Ha valaki nekem azt mondja, hogy reggel mézeskalács illatra fogok ébredni tuti biztos, hogy kinevetem. Hunyorogva nyitottam ki a szemem és álmosan meredtem a dohányzóasztalon lévő mézeskalácsokra, ami mellett egy bögre tej gőzölgött. A gyomrom megkordult az illatoktól. Ahogy kimásztam az ágyból homlokráncolva néztem vissza az ágyra. Valószínűleg Michael átvitt oda, miután megunta az álmom őrzését. Igazából már annak örülhetek, hogy nem baszott ki azok után, hogy áthajítottam a szobán. A helyében már rég kitettem volna a szűröm. Lehuppantam a kanapéra és elmartam egy mézeskalácsot a tányérról és kisérőként belekortyoltam a tejbe. Karamellás tej – állapítottam meg. Ekkor vettem észre egy lapot a mézeskalács mellett.

Jó reggelt Mirabella!

A reggeli odalent az étkezőben 10 órakkor, bár nem lepődök meg, ha elalszol. Íme, a napirended:

11:00-12:00 – tréningezés

12:00-13:00 – ebéd

13:15-14:50 – lovaglás

15:00-17:00 – táncóra

17:00-18:30 – íjászat/küzdősport

A nap további része szabad. Ne késs!

Kikerekedett szemekkel olvastam a lapot és a düh egyre csak nőtt bennem. Azt hittem vendég vagyok, erre kiderül, hogy valami hülye bentlakásos iskolába keveredtem. Michael ezt az aprócska tényt elfelejtette velem közölni, bár ha jobban belegondolok, a többség tetszik. Például a lovaglás és a táncóra kifejezetten a kedvemre van. Legalább nem valami unalmas történelem órát kell végig ülnöm. De ez akkor is szemétség. Vetettem egy gyors pillantást a faliórára és kissé ijedten állapítottam meg, hogy mindjárt 11. Nagyon jó lesz, ha már az első napomon elkésem. A fürdőbe siettem gyorsan letusoltam, megtörülköztem és a gardróbszobába nyargaltam. Addig kutattam, míg nem találtam egy szekrényt, amiben edzős cuccok voltak. Kiválasztottam egy terepmintás cica nacit, hozzá tartozó sportmelltartóval és gyorsan felöltöztem. Hajamat lófarokba kötöttem, felhörpintettem a tejet, magamhoz vettem pár mézeskalácsot és kisiettem a szobából. Lefelé menet a csigalépcsőn sikeresen megbotlottam és az utolsó pár lépcsőfokon lebukdácsoltam.

- 10 perc alatt készültél el – állapította meg Michael, aki a Tv előtt terpeszkedve várt rám.

- Hát mivel senki nem mondta, hogy órarendem van – mondtam gúnyosan.

- Nem mondtam? Pedig akartam – kapcsolta ki a Tv-t és felém sétált. – Connor az edzőteremben várt rád. Ez egyszer elkísérlek, jegyezd, meg hol van. Mivel ez az első napod, így nem akartam túl szigorú lenni, de holnap hajnalban várlak a fő bejáratnál. Futni megyünk, mielőtt megjelennek a turisták, a napot pedig szintén futással zárjuk. Tudsz követni?

- Ha a Roxfortba akarok menni oda, jelentkezek – morogtam.

- Ez fontos Mirabella. Még nem mondhatok semmit, de ez fontos! A kiképzésed része.

- Ugye most csak szivatsz engem? Minek nekem kiképzés?

- Muszáj helyt állnod minden területen, hogy a vének egy kicsit is komolyan vegyenek, de sosem szabad megengedned, hogy azt hidjék jobb vagy náluk. El kell érned náluk, hogy a szövetségest lássák benned, akik még hasznukra lehet. Érted már?

- Tanuljak, hogy élni tudjak.

- Okos kislány – borzolta meg a hajam. – Ne halljak rád panaszt. Ebédnél találkozunk – búcsúzott és magamra hagyott egy ajtó előtt.

Odabentről zene szűrődött ki és mikor benyitottam Connor éppen súlyokat emelt.

- Jó reggelt tanárúr – köszöntem a zenét túlkiabálva, mire vigyorogva felült.

- Remek készültél – biccentett az öltözékemet látva. – Bemelegítésként 10 kört fuss le – intett.

Körbe hordoztam a tekintetem a hatalmas teremben, ami sajnos nagyon hasonlított a középiskolai tornatermemhez. Utáltam tesizni, vagyis nem. Nem utáltam csak nem láttam értelmét. Összeesküvő tekintettel közelebb léptem Connorhoz.

- Mi lenne, ha azt mondanánk tréningeztünk, de helyette sorozatot nézünk? – kérdeztem ártatlanul pislogva, Connor pedig kedvesen mosolyogva nézett rám.

- Plusz 5 kör, amiért nem végzed a dolgod – mondta kedvesen.

Csalódottan kezdtem el futni és látszott, hogy félig ember vagyok, ugyanis a második kör után az oldalam iszonyatosan szúrni kezdett.

- Gyerünk már, mi ez a tempó? – üvöltött rám Connor. – Lassú, vagy mint egy ember.

- Ha egyszer az vagyok – tiltakoztam.

- Apád rohadt csalódott lesz.

Ez hatott. Az agyamban átbillent valami és sprintelésre kapcsoltam. Ami a suliban fél óra alatt lett volna meg, azt most lezavartam fél perc alatt. Mind a 13 kört és még csak nem is izzadtam meg.

- Hűha – pislogtam meglepetten és csodálkozva néztem Connora, mint aki tőle vár magyarázatot, arra, amit tettem.

- Minden fejben dől el csajszi. Most pedig 50 fekvőtámaszt szeretnék látni, ha rajtam múlik 7 hónap múlva kockahasad lesz.

- Nekem nem kell kockahas – ellenkeztem miközben engedelmesen elkezdtem csinálni a fekvőket.

Connor legugolt velem szembe tekintetét rám szegezte.

- Michael kedvel téged – szólalt meg.

- Én is kedvelem őt – vágtam rá.

- Ő régóta nem kedvelt egy lányt sem így – válaszolta. – Nagyon régóta nem.

- Mióta ismered őt?

- Elég ideje ahhoz, hogy tudjam jó hatással vagy rá. Eddig olyan volt, mint egy kifacsart narancs, de mióta te itt vagy újra érett gyümölcs. Remélem, érted mit akarok mondani.

- Ja. Egy filmben most az jönne, hogy kiderül a férfi szerelmes a lányba, de valami úgyis tönkre teszi a kapcsolatukat, vagy egy féltékeny ex, vagy valamilyen ellenség. Legalábbis a természetfeletti filmekben. A Vámpírakadémiában Dimitrij Rose tanára. A Vámpírnaplókban szerelmi háromszög van, plusz ott van Katherine. Az Alkonyatban James, Laurent, Victoria, akkor a Volturi. A Csontvárosban a szemét Valentine majd Sebastian. A Harry Potterben Voldemort. Minden természetfeletti filmben csak a szenvedés van.

- Tartottam attól, hogy sosem hagyod abba a felsorolást – állt fel. – Kötélmászás – szólt hátra a válla felett.

És ez így ment, egészen addig míg Connor azt nem mondta, mehetünk ebédelni. Az ajtó előtt Nina várt ránk, kezében volt pár tiszta ruha.

- Ebéd után lovagolni megyünk, hoztam ruhákat – mosolygott rám.

- Köszi – mosolyogtam hálásan és letöröltem az izzadságot a homlokomról.

- Itt van zuhanyzó. Fürödj le – mondta Connor.

- Igenis tanár bácsi – szalutáltam és sietősen a jelzett irányba indultam.

5 perccel később illatfelhőben úszva érkeztem meg az étkezőbe. Már mindenki az asztalnál ült, csak rám vártak. Megint.

- Bocsi a késésért – húztam be a nyakam és leültem oda ahol tegnap ültem, Michael jobbjára.

- Ezen még dolgoznunk kell – kuncogott Michael és szólt, hogy hozhatják az ételt.

Ezúttal sokkal kevesebbet ettem, hogy tudjak enni a desszertből is. A tányéromra rántott húst tettem és kukoricasalátát, amit eddig nem ettem, de nagyon finom volt. Michael egy pohár vért töltött nekem, felhígítva kólával, én pedig fintorogva néztem rá.

- Vagy ez, vagy az etetők. Milyen volt az első tréning? – érdeklődött.

- Viszonylag jó. Connor remek tanár. Bírtam volna, ha ő a tesi tanárom a suliban. Akkor talán csináltam is volna valamit – mosolyogtam.

- Nem mintha most megerőltetted volna magad – fintorgott Connor.

- Nem várhatod el tőlem, hogy már most egyik kötélről ugráljak a másikra, úgy, mint egy majom – ellenkeztem.

- És mi lesz, ha fáról fára kell ugrálnod, mert, üldöznek a farkasok?

- Akkor majd ugrálok!

- Csak lelkileg kell csesztetni és bármire képes. Tapasztaltam – szólt közbe Michael.

- Tahó – csattantam fel.

- Vámpírokkal élsz, az egész ház hallotta a kiborulásod – világosított fel.

- Ez igaz, de próbáltunk nem oda figyelni – mondta Panna kedvesen, én pedig megeresztettem felé egy halvány mosolyt. – És én is szeretem az Alkonyatot – tette hozzá.

- Nagyon helyes – biccentettem és fejben csakis Michael bosszantására elkezdtem a jól ismert mondatokat ismételgetni.

Sosem tűnődtem azon, hogyan fogok, meghalni, de ha már meg kell halnom olyan valaki helyett, halok, meg akit szeretek.

- Elég lesz köszönöm – morogta Michael.

Szilaj gyönyört szilaj veszély kísér. Ragyogva vész el, mint a tűz s a lőpor. És szörnyet hal, ha összecsókolódzik.

- Mirabella!

Mondják jéggé fagy a világ, mondják, megég. Tudom ilyen a vágy, tehát vallom a tűz teóriát. De ha kétszeri lesz a vég, mivel volt dolgom gyűlölettel, így azt mondanám a jég is prím fegyver, és épp elég.

Michael komor arccal kortyolgatta a vért, tekintetét rám függesztette.

- Befejezted?

- Nem tudom, talán. És akkor az oroszlán beleszeret a bárányba – mosolyogtam.

- Micsoda buta bárány – mondta Panna.

- Micsoda beteg mazochista oroszlán – vigyorgott Nina.

- Menjetek a fenébe – mordult fel Michael gyilkos tekintettel nézve körbe. – Te – bökött felém dühösen.

- Igen? – kérdeztem.

- Ne vond bele a játékaidba a többieket. Megértetted?

- Igazad van, ez csak játék – villant meg a tekintetem.

Michael mély levegőt vett.

- Menstruálsz – állapította meg. – 5 napot kell csak kibírnom, ezek szerint.

- Te kínozhatsz engem, de én téged nem?

- Hogy ezek mindig drámáznak kaja közben – sóhajtott fel Nina.

- Legalább történik valami. Jó nézni, hogy van valaki, aki szembe száll a nagy Michael herceggel – vigyorgott Connor. – Ne nézz így haver, évek óta úgy éltél, mint egy remete.

- Ez a remete évek óta ad tetőt a fejed felé – morogta.

- Amiért hálás is vagyok, ahogy Mirabellának is az vagyok, mert életet hozott ebbe a várba. Életet hozott beléd.

- Connor megdumáltuk, hogy élénk a fantáziád – szóltam közbe sietve.

- Azt magaddal dumáltad meg – legyintett felém.

- Mi van? – meredt rá Michael.

- Az haver, hogy konkrétan egymásra vagytok izgulva Mirabellával, de nem mersz lépni, mert félsz. Bocs Panna. Mirabella meg túl régimódi ahhoz, hogy megtegye az első lépést. Pedig a mai csajok... had ne mondjam milyenek.

Michael felém fordította a fejét, tekintetét a szemembe fúrta, én pedig mindent elkövettem, hogy semmit se tudjon kihámozni a gondolataim közül. Magam elé képzeltem anyut, ahogy együtt nézzük a sorozatot, a pillanatot, amikor nyolcadikosként farsangkor együtt táncoltunk. Akkor, amikor felléptem és anyu az első sorból videózott engem és virágokat dobált a színpadra. Michael tekintete ellágyult, ajkára mosoly költözött az emlékeimtől, majd megrázta a fejét és felállt.

- Te is nagyon jól tudod, hogy nem lehet – vetette oda Connornak és elhagyta az étkezőt.

Őszinte leszek. A szavai nem estek jól, ha egy részem, egy jó nagy részem reménykedett is abban, hogy tetszem Michaelnek, az most szerte foszlott.

- Ez most mire volt jó? – néztem Connora és megpróbáltam nem elsírni magam.

- Megmondtam. Boldognak akarom végre látni. Nem érezhet örökre bűntudatot, tovább kell lépnie.

- Kin kell tovább lépnie? – kérdeztem tanácstalanul.

- Connor ez nem a mi dolgunk – szólt közbe Kata. – Majd Michael elmeséli neki amint készen áll rá.

- De nem fogja, hagyni fogja, hogy a boldogság ki csússzon a kezei közül. Mirabella kérlek! – nézett rám esdekelve.

- Mit akarsz, mit tegyek? Erőszakoljam rá magam? Én... nem tudok pasizni – nyögtem ki.

- Csak legyél önmagad és beszélgess vele.

- Eddig is beszélgettem vele.

- És szinte minden beszélgetések vitába torkollik. Hagyod, hogy az orrodnál fogva vezessen.

- Oké skacok elég. Még a végén Michael száműz minket hazaárulásért – sóhajtott Nina és felállt. – Gyere Mirabella, lovaglunk egyet – mosolygott rám.

- Mond el neki – nézett Connor Ninára.

- Tudom, hogy segíteni akarsz neki, de erőszakkal semmit nem érsz el. Hagyd, hogy a dolgok megtörténjenek – simította meg az arcát majd az ajtó felé indult.