- Az emberek védelmére tettem fel az életem. Ez volt az én kötelességem. Mikor apám szólt, hogy lenne egy magyar lány, akire szemet vetett minden idők egyik legkegyetlenebb vérszívója, elemi erővel lángolt fel bennem a védelmi ösztön. Mintha tudtam volna, hogy az a magyar lány az egész életemet megváltoztatja.

- Azt ajánlom, vigyázzon a szájára. Nem tűröm, hogy becsmérelje apámat – csikorgattam a fogam.

- Mirabella elég – szólt rám Bellamy, aki velem szemben telepedett le, hosszú lábait kinyújtva miközben energia italt ivott.

- Kicsim tényleg hagyd abba – szólt nem anyu békítően.

- Hát kurvára látszik, hogy nem te vagy az anyám – fintorogtam végig mérve őt, mire összerezzent és lesütötte a szemét. – Sajnálom – suttogtam azonnal. – Folytasd – motyogtam felhúzva a lábaim és a térdemre fektettem a fejem.

- Köszönöm – biccentett. – Mikor megpillantottam Krisztinát, azonnal tudtam, hogy ő az. Ő az, akire mindig is vártam.

- Bevésődött?

- Látom tájékozott vagy.

- Alkonyat – vontam meg a vállam. – Igaz is, maga Jacob aki anyám szerelme után kuncsorgott, de anya Edwardot választotta. Az én anyám mindig apát választaná. Csak annyi különbség van, hogy szerencsére nem én vésődtem be neked – morogtam.

- Mirabella komolyan fejezd be – villant rám Bellamy tekintete. – Ha nem teszed, én fogom be a szádat!

- Próbáld csak meg – morogtam.

- Bizonytalannak érzed, magad ezért támadsz – állapította meg Sergio. – Nem akarom rabolni az idődet, így gyorsan összefoglalom. Csak a csoda folytán sikerült túlélnem a mészárlást...

- Én úgy tudom az mentőexpedíció volt.

- Krisztina semmiben sem szenvedett hiányt nálunk – csattant fel kiesve a szerepéből, én pedig elmosolyodtam.

- Arra esküdtetek fel, hogy megvéditek az embereket a nagy csúnya gonosz vámpíroktól, de rohadtul semmibe vetted anyám akaratát. Ha igazán szeretted volna, akkor azt akartad volna, hogy boldog legyen. Anyám nem volt boldog a rezervátumban, csak nem akart megbántani téged – gúnyolódtam.

- Mira... - szólt nem anyu csitítóan.

- Azt hiszem elérkeztünk oda, hogy elmondd ki az ott – biccentettem a fejemmel nem anya felé.

- Haldokoltam, amikor a pokol egyik hercege rám talált és visszahozott az élők sorába. Halhatatlanná tett és olyan erővel ruházott fel, ami mindenkin túl tesz. Azt mondta, adjam tovább a vérvonalat és gyermekem olyan erős boszorkánymester lesz, hogy az összes többit felülmúlja. Az is lett. Boszorkánymester, aki bármikor át tud változni farkassá, így nem meddő, mint a többi átlagos boszorkánymester, ahogy természetesen nekem is lehetnek utódaim, mint látod. Nekem fontos a családi egyensúly, így eszem ágában sincs még egy gyereket nemzeni, ha megtenném, nos, elkerülhetetlen a testvérek közti viszály ezt pedig nem akarom. Emlékszel mikor megszúrtad az ujjad a rózsával? Az nekünk olyan volt, mint egy jelzőfény. Te persze nem tudhattad, hogy a véred különleges, de mi igen. Gyengén ugyan, de visszahozta Krisztinát az élők közé. A herceg segítségéhez folyamodtam, hogy tegye, őt olyanná amilyen én vagyok. Nem akartam, hogy olyanná váljon, mint akiket a világon a legjobban gyűlölök.

A puha üléshez szegeztek a szavak, tekintetemet nem anyára szegeztem, akinek testében egy démon lakozik. Egy lelketlen démon, aki könyörtelenül szúrta meg azt a férfit, akibe szerelmes volt. Nem anya állta a tekintetem, esdeklően nézett rám, de én nem hittem neki. A démonok nem képesek érezni.

- Ezúttal a herceg viszont feltételekkel adta vissza nekem Krisztinát. Kell neki minden csepp véred, cserébe pedig ő a legtisztább démoni vérrel ajándékoz meg téged. A rituáléra persze várnunk kell. Ki kell várnunk azt a pillanatot, amikor betöltöd a 18-at, akkor kezdődhet a vérátömlesztés. Arra az időszakra a pokol hercege visszatér a földre.

A szavai fejbe kólintottak, arcom lesápadt és azonnal támadtam. Az agyam kikapcsolt, de a testem nem. Romboltam. Először Bellamyra vetettem magam, ő volt hozzám a legközelebb, de ahelyett, hogy felvette volna velem a harcot, szorosan átölelt.

- Tudom, hogy mindez felzaklat, de csak jót akarunk neked Mirabella! Értsd meg nincs más módja annak, hogy örökké nyugalomba tudj élni. A véred miatt örökre vadászni fognak rád. Édesanyád rá az élő bizonyíték, hogy a véred képes visszahozni a holtakat az életbe.

- És mit gondolsz mit fog tenni a démon, ha megkaparintja a véremet? Átveszi az egész világ felett az uralmat. Ártatlan emberek fognak meghalni.

- Számít az, ha nekünk nem esik bántódásunk?

- Ti betegek vagytok, mind betegek vagytok.

- Betegség az, ha családot akarok? – kérdezte Sergio.

- De milyen áron? – meredtem rá gyilkos dühvel. – Lehet, hogy van egy fiad, de én és anya soha nem leszünk a családod része. Hát nem érted? Az a valami ott nem az anyám! Az én anyám sose menne bele olyanba, hogy megcsapoljanak engem! Az ott melletted egy rohadt démon, aki csak pusztulást hoz. A te álom családod csak egy látszat!

- Nem fog együtt működni. Szükség lesz a Lángra – motyogta anyu Sergióra nézve.

- Bellamy – pillantott Sergio a fiára.

- Elkerülhetjük ezt Mirabella – suttogta Bellamy két keze közé fogva az arcom.

- Bellamy ne csináld ezt! – kértem. – Bármire is képes az a Láng, ha belém teszed, azzal csak ártani fogsz.

- Nem hagysz más módot. A Lángra adatok vannak letöltve, egy előre megírt életforma, hogy amikor beléd kerül, azt fogod hinni, hogy amit a chip beléd sugároz valóban megtörténtek.

- Szóval erre való – leheltem döbbenten. – Átmossátok az agyam, ahogy A.L.I.E tette a Visszatérőkben.

- Hacsak nem fogadod el a sorsodat és törődsz bele.

- Soha! Belém teheted azt a szart, de kurvára tudni fogjátok, hogy szívből gyűlöllek titeket! Michael el fog jönni és mindannyiótokat megöl. Hallottátok mind meghaltok! De Sergio te félj a legjobban. Apa azt hitte bosszút állt Lucia miatt, és most nagyon dühös, amiért a bosszúja nem teljesülhetett.

- Csak a gond annyi, hogy apád nem tud nekem ártani.

- A démonok mindig a pokolra kerülnek. Elég csak egy szeráfpenge hozzá – mosolyogtam.

- Vidd vissza a szobájába – állt fel Sergio. – Hamarosan találkozunk lányom – nézett a szemembe aztán felvett egy könyvet és belemerült.