem zavarom.

Nem beszéltünk többet, én elkezdtem zongorázni és énekelni apu pedig mosolyogva figyelt engem, majd felállt és csatlakozott Bellamyhoz aki leült a hatalmas Tv elé videó játékozni. Persze tudott volna a szobájában is, de valamiért mégis ide jött. Talán miattam...