Szokás szerint, késésben voltam. Pedig annyira szerettem volna legalább az első randinkon nem elkésni. Nem sikerült. De legalább jól néztem ki. A pasi is helyes volt, jót ettünk, jót dumáltunk, és egész sokat is ittunk. Észre se vettük, hogy éjfélt ütött az óra. A pincér tisztelettudóan közölte velünk, hogy zárnának, és hozta a számlát. Gondoltam, amíg a partnerem rendezi az anyagiakat, én kicsit rendbe hozom magam a mellékhelységben. Pár perc múlva, amikor visszatértem, a pasi, akit jókedvében hagytam ott, egyszerre volt hulla sápadt és vöröslött az arca. Megkérdeztem, mi a gond. Elmondta, hogy nagyon kellemetlen ez most a számára, de nincs nála elegendő készpénz. És bár tudja, hogy nem így illik, de be kellene segítenem a számla kifizetésébe. Mondtam, hogy emiatt ne érezze rosszul magát, persze, hogy beleadok, hiszen a vacsora és az italok felét mégiscsak én fogyasztottam el. Nem várom el, hogy mindig, mindent a férfiak fizessenek. Már vettem is elő a pénztár… Uuuu… vagyis csak szerettem volna elővenni a pénztárcámat. Nagy sietségemben ugyanis otthon felejtettem, a másik táskámban, az összes iratommal, pénzemmel, bankkártyámmal, mindennel együtt. Közöltem is a partneremmel ezt, mire az addiginál még jóval vörösebb lett. Nála se volt ugyanis bankkártya, pont egy-két nappal előtte járt le és várta az újat. Ekkor megérkezett a pincér. Gondolom látta rajtunk, hogy valami nincs rendben. Asztaltársam őszintén elmondta, mi a gondunk. A felszolgáló természetesen nem örült, és azt mondta: hagyjuk ott „letétbe” valamelyik személyi iratunkat, és másnap menjünk vissza rendezni a fennmaradó összeget. A pasi otthagyta a jogosítványát, majd gyorsan távoztunk, hogy legalább tovább ne tartsuk fel a dolgozókat. Természetesen másnap már nyitáskor ott volt és ki is fizetett mindent, sőt, busás borravalót is adott a pincérnek a kellemetlenség miatt. Azóta, ha megyünk valahova, mindig leellenőrizzük, hogy van-e mindkettőnknél elég készpénz és bankkártya, nehogy megint úgy járjunk. Ja igen, mert hogy a történtek ellenére már 5 éve együtt vagyunk a pasival, aki azóta már a férjem.