A társalgón kívül a kedvenc helyem a mesterséges paradicsom. Ez a hely egy hatalmas terem, ami tele van növénnyel és üvegtető szolgáltatja a plafont. Ez a mesterséges paradicsom van a legközelebb a felszínhez. Olyannyira közel, hogy ha felnézek, akkor látom a repdeső madarakat és az égboltot. Éjjel gyönyörű a csillagok alatt úszkálni. A paradicsom tele van növényekkel és egy hatalmas medence kap helyett középen, ami úgy lett kialakítva, mint egy tó. A kedvenc virágom itt nyílik a tó partján. Átlátszó szirmai vannak és isteni illatot árasztanak magukból. Hosszú évek óta itt élünk lent a föld alatt, és van, hogy nagyon hiányzik a felszín. Olyankor ide vonulok vissza. Hetek teltek el mióta utoljára odafent jártam és azóta nem nagyon történt velem semmi izgi. Bellamyval kerülgetjük egymást, de ténylegesen még egyikünk se lépett. Mintha nem mernénk átlépni azt a bizonyos határt. Személy szerint én tartok apa reakciójától is. Úgy tekint Bellamyra mintha a saját gyermeke lenne, hiába tudja, hogy igazából nem ő az apa. Bellamy anyja a bunker küszöbén hagyta Bellamyt, mikor még alig pár napos volt. Mellette volt egy levél is, amiben azt írták, hogy Bellamy apu gyermeke, de pár éve kiderült, hogy mégsem ő az apja. Ám akkor sem taszította el őt.

- Milyen a víz? – kiáltotta felém Bellamy, én pedig rémületemben nyakig merültem.

Hajnali egy óra volt, nem gondoltam volna, hogy társaságot kapok, így meztelenül ugrottam bele a vízbe. A ruháim ott hevertek Bellamy lába előtt.

- Kellemes – makogtam. – Mit csinálsz itt?

- Nem tudok aludni. És te?

- Hiányzik a felszín.

Bellamy együtt érző mosollyal bólintott és kibújt a szürke pólójából, majd letolta a szintén szürke melegítőjét is. Alatta nem viselt semmit. Hátat fordítottam neki, kezemet a szememre szorítottam, és az egész testem lángra gyúlt. Tudtam, hogy Bellamy nem az a szégyenlős fajta, de nem hittem volna, hogy anyaszült meztelenül csatlakozik hozzám.

- Nem kell félned. Csak ketten vagyunk – hallottam meg a hangját közvetlen mögöttem és valami kemény megbökte a fenekem.

- És mi van, ha én tőled félek? – motyogtam kissé eltávolodva tőle.

- Miért félsz? Sosem bántanálak...

- Tudom Bellamy – fordultam felé minden erőmet összeszedve és gondosan ügyeltem rá, hogy nyakig merüljek a vízben. – A helyzettől félek és, hogy esetleg nem felelek meg az igényeidnek.

- Tökéletes vagy M! – jelentette ki a szemembe nézve. – Nincs hozzád fogható gyönyörűség a földön. Ahogy a hold fénye rád vetül – suttogta végig járatva rajtam a tekintetét.

A mennyezet felé pillantottam és megcsodáltam a felhők mögül előbújó holdat. Hatalmas volt. Bellamyra pillantottam. Igaza lehet, hogy csak ketten vagyunk. A farkasok ilyenkor odakint vannak, már csak a hagyomány miatt is. Nekik a telihold egyenlő a farkasok éjszakájával. Ami azt jelenti, hogy Rachel is odakint van.

- Tiltott, amit csinálunk – mutattam rá a szám szélét rágcsálva.

- Nincs köztünk vér szerinti kapcsolat, apa pedig azt szeretné, hogy boldogok legyünk. Te is láttad, hogy nézett minket mikor táncoltunk. Szerintem már javában szervezi az esküvőt – mosolyodott el, én pedig ábrándosan felsóhajtottam.

- Akkor bizony világra szóló lakodalomra kell számítanunk.

- Benne lennél? – billentette oldalra a fejét.

- Szerintem tudod a választ – kaptam el róla a tekintetem.

- Számtalanszor megfigyeltem, ahogy pasizol, vagy a kölykökkel flörtölsz, de velem szemben egyszer sem vetetted be a csáberőd.

- Mert te más vagy Bellamy. Azok csak könnyű kis flörtök, de veled... veled egészen más.

- Mit érzel irántam M? – kérdezte közelebb húzódva hozzám.

Olyannyira közel, hogy éreztem a testéből áradó hőt. Lábaim a víz alatt összegabalyodtak Bellamyéval, keze a csípőmre siklott és maga felé vont, míg a melleim szorosan a mellkasához nem simultak, lüktető férfiassága pedig kettőnk közé szorulva nyomódott a hasamnak. Tűz áradt szét a testemben, ágyékom lángolni kezdett, lélegzetem szaporábbá vált. Bellamy arcára narancssárga ragyogás költözött, a belőlem áradó lángok végig nyalták a vállát és a mellkasát, de nem bántották. Tudat alatt tökéletesen tudtam uralni a bennem lakozó tüzet, noha teljesen szokatlan volt a jelenség. Egy kép villant az elmémbe, ahogy eszeveszett dühvel rohanok anya és egy másik férfi felé, míg a testemből lángok csapnak fel. Aztán a férfi rám néz, és mond valamit, amit nem értek. Pislogok párat és Bellamyra fókuszálok, aki megbűvölve figyel engem. Ujjai a hajamba markolnak, és a tekintete megvillan, ahogy a lángok beborítják a karját.

- Én főnixem – suttogta rekedten, én pedig elmosolyodtam a becézés hallatán.

- Azóta szeretlek Bellamy, hogy tudom mit jelent az, hogy szerelem. Eleinte csak gyermekien rajongtam érted, te voltál az én bálványom, ám ez az érzés idővel teljesen átalakult. Megrémisztett a gondolat, hogy szeretlek. Megrémisztett, hogy ahányszor megláttalak, arra gondoltam milyen érzés lehet, ha megcsókolsz, ha a karodban tartasz, ha... ha eggyé válsz velem. Irigyeltem azokat a lányokat, akikhez hozzá értél és minden éjjel rólad álmodozva aludtam el, azt képzelve, hogy velem teszed azokat, amiket más lányokkal. Hogy nekem szenteled minden figyelmedet. Szóval ezt érzem irántad Bellamy. Őrülten szerelmes vagyok beléd, a tűz folyamatosan itt tombol bennem, és soha nem huny ki.

- Folytasd – kérte rekedten és az államnak nyomta az ajkát. – Mit képzeltél mit teszek veled?

- Elképzeltem, hogy arra kelek, hogy ott fekszel mellettem és mikor rám nézel, csillog a szemed a vágytól. Utána... utána pedig felém hajolsz és puszikkal hinted tele az arcom és a nyakam, de nem mész az ajkam közelébe. Ingerelsz engem, azt akarod, hogy könyörögjek neked.

- Valahogy így? – kérdezte a nyakamnak nyomva az ajkát és megszívta a bőrt, majd folytatta az útját.

- Nem ez sokkal jobb – nyögtem elfúló hangon, mire elégedetten morgott és folytatta a testem csókolgatását.

Ziháltam és az agyam kisült. Bellamy teljesen kicsinált engem, amikor a fenekem alá nyúlva a nyakába ültetett úgy, mint annak idején apu, csak ő természetesen nem olyan pozícióban, mint most Bellamy. Ajka lecsapott odalent, nyelve kíméletlen csapásokkal ingerelt, én pedig sikítottam. Ujjaimmal Bellamy hajába markoltak, lábaimat olyan szorosan kulcsoltam össze, hogy félő volt a végén megfojtom. A vérszívóság hatalmas erővel áldott meg, ami néha áldás volt, néha pedig átok. Vonaglottam, úgy ficánkoltam, mint akinek a fenekébe csípett a bolha és hiába tartott Bellamy biztosan, elvesztettem az egyensúlyom és fejjel előre a vízbe zuhantam magammal rántva szerencsétlent is. A hűvös víz kissé lehűtötte a tűzforró testemet, és lemosta rólam az izzadásgot. A felszínre érve vizet köpködve söpörtem ki a szemembe lógó tincseket és Bellamyra néztem, aki elég furcsa fejet vágott.

- Azt hiszem ez nem volt a legjobb ötlet – szólalt meg megdörzsölve az arcát, én pedig elnevettem magam és oda úsztam hozzá.

- Ismerd be egy picit azért vicces volt.

- Még nem végeztem ugye tudod? – vonta fel a szemöldökét. – És még te sem fejezted be, hogy mi volt a folytatásban – húzott magához és mélyen a szemembe nézett.

- Légy kreatív és használd a fantáziádat – mosolyogtam.

- Azt tettem – vágta rá vigyorogva.

- Talán a parton kéne folytatnunk. Vagy mást kitalálnod – suttogtam a fülébe és játékosan megharaptam a fülcimpáját.

- Látom csak egy kis motiválás kell és vadmacskává válsz – kuncogott fel. – Hé, egy szóval nem mondtam, hogy nem tetszik! – húzott szorosan magához. – Szeretlek M!

- Szeretlek Bellamy – suttogtam az arcára simítva a kezem majd felé hajoltam megpróbálva megcsókolni, de elfordította a fejét.

- Azt akarom, hogy könyörögj – mosolygott a tekintetem láttán.

- Kérlek – vágtam rá azonnal.

- Nem. Nem így – csóválta meg a fejét majd a karjába kapott és a part felé indult velem. – Menjünk vissza a szobádba?

- Nem. Maradjunk itt, itt olyan romantikus.

- Rendben.

Bellamy letett engem a ruhák tetejére majd ledőlt mellém és felbámult a csillagokra.

- Szerinted van élet a Földön túl? – kérdezte hirtelen.

- Biztosan. És talán valakik szintén ezen tűnődnek, mint mi – válaszoltam.

- Már ha egyáltalán barátságosak. Lehet, éppen a világ elpusztításán gondolkodnak.

- Olyan borúlátó vagy.

- Nem csak felvetettem egy másik lehetőséget.

- Itt az én lehetőségem. Tuti van egy olyan bolygó, ami tele van szexi pasival, akik mindig félmeztelenül lófrálnak.

- Vigyázz, mert féltékeny leszek.

- Én csak fantáziálok, de neked ott a poszter a szobádban...

- Ő csak egy filmes karakter.

- De létező személy. Hogy vegyem fel a versenyt Wonder Womennel?

- Sehogy. Nincsen semmilyen verseny. Veled senki sem versenyezhet.

- Még Wonder Women se?

- Még Wonder Women se. Mikor tudná ő lángra gyújtani az egész testét?

- Szokatlan ez a tűz dolog...

- Nekem úgy tűnt egész jól uralod. Elvégre nem lettem sült csirke.

- Bellamy... nem tudom álmodtam-e vagy valóban megtörtént... de volt egy emlékem, vagyis beugrott egy kép. Anya egy ismeretlen férfivel volt én pedig feléjük rohantam miközben lángoltam. Ez valóban megtörtént?

- Mikor volt ez?

- Az előbb, amikor elkezdtem lángolni. Csak egy pillanatra bevillant, aztán el is tűnt.

- Én nem tudok róla, hogy ilyen történt volna – mondta hosszas hallgatás után.

- Rendben – suttogtam.

Nem történt semmi. Miután felhoztam azt az emléket vagy mit, Bellamy viselkedése megváltozott és a pillanat varázsa megtört. Mikor elkezdtem fázni magamra húztam a ruháimat és elköszöntem Bellamytól. Ő mintha észre se vett volna, annyira elmerült a gondolataiban. Most viszont itt fekszek az ágyamban nyitott szemmel meredek a plafonra, kielégítetlenül. Magamon biztos nem fogok könnyíteni annyi szent. Muszáj Bellamyhoz mennem, különben úgy fogok reggel kinézni, mint egy zombi. Nem hagyhat engem lógva, komolyan, ha kell, rávetem magam, de nem hagyhat ilyen állapotban. Kissé felpaprikázott hangulatban lépkedtem Bellamy szobája felé és legnagyobb rémületemre apába botlottam.

- Hova, hova ilyen kései órán? – kérdezte csodálkozva és homlokráncolva figyelte, ahogy szorosabbra kötöm a köntösöm.

- Nem tudok aludni, Bellamy áthívott filmezni – hazudtam.

- Most válltam el tőle. Eddig odakint beszélgettünk – szaladt magasba a szemöldöke, én pedig nagyot nyeltem. – M mi folyik itt?

- Semmi tényleg. Jó lehet, hogy Bellamy nem tud a filmezésről, de tényleg nem tudok aludni és gondoltam ő biztos ébren van még – hadartam.

- Igazából rólad volt szó... engedélyt kért, hogy udvarolhasson neked. Tudsz róla, hogy ilyen fajta érzelmeket táplál az irányodba?

- Ó – pislogtam nagyokat. – Aha, valamit tudok...

- Valamit mi? Nem vagyok hülye. Nem filmezni mész te.

- Apa – csattantam fel vörös arccal.

- Rendben, hagylak. Még a végén anyád engem öl meg, amiért piszkállak – kuncogott majd kikerült és elment.

Folytattam az utam Bellamy szobájáig, majd az ajtón belépve követtem a hangokat a fürdőig. A fürdő előtt megszabadultam a köntösömtől és egy mélyet lélegezve csatlakoztam Bellamyhoz a kabinban. Hangtalanul lépdeltem így csak akkor vett észre engem, amikor hátulról hozzásimultam és a hátának nyomtam az ajkam. Szótlanul fordult meg és a karjába vonva megcsókolt. Egyikünk se szólt semmit, nem volt szükség szavakra.