- Te már döntöttél igaz? – kérdezte apu halkan.

- Szerinted rosszul döntöttem? – kérdeztem vissza mire sóhajtott egy nagyot és leült egy székre.

- Nem fogok állást foglalni egyik oldalon sem. A te döntésednek kell lennie, ha ezt választottad elfogadom, de nem örülök annak, hogy megint elveszítelek.

- Nem kell elveszítened. Megteheted, hogy...

- Hogy elrabollak a családodtól?

- Miért ne? Nem tudom, ki lesz az anyám, vagy az apám, de tuti, hogy nem lesznek olyan menők, mint te.

- Abban én is biztos vagyok. Ez is egy megoldás lenne igen, de nem biztos, hogy megtalálnálak. Annyi ember van a földön.

- De annyi ember közül csak egy a lányod. Az is lehet, hogy ugyanúgy fogok kinézni, mint most.

- Ha felnősz igen, de minden baba egyforma.

- Majd játszok a tűzzel, Barbie-k helyett és akkor tudni fogod a hírekből, hogy na, ez csak az én lányom lehet – mosolyogtam és bele boxoltam a vállába.

- Olyan könnyen veszed.

- Ha nem venném, zokogva kuporognék egy sarokban, de inkább születek ujjá, mint, hogy bujkálva töltsem az örökké valóságot.

- Michael szenved. Képes lennél a nyakamon hagyni őt?

- Igen arra kérlek vigyázz rá! Ne hagyd, hogy hülyeséget csináljon, különben seggbe billentelek.

- Na, gyere ide – tárta ki felém a karját és szorosan magához ölelt. – Én kicsi lánykám. Aztán nehogy férfi testbe szüless újjá.

- Csak nem – néztem rá ijedten. – Vagy lehetséges?

- Bármi lehetséges Mirabella.

- Bakker. Michael lehet meleg lesz miattam?

- Igen benne van a pakliban. Furcsa lesz – vigyorodott el.

- Csak el akarsz bizonytalanítani ugye?

- Nem. Mondtam, hogy ez a te döntésed. Csakis a tied.

- Köszönöm – suttogtam megpuszilva az arcát majd a hűtőhöz léptem és kivettem a löttyel teli poharat.

Nem haboztam. Fogtam és felhajtottam az egészet, majd a mosogatóba tettem a poharat és megfordultam.

- Na?

- Uborkás volt – vontam meg a vállam. – De semmi mást nem érzek. Lehet egyszer csak hamuvá vállok, vagy kiszökken a lelkem és beleköltözik egy kisbabába.

Nem sokkal később Michael visszatért és mikor Bourbont töltött magának észrevette a poharat.

- Merem remélni, hogy a lefolyóban végezte az a szar – jelentette ki komoran és rám nézett.

- Nem Michael – ráztam meg a fejem, mire összerezzent és felnyögött.

- Szóval feladod, simán itt hagysz engem – villant meg a tekintete és meghúzta a Bourbonös üveget, majd azzal együtt felment az emeletre, közben rám se nézett.

Nem így akartam eltölteni az utolsó óráimat. Igen megértettem, hogy Michael miért dühös rám, de akkor sem akartam veszekedni vele. Egészen mást akartam vele csinálni, olyat, amire mindig is emlékezni fog. Az egyik szobában találtam rá. Az ágyon elnyúlva vedelte a whiskyt és a plafont bámulta. Felmásztam az ágyra, kezem a nadrágja cipzárához siklott.

- Ne most – kérte.

- Visszautasítasz? Már nem vagy kanos? – vontam fel a szemöldököm és rámarkoltam neki a férfiasságára, mire felnyögött.

- Bassza meg – dobta el az üveget, ami a szőnyegen landolt és kifolyt a tartalma.

- Pazarlós – szidtam le, miközben lágyan simogattam. – Nem akarok veszekedni Michael.

- Nélkülem döntöttél. Mondtam, hogy később beszélünk róla, de te a hátam mögött.

- Ss... kérlek Michael – kúsztam fel hozzá és az ölébe ülve megcsókoltam. – Érd el, hogy a nevedet sikítsam a vágytól! Érd el, hogy örökre emlékezzünk erre – bújtam ki a felsőmből és a csípőmet mozgatva dörzsöltem hozzá az ágyékom.

Átfordult velem, és hozzám simulva megcsókolt, míg a keze a melleimet cirógatta. Behunyt szemmel élveztem az érintését, ajkamat elégedett sóhaj hagyta el. Michael folytatta a testem felfedezését és közben lehúzta rólam a nadrágot, a bugyimmal együtt. Teljesen meztelenül feküdtem alatta, várva arra, hogy mikor válik velem eggyé. Nekem nem volt szükségem előjátékra, magamban akartam tudni. Nem akartam finomkodni. Megragadtam a tarkójánál és magamhoz rántva megcsókoltam, majd fogaimat a nyakába mélyesztettem. Megremegett, és hangosan felmordult.

- Harapás szex közben? – kérdezte rekedten.

- Most ne beszélj – kértem ő pedig engedelmeskedett.

Abban a pillanatban amint meghallottuk a hatalmas robbanást, belőlem is kirobbant az igazság.

- Lefeküdtem Bellamyval – buktak ki a szavak a számból, mire Michael abba hagyta az oldalam cirógatását.

- Szóval erre célzott – sziszegte. – Azt elmondta, hogy betették neked azt a chipet, és nem voltál tudtában a cselekedeteinek, de részleteket nem mondott.

- Igen pontosan, nem tudtam mit teszek. Én... borzasztóan szégyellem magam, amiért ezt tettem. Az ellenséggel bújtam az ágyba, apámnak neveztem azt a férfit aki...

- Érzel bármit is Bellamy iránt? – szakított félbe.

- Nem! Nem vagyok szerelmes belé! Én... csak sajnálom őt. Ő valóban szerelmes volt belém, és még fel is áldozta magát miattam. Szerintem Bellamy csak arra vágyott, hogy szeressék és gyengédek legyenek vele, és én az voltam vele, mert úgy hittem szeretem. Annyira utálom magam. Becsapott a szívem is – szipogtam.

- Nem számít mit tettél, nekem az a fontos, hogy nem őt szereted!

- Csak téged tudlak szeretni Michael! Nincs senki más, csak te!

- Nekem pedig csak te! Örökké csak te – suttogta megsimogatva az arcom. – Hagyd abba a sírást kedvesem, nem szeretem, ha sírsz.

- Michael – leheltem és egy pillanatra behunytam a szemem. – Szeretnék kérni tőled valamit.

- Kérhetsz, bármit én teljesítem!

- Szeretném, ha óvszer nélkül érezhetnélek magamba, mindvégig. Nincs mit veszítenünk.

- Ó Mira – sóhajtott fel elsötétedett szemekkel és hozzám hajolva megcsókolt.

Kóválygott a fejem. Felváltva árasztott el a jeges hideg, majd a pusztító melegség. A földszinten feküdtem, szorosan Michaelhez bújva, apu pedig ott ült a földön a kezemet fogva. Senki nem szólt semmit, csak a Tv adott ki zajt, amiben az egyik török szappanopera ment. Azt hiszem a Tiltott szerelem. Igen ez az. Ott van Behlul.

- Szükséged van bármire? – kérdezte Michael a hajammal játszadozva.

- Csak rád – suttogtam mélyen magamba szívva az illatát.

- Le kellett volna húznom a WC-n azt a szart. Nem bírom nézni, ahogy, szenvedsz.

- Jól vagyok Michael.

- Hát persze, tök normális, ha az egyik percben reszketsz, mint a nyárfalevél, aztán meg úgy izzadsz, mint egy rinocérosz.

- Nem kéne vitáznotok – szólalt meg apa.

- Igazad van – suttogta Michael és az ajkamra nyomta az ajkát. – Szeretlek Mirabella!

- Én jobban Michael! Mindennél és mindenkinél jobban! – mosolyogtam rá. – Amit érzek örök – leheltem.

- Várni fogok rád. Ne hidd, hogy megszabadulhatsz tőlem – mosolyodott el könnyes szemmel.

Aztán egyszerűen vége volt. Az utolsó, amit láttam az Michael arca volt, ahogy engem néz mosolyogva, de fájdalomtól könnyes szemekkel. 

Folytatás következik...

Sziasztok! Nos ehhez is elérkeztünk, de senki se búsuljon ugyanis máris hozom a folytatást ;) Köszönöm azoknak akik velem tartottak és külön köszönet azoknak akik írtak hozzászólást és rányomtak a tetszik gombra <3 Ha megkérlek titeket mondanátok véleményt? Minél többen annál jobb <3 Lessetek rá az oldalamra, teszem fel a folytatást: Emlékezz! címszó alatt <3