Mark valóban felküldte hozzám Michaelt, ám a találkozásunk megint veszekedésbe torkolt. Igen őszinte leszek, nem akartam csak úgy veszni, hagyni. Kellett nekem Michael, és nem akartam, hogy apa miatt ne legyen köztünk semmi. A viselkedésemmel magamat is megleptem, soha nem ragaszkodtam ennyire senkihez, de ez most más volt. Nem csak egy futó fellángolás, hanem komoly érzelmek. Azt akartam, hogy Michael is be lássa, nem menekülhet az érzelmei elől. Azt akartam, hogy végre hagyja maga mögött a múltban szerzett csalódást. Ezért is pattant ki a fejemből a gondolat, hogy megpróbálom majd féltékennyé tenni méghozzá Markkal. Nem kell komolyan bepróbálkoznom Marknál, elég, csak ha hagyom, hogy Michael hallja a gondolataimat. Akciómat az esti vacsorára időzítettem.

- Hogy van a lábad? – kérdezte Mark.

- Kicsit még sajog, de használt a vér.

- Helyes – biccentett.

- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk szórakozni – vetette fel Nina.

- Szó sem lehet róla – csattant fel Michael. – Ti mehettek, de Mirabella itt marad.

- Nem szerintem jó ötlet – vette közbe Mark.

- Nem mondhatod ezt. Bárhol...

- Úgy gondolod, nem tudom megvédeni, ha arra, kerülne a sor? – nézett rá felvont szemöldökkel Mark, én pedig elmosolyodtam.

- Mark mellett a hajam szála sem görbülne meg. A dagadó izmai láttán mindenki fejvesztve menekülne – búgtam, mire mindketten rám meredtek úgy, mint akinek hirtelen plusz egy feje nőtt, aztán Michaelből kirobbant a nevetés és képtelen volt abbahagyni. – Most meg mi van? – kérdeztem sértetten.

- Azt hiszem jól fog jönni az a vibrátor – veregette meg a karom Michael még mindig nevetve.

Könnyek szöktek a szemembe a megaláztatástól és magam elé meredve, próbáltam nem elsírni magam. Csattanást hallottam, majd Michael fájdalmasan felnyögött, én pedig akaratlanul is felnéztem. Michael a tarkóját masszírozta és fintorgott.

- Nem úgy gondoltam – nézett rám, én pedig megrántottam a vállam.

- Oké, azt hiszem én most el rablom Mirabellát. El kell készülnünk – ragadta meg a kezem Nina és maga után húzott.

Hitetlen mosollyal billegtem a tükör előtt. Nina valami csodát művelt velem, de komolyan. Először csinált nekem egy fürdőt és kikészítette a ruhámat, de megígérte, hogy jön vissza megcsinálni a hajam és a sminkemet. A fürdő valami iszonyatosan jól esett, minden porcikám ellazult és már a bokám se fájt. A kikészített ruhát látva bizonytalan voltam, de rájöttem, hogy feleslegesen aggódtam. Amint magamra öltöttem a bőr ruhát, hátulról hosszabb volt a szoknya része, felülről pedig mélyen dekoltált és elölről kellett felhúzni a cipzárt, ami azt jelentette, hogy nem vehettem fel melltartót. Még szerencse, hogy a sors tökéletes mellekkel áldott meg. Köszi, vámpír én. Cipőnek egy fekete Convers cipőt láttam kitéve. Még szerencse. Nem bírtam volna ki magassarkúban. Most pedig már göndör hajjal, kisminkelve állok a tükör előtt, isteni illatot árasztva magamból. Pedig nem is használtam parfümöt, Nina csak saját készítésű krémmel dörzsölte be a bőröm. Sminkemet füstösre csinálta, ajkamra vörös rúzst kent, ami elmondása szerint csókálló. Kiegészítőnek pedig egy bőr nyakláncot nyomott a kezembe. Most Nina megállt mellettem, a kezében tartva a telefonját és tükör selfieket készítettünk. Rajta piros színű bőrruha volt, olyasmi, mint a Vad angyalban Millinek, haját ő is begöndörítette sminkje az enyémhez hasonló lett.

- Dögösek vagyunk – állapította meg elégedetten.

- Marknak csaja van? – kérdeztem hirtelen, mire egy pillanatra lefagyott.

- Ezt most miért kérdezed?

- Megbízhatok benned?

- Tudod, hogy igen.

- De nem mondhatod el Michaelnek – figyelmeztettem.

- Attól függ, miről van szó – harapott az ajkába.

- Csak szeretném féltékennyé tenni őt – vallottam be. – Mark az egyetlen pasi, akivel megtehetem, Connora csak nem mászok rá.

- Ne is, de szerintem Markra se kéne – húzta el a száját.

- Szóval kapcsolatban van?

- Igen.

- És ha csak gondolatban áradoznék a kerek fenekéről? – gondolkodtam.

- Undi lenne, szerintem hagyd ezt. Michael, ha meglát, így tuti nem tud ellenállni neked – kacsintott rám.

- Miért lenne undi?

- Ha elmondom meg fognak ölni, de jó legyen, akkor legalább leállsz – sóhajtott fel és egy pillanatra behunyta a szemét. – Mark meleg.

- Ó értem – köszörültem meg a torkom. – Most már értem – bólogattam elpirulva. – Nem lehet biszex?

- Teljes mértékben meleg, a fiúkat szereti – erősítette meg.

- Ugye nem közösítik ki emiatt? – kérdeztem aggódva.

- Nem dehogy. Viszont ez légyszi maradjon kettőnk között. Nem akarom, hogy megtudják, tőlem tudod.

- Nina vámpírok. Szerintem már tudják. Tudod hiper hallás – böktem a fülemre és ebben a pillanatban kopogtattak.

- Készen vagytok már? – kérdezte Michael ingerülten és belépett a szobámba, majd kilincsen a kezével megtorpant és le sem vette rólam a szemét.

Mosolyogva fordultam körbe a tengelyem körül és egy kihívó pillantást vetettem rá.

- Na, hogy tetszem? – kérdeztem, mire megvillant a tekintete.

- Jobban teszed, ha átöltözöl.

- Különben nem bírod a gatyádban tartani a farkadat a látványtól? – kérdeztem saját magamat is meglepve.

Michael zavartan nézett rám, majd lesütött szemmel elfordult és lesietett a lépcsőn.

- Khm... ha nem lettem volna a szobában, valóban előkerült volna a farka – tájékoztatott Nina. – Eskü nem akarod tudni mit, érez Michael, rohadt intenzív – legyezte saját magát.

- Megköszönném, ha nem elemeznél – ordította Michael és koncentrálva hallottam a víz csobogását.

Nina vigyorogva nézett rám majd kilibbent a szobából. Én lassabban követtem őt, lépteim rá érősek voltak, ajkamon szórakozott mosoly virított. A lépcső alján tartottam, amikor Michael csöpögő hajjal megjelent a nappaliba majd engem meglátva sarkon fordulva menekülőre fogta. Elnevettem magam és nekidőltem a falnak.

- Olyan, vagy mint egy ijedős kisfiú.

- Csak próbálok elkerülni egy hatalmas nagy baromságot.

- Beszéltem apával, azt mondta nem bánja – füllentettem.

- Persze én meg elhiszem – morogta. – Komolyan Mirabella ne kísértsd a sorsot – szólt rám.

- Ez csak egy ruha.

- Amiből majdnem kibuggyan a melled.

- Ez nem is igaz – tiltakoztam. – Csak attól félsz, hogy nem tudsz ellenállni. Igazából rosszul esik, hogy így kell öltöznem, hogy végre kicsikarjak belőled valamilyen érzelmet.

- Nem tudod, miket beszélsz – nevette el magát. – Már megmondtam, hogy tetszel nekem, túlságosan is.

- Igen persze, de félsz apától – forgattam meg a szemem.

- Én nem tudom neked megadni azt, amire szükséged van.

- Honnan tudod, mire van szükségem? Igazából nem is tudod mivel pont, hogy nem adod meg azt, amire szükségem van – tártam szét a kezem.

- Félig ember vagy, minden apró vonzalomról azt hiszitek, hogy az szerelem.

- Kivéve persze én. Olyan töketlen vagy – morogtam.

- Megnézném a helyemben, hogy cselekednél.

- Boldoggá tennélek – csattantam fel. – Nem hagynám, hogy sírj miattam, hogy azt gondold nem vagy elég jó.

- Ezt meg ne halljam – termett hirtelen előttem. – Én nem vagyok elég jó neked, nem fordítva.

- Akkor illene szerencsésnek érezned magad, amiért te kellesz, nem gondolod? – néztem fel rá.

- Nem tehetem Mirabella, akaratlanul is fájdalmat okoznék neked. Túl sötét a múltam.

- Mindenki követ el hibákat Michael.

- De nem ekkorákat, mint én. Apád nem engem akarna melletted látni.

- Apa örülni fog, amiért mindketten ráleltünk a boldogságra. Ő egy emberbe szeretett bele ne feledd, én félig közétek tartozom – csúsztattam a kezem a mellkasára és belemarkoltam a dzsekijébe. – Michael kérlek – kértem közelebb vonva magamhoz. – Kérlek.

Michael tekintet sebezhető volt, arcát kín torzította el. Keze az arcomra siklott, majd hátracsúszott a tarkómra és lágyan beletúrt a hajamba. Egy helyben álltam, le sem vettem a szemem az ajkáról, ujjaim őrült erővel szorították a dzsekijét, lélegzetvételem szapora volt. Aztán Michael behunyta a szemét és egy lágy csókot lehelt a homlokomra.

- Nem tudom megtenni – suttogta, mire a kezem bénultan csúszott le róla és könnyek szöktek a szemembe. – Sajnálom.

Megráztam a fejem és elfordulva tőlem kisiettem az ajtón.

Feladtam. Ennyi tellett tőlem. Feleslegesnek tartottam féltékennyé tenni őt, felesleges volt tovább törni magam. Ő nem kért belőlem, nem kellettem neki. Azt nem hiszem el, hogy komolyan apám miatt nem teszi meg, nekem ezt ne akarja beadni. Egyszerűen nem akarja megtenni, nem akar engem, csak túl udvarias ezt bevallani. Végül is miért lep meg ez engem? Mindig az olyan kell nekem, aki kurvára elérhetetlen. Sosem tanulok a hibáimból. Bánatomat italba fojtottam, mint valami rossz tinifilmben. El nem mozdultam a bárpult mellől, míg körülöttem mindenki szórakozott. Én csak ültem és egymás után döntöttem magamba az italokat. Persze mindet Michael számlájára, had fizessen csak.

- Szerintem most már eleget ittál – ült le mellém Mark.

Horkantva nevettem fel.

- Még semmit nem ittam. Addig nem állok le, míg ki nem verem a fejemből ezt az egészet. Nem is a fejemből, a szívemből. Igen a szívemből kell kiűznöm őt, semmi szükségem egy viszonzatlan szerelemre.

- Beszéljek vele? – kérdezte én pedig megajándékoztam egy lesajnáló mosollyal.

- Sok sikert. Nem lehet vele beszélni. Tudod apám miatt, mert ő nem Michaelt szánta mellém. De az senkit nem érdekel, hogy ő egy emberbe szeretett bele ezzel megszegett valami hülye szabályt, ami miatt bujkálnom kell – gúnyolódtam. – Ha ezek után képes lenne megtiltani Michaelnek, akkor nem is akarom megismerni.

- Ilyet azért ne mondj – szólt rám csendesen.

- Jaj, bocs, köteles vagy neki beszámolni mindenről. Köszönhetek neki? Biztos van rajtad valami kamera, amin keresztül most is néz – kezdtem el a dzsekijét tapogatni.

- Elég lesz – ragadta meg a kezem és határozottan tartott.

- Nyugi tudom, hogy a pasikhoz vonzódsz, ami kár, mert veled akartam féltékennyé tenni azt a gyökeret – mosolyogtam kiszabadítva az egyik kezemet és a pohárért nyúltam, de elmarta előlem.

- Eleget ittál!

- Ne te akard megmondani, hogy mikor elég – csattantam fel és a pohár után kaptam.

- Kérnék egy üveg vizet – szólt Mark a pultosnak és csalódottan nézett rám. – Nem gondoltam volna, hogy ennyire képes vagy szétcsúszni.

- Bocs, hogy nem felelek meg az elvárásaidnak – morogtam.

- Édesanyád mit szólna, ha ilyen állapotban látna téged? – nézett mélyen a szemembe.

- Ehhez kurvára semmi közöd – mordultam fel és vicsorogva meredtem rá.

- Nem válaszoltál a kérdésemre!

- Mert nem a te dolgod!

- Ez még mindig nem válasz, de akkor had válaszoljam meg én. Csalódott lenne, mert ő nem ilyennek nevelt téged. Mindig arra tanított, hogy küzdj, és soha ne indulj el a lejtőn.

- És ha már elfáradtam? Ha ez már túl sok? Végig kellett néznem, ahogy anyu újra és újra megküzd a rákkal és közbe nem mutathattam neki, hogy fáj. Mert a beteg előtt nem szabad sírni, előttük mindig mosolyogni kell. Egyedül csináltam végig, teljesen egyedül. Mert ő nem volt mellettem, nem jött el, gyáva módon otthon maradt a biztonságos kis kastélyában. El sem búcsúzott anyától, el sem búcsúzott attól a nőtől, akibe szerelmes volt.

Mark a tekintetemet kerülve hajtotta fel a poharam tartalmát, majd miután rendelt egy újabb adagot rám nézett.

- Sajnálom.

- Nem! Engem ne sajnálj! Nem neked kell! Tőle várom a bocsánatkérést! Mit kezdek én a hülye bankszámlával is mikor a kártya sincs hozzá? Nem pénzzel kellett volna támogatnia, hanem neki is fel kellett volna nevelnie. Apaként kellett volna az életemnek a részese lennie, mert minden éjjel azzal aludtam el, hogy talán mikor reggel felkelek ő ott lesz, de sosem volt ott. Miatta évekig kellett hallgatnom, hogy fattyú gyereknek gondolnak. Ezek után ne próbálja meg eldönteni, hogy Michael hozzám való-e vagy sem. De ez sem számít, mert az senkit nem érdekel, hogy én mit akarok, mindenben ő dönt. Mindenben apám dönt!

- Mirabella várj – szólt utánam, amikor felálltam és imbolyogva megindultam a tömegben, de nem foglalkoztam vele, csak mentem előre rendíthetetlenül.