- Lehet, hogy minden fiú ilyeheheeen, csajok?? – pakolok az arcomra még egy réteg zsebkendőt.

- Ez durvaaa! A mi kis Kíránk hivatalosan is felkente a képére az ÖTÖDIK zsepit!!! – visít fel Rebeka. Mindenki nevet. .

- Kérsz egy pofont te is, drága Rebi?! – fintorodik el Cili. (Hm. Igazi barátnő. Most is megvéd, Pepétől is megvédett, velem sírt Peti és Fanni miatt... Tök jó fej.)

- Dehogyis! Hozzám ne érj!

- Végül is, nem akarom, hogy 5 kiló smink ékeskedjen a kezemen is, mint a te fejeden...

- Nem kérek mocskos Cecília DNS-t!!!

- Akkor légy szíves ne bántsd Kírát, jó? (Itt kénytelen voltam megállapítani, hogy tényleg tök cuki, ahogy védelmez )

- Hozzá se értem!

- Nem fizikailag, tökfej!

- Semmi közöm a fizikához!

- Ohh, te megőrültél – dönti el Cili, Barbi felröhög, Júlia bátortalanul mosolyog, én könnyes szemmel harapdálom ajkamat. Rebi még cöcög egy sort, aztán összepacsizik Fannival. Pf. Hülyék. Kicsengetnek.

- Kírácska! – hív vissza Mrs. Milla, pedig már épp kiértem ebből az életemet megkeserítő teremből.

- Igen, tanárnő.

- Én tanítom az erkölcstant is, mint tudja, tehát van némi közöm a dologhoz. Ha igazak a pletykák, amiket kénytelen-kelletlen meghallottam, akkor az Ön osztálytársai nagy veszélyben vannak. Tisztelet a kivételnek. Mivel látom, van szíve, megbízom, hogy fegyelmezze osztályát. Köszönöm. Elmehet.

- Igenis, tanárnő. Szép napot, tanárnő – nyögöm, aztán futok az udvarra. Nagyszünet. Király.

- Nézd, - suttogja fülembe morcosan Cili – ott vannak a tizenegyedikes lányok.

- Aha... - Tényleg. Ott van három 11.-es hölgyike: Dóri, Niki és Hajni.

- Ééés, mi volt Karcsival, Niki? – kérdezik Nikolettát.

- Képzeljétek, megcsókolt. Olyan édes volt, ahogy hozzám tapadtak ajkai... Hát én kész voltam! (Fuj! Mi is ilyenek leszünk? Ez nagyon gáz!)

- Nyelves?

- Az ám. – Niki nagyot kacsint. Mindhárman menők. Nyilván. Rágót csámcsognak. Hmm. Epres.

- Sziasztok, lányok – köszön nekik Júlia. Na neeee.

- Helló, kislááány. Te vagy Petra húga? Meg Lauráé? – kérdezik Julit és pózba vágják magukat.

- Aha... - Szegény Juli, jól zavarba jött.

- Kérsz rágót, kislááány?

- Aha... - Hm. Kezdem azt hinni, hogy ez nem is Juli, hanem egy robot Juli-klón, aki csak azt tudja mondani, hogy Aha...

- Epres, tessék.

Juli a szájába veszi. Arca kipirul. Szeme kidülled. Mi baja van?

- Erős? – érdeklődik Hajni.

- Aha... – tudom, tudom, nem szép dolog más kárára viccelődni. Ezt ugyanis csak én mondtam. Vagyis gondoltam. Júlia csak bólogat, és egyre jobban vöröslik az arca. Szegény...

Dóri összeráncolja homlokát.

- Pedig epres. Nem szabadna csípnie – mondja.

- Szegény kislááány, 9.-es, de még olyan érzékeny, hogy erős neki az epres? HAHAHAHAAAA! - robban ki a röhögés Hajniból. Dóri és Niki is vele vihog. Egész szünetbe heherésznek, és nem hagyják nyugodni Julit. Júlia nem tudja kiköpni a rágót. A boszorkányok nem mennek el. Mi addig Cilivel szidjuk a mázlista tizenegyedikeseket, akiknek az osztályába csak 3 fiú és tizenvalahány lány jár. A három fiú Karcsi (Niki pasija), Ricsi és Árpád.

- Őrizd! – utasítja Hajnit Dóri, azzal Nikivel együtt megindul... Felénk?

- Na, ne már! Ha ez a két liba elkap minket, egész szünetbe nem szabadulunk! - fejti ki véleményét talán túl hangosan Cili. – Futás!

- Hűűű, de éles nyelve van a kicsinek! – visszhangzik Dóri orrhangja. – Amúgy hogy vagy, Julcsiii? – fordul vissza bazsalyogva, holott nyilván csak a fenekét akarja reklámozni a focizó végzősöknek. Mármint fiúknak. Focizó végzős fiúknak.

- Izéé. – Miután Júlia közölte ezt az okosságot, furcsamód eltűnik Cili. Hová ment? Ó! Megvan. Dühösen áll Dóri mögött.

- Ő nem Julcsi.

- Haneeem? – fintorog a lány.

- Júlia. Ennyire nem ismered az osztálytársad húgát vagy mi?

- Ismerem.

- Akkor ki vagy te, hogy így hívod ezt a szegény lányt?

- Én, kérlek szépen, Nádas Dorina vagyok. És te? – nyújtja karját Cili felé Dóri. Barátnői kuncognak. Cili nyugodtan szorítja meg a csaj kezét.

- Helló, Kopj-Le Cecília vagyok. Júlia osztálytársa. Hívj csak Tűnjel-nek. Azt hiszem, még nem találkoztunk. – Most én meg Juli mosolygunk nagyot.

- Igazán örvendek, kedves Tűnjel. Most pedig tűnj el – vigyorog Dorina (mostantól így hívom. Hülye tyúk.) Nikoletta és Hajni hahotáznak.

- Oké. Júlia is hozzám tartozik. Gyere Juli. – Hozzám futnak.

- Te vagy a tűn a jeeeeel! Ó, hát légyszi tűűűnj eeeeel!!! – énekli Dorina. (Mint a repedt fazék) Niki (ohh, a szöszi!) táncol rá, Hajni vokálozik. Barna (Hajni), fekete (Dóri alias Dorina) és szőke (Niki) hajukkal olyanok mint a Dorothy zenekar 3 tagja. Mondjuk Klo szebb, mint Dorina... Vihogva hagyják abba a „dalt".

- Búúúú! – ordít Cili. Segítek neki.

- Búúúú!

- Sziasztok, borjak! – integet negédes mosollyal ajkán Letta (Nikoletta), és már megint megy a „Hihihiiii, hahahaaa" műsor. Kezd uncsi lenni... Egy nyolcadikos fiú lép a lányokhoz, talán ő is megunta már.