Harry csak lassan fogta fel, mi is az értelme annak, amit az idősebb mondott neki. Tudja irányítani az Alvilág mágiáját… Ez annyi mindent jelentett, hogy az elméje hirtelen megtelt milliónyi gondolattal és lehetőséggel. Egyszerre érzett leírhatatlan örömöt, mély csodálatot de halványan aggodalmat és félelmet is. Na persze nem attól, amivel ez azt erő járt. Pedig jól tudta, hogy talán attól is kéne tartania, de a sötét mágia gondolata mégsem ijesztette meg. Mindig is vonzódott ehhez a titokzatos erőhöz – Hades erejéhez – még akkor is, amikor csak halványan volt tudatában a létezésének, vagy amikor még a forrását kutatta. Sokkal inkább aggasztotta az, hogy ez milyen reakciókat vált majd ki a többi istenből. Perselus megoldásként, megdönthetetlen bizonyítékként tekintet erre az újdonan felfedezett képességére, de ő mégis tartott attól, hogy ez csupán olaj lesz majd a tűzre.

- Nem vagyok benne biztos, hogy ez nem csak ront a helyzetünkön.

- Az Alvilág mágiája csak az Alvilág Urának hivatott engedelmeskedni. Ez támadhatatlan bizonyíték arra, hogy mi összetartozunk, kedvesem.

Persephone még mindig nem volt biztos ebben, de úgy határozott, hogy most elhiszi a férfinak, hogy minden rendben lesz. Hades annyira szilárdan hitt ebben, hogy ez neki is feloldozást adott a szorongásai alól, még ha csak arra az időre is amit az idősebb istennel együtt tölt. De úgy érezte, hogy ő addig semmiképpen sem lesz teljesen nyugodt, amíg hivatalosan be nem jelentik, hogy ők egy pát és amíg túl nem esnek az apjával és a többi istennel folytatott bizonyára igen kellemetlen beszélgetésen.
Ám most nem akart ezekkel foglalkozni, hiszen a férfi azt ígérte, hogy m megmutatja a Birodalmát. A Birodalmukat.

- Akkor megmutatod nekem az új otthonomat?

- Már indulunk is, kedvesem.

Hades olyan gyorsan pattant fel a puha virágtakaróról, amilyen gyorsan csak tudott, és kezet nyújtott az ifjabb istennek is, hogy felsegítse. Már legalább milliószor elképzelte az évezredek alatt, hogy milyen lesz ez a pillanat, amikor végre elviszi az otthonába Persephonet, most mégis megmagyarázhatatlan aggodalom kezdett úrrá lenni a már így is meggyötört idegein. Mi van, ha a fiúnak nem tetszik majd az Alvilág? Ha kényelmetlenül érzi majd magát ott… hiszen ő a Tavaszisten, aki mindig is a szabadsághoz volt szokva, aki gondtalanul járta a réteket, mezőket és minden lépése nyomán élet és szépség termett. Harry szerette a napfényt, a hűs kis tó tiszta vizét, a hajnali szellőket… szeretett gyönyörködni az általa teremtett csodában, fogócskázni az erdei álatokkal. Perselus tudta ezt, hiszen gyakorlatilag attól a naptól nyomon követte az ifjú istent, hogy először találkoztak. Nem lesz – e neki börtön az Alvilág? Az ő Birodalma egy jóval sötétebb hely… a maga módján szép ugyan, de meg sem közelíti a felszíni világot. Lehet hogy Persephone nem érzi majd szabadnak magát odalent… az alvilág ugyan szinte oly nagy volt mint a felszín, de teljesen más érzés ott tartózkodni. Az elmúlás és a holt lelkek végtelensége akár el is rettentheti kedvesét a maradástól. Habár most önként választotta ezt az életet, de Hades félt attól, hogy ez megváltozhat, amint szembesül azzal, hogy pontosan mit mellett is döntött.
Túl sok érzelmi megterhelés volt ez egy olyan isten számára, aki szinte egész életében visszafogta magát, a belső világát és kifelé csak a komor, zord és kérlelhetetlen uralkodó képét mutatta. Harry volt az életében az egyetlen, akivel igazán önmaga tudott lenni. Senkivel szemben, soha nem engedett meg magának ilyen sebezhetőséget, még Poseidonnal szemben sem. Pedig egykor ők ketten igen közel álltak egymáshoz.

- Valami baj van?

- Nem… csak aggódom kissé.

Harry hamar megérezte az idősebb isten aggodalmának tárgyát. Félt, hogy nem fogja majd szeretni a földalatti világot, hiszen az egy sötét és misztikus hely, ahol a halál szele mindent átjár, az elmúlás mindent átitat. De ő egy csöppet sem tartott ettől, és igyekezett párját is megnyugtatni.

- Tudom, mit vállaltam. Sosem láttam még ugyan a világodat, de halottam már róla, nem is keveset. És tudom, hogy mennyire más. De alig várom hogy magam fedezzem fel.

Válaszul csak egy boldog mosolyt kapott az idősebbtől, aki karját most felé nyújtotta, hívogatóan.

- Akkor gyere, fogd meg a karomat. Ez elsőre lehet egy kissé rázós lesz, de ne ijedj meg.

- Ha veled vagyok nem ijedek meg.

Az út valóban rázós volt, Hades nem hazudott. Amint megfogta az idősebb karját, hirtelen egy rántást tapasztalt, majd szinte úgy érezte, hogy szétszakad a teste. Mintha darabokra szednék és aztán újra összeraknák… egészen félelmetes volt, de közben hihetetlenül pezsdítő is. Szemét ugyan végig csukva tartotta és szorosan a férfi testéhez simult, ám pontosan tudta, mikor érkeztem meg az Alvilágba, ugyanis az az eddig csak halványan érzékelt sötét mágia olyan hirtelen árasztotta el őt, hogy még levegőt is alig volt képes venni egy pillanatig. Szemét pár másodpercig kis sem nyitotta, csak próbálta befogadni a holtak birodalmának lehengerlő erejét. De amint sikerült teljesen magába fogadnia a különleges mágiát, hirtelen olyan mélyről jövő, szinte feszítő energiát kezdett tapasztalni a testében amit még sosem. Nem kellett sok idő hogy rájöjjön, a mágiája az, amely most gyakorlatilag megtriplázódott, befogadva magába az Alvilág erejét.

- Minden rendben, kedvesem?

- Persze. Csak meg kellett szokjam.

Most először nézett körbe, hogy egy monumentális és igen csak tisztelet parancsoló kaput előtt álltak, amely vasból és kőből készült és amelynek a túloldalán egy legalább olyan hatalmas, háromfejű kutya pihent. Az állat a kapu árnyékában feküdt, és mindhárom fejét a lábain nyugtatta, de láthatóan éber volt. Harry azonnal tudta, hogy a hatalmas teremtmény csak Kerberos lehet, az Alvilág kapujának őrzője. Rengeteg történetet hallott már róla és hihetetlen izgatottságot érzett, hogy végre találkozhat vele. Habár ő jóval kisebbnek képzelte, hiszen nem igazán volt viszonyítási alapja, hogy mekkora is lehet az a bestia ami az Alvilágot vigyázza. Annyira megörült az állat látványának, hogy gyakorlatilag nem is gondolkodott, csak kiszabadította magát az idősebb isten stabil, biztonságot nyújtó karjai közül, és boldogan szaladt oda megsimogatni új házi kedvencét. És amint megfelelő távolságba ért, Kerberos felemelte az összes fejét, füleit érdeklődően felé fordította és farkéval boldog csaholásba kezdett. Mikor az állat hatalmas tappancsai elé ért, óvatosan belevezette ujjait a selymes, puha fekete szőrbe ami a lábát borította. Méreteiből adódóan ez volt az egyetlen hely, ahol meg tudta érinteni… ám amikor tenyere elmerült Kerberos bundájában, a jószág boldog ugatásban tört ki, ami megremegtette még a kapu masszív kőfalait is. Harry csak felnevetett a szeretetteljes reakcióra és kezeit az álla fejei felé nyújtva bíztatta őt, hogy eressze lejjebb az orrát, amit a kutya készségesen meg is tett. Középső fejének hatalmas orrát a fiú mellkasához nyomta, majdnem feldöntve őt. De Persephone boldogan ölelte át az Alvilág bestiáját.

Perselus annak ellenére és mélyen megdöbbent az állat reakcióját látva, hogy pontosan tudta, kedvese már ide tartozik. De még számára is kissé hihetetlen volt ez, és teljesen más volt a tudat, és az, hogy saját szemével is láthatja az Alvilág reakcióját Persephone-ra. A fiatal isten olyan boldogan simogatta és ölelte a világ legfélelmetesebb teremtményét, mintha csak a legártatlanabb újszülött őzgida lett volna. És ami ennél is meglepőbb volt, hogy érintése alatt Kerberos is pont úgy viselkedett, mint egy légynek se ártó öleb. Szégyenszemre annyira elérzékenyült a látványra, hogy alig vette észre, hogy kedvese megkerülve az őrkutyát, villám gyorsan az Alvilág belseje felé igyekszik. És mielőtt még reagálni tudott volna, az ifjú isten kíváncsiságát követve eltűnt Kerberos takarásában, Perselus pedig szinte pánikszerűen iramodott utána.

A következő rész tartalmából:

22. rész - Régvárt találkozás

Persephone körülnéz új otthonában, és nagy meglepetésére hamar találkozik annak lakóival, akik már nagyon várták a jöttét.

Ha tényleg tetszett a fejezet, és szereted az írásaimat, kérlek nyomj rá egy vote-ot! Ha pedig van kedved, hagyj egy kommentet is.
A voteolás segít abban hogy több emberhez eljussanak a könyveim és így még többet tudjak írni, posztolni nektek ide wattpadra!
Köszönöm!

Ha tetszett, és szeretnél még tőlem exkluzív - Wattpadon nem elérhető - tartalmat olvasni a jövőben, dobj egy emailt és felveszlek a VIP listámrra!

Email cím: [email protected]

Tárgy: VIP lista jelentkezés

Feltételek: betöltötted a 16 életévedet

Mivel fogsz találkozni VIP Email listán, ha jelentkezel?

• Exkluzív, máshol nem olvasható novellák és könyvek.

• Információk és kulisszatitkok a készülő és folyamatban lévő könyveimről.

• Extra fejezetek és kiegészítések a Wattpadon is olvasható történetekhez.

• Fanartok, illetve illusztrációk a könyveimhez.

Ha pedig szeretnél hamar értesülni a hírekről, csatlakozz az instagram közösségünkhöz!

Instagram: victoria_w_knight

Mit találsz instán?

• Extra információkat és tartalmak at érhetsz el a jelenlegi és a jövőbeli a könyveimről.

• Betekinthetsz a háttérmunkálatokba és részt vehetsz a szavazásokon

• Edukációs posztokat olvashatsz az erotikus regényekkel és az LMBTQ közösséggel kapcsolatban.

• Megismerheted az írói lét minden szépségét és nehézségét.

• Része lehetsz egy biztonságos közösségnek, ahol mindenki szabadon lehet önmaga.