Leírás:
Perselus Piton és Harry Potter egy különös alkut kötnek Harry új hobbia kapcsán, amiben mindketten örömüket lelik...
Figyelmeztetés:
Nincs.

Perselus Piton egy hosszú, járőrözéssel töltött éjszaka után, nem igazán akart mást, csak mihamarabb ágyba kerülni, hogy némi esélye legyen legalább egy vagy esetleg két óra alvásra. Hogy aztán újra kezdődhessen az a végtelen mókuskerék, amit az életének szokott csúfolni. Ám a pihenésre való minden reménye végleg elszállt, amikor megütötte a fülét egy viszonylag hangos zene. Éjjel fél négykor. El sem tudta képzelni, hogy melyik az az idióta kölyök, aki ilyenkor áll neki a kastély közepén zenebonálni. Szerencsére a közelben egy klubhelyiség sem volt, így csak a falakon lógó képek meglehetősen hangos - és jogos - méltatlankodására számított. Amint beazonosította a hang forrásának irányát, rögvest neki is indult jól megbüntetni a rebellis diákot. Vagy diákokat. A zene stílusából és intenzitásából ugyanis a Bájitalmester arra tippelt, hogy valószínűleg egy kisebb társaság állhat a zajongás hátterében, akik az éj leple alatt kiosontak egy kicsit szórakozni. A vizsgák közeledtével ez igazán nem lett volna olyan szokatlan jelenség. A gyerekek sokszor vezették már le hasonlóképpen a vizsgákkal járó feszültséget.
Minél közelebb ért a kérdéses helyszínhez, annál jobban sürgette a lépteit, de mindvégig nagyon ügyelt arra, hogy egy hang nélkül közelítsen. Nem mintha esély lett volna arra, hogy a nagy zenebonában meghallják... de mindenképpen biztosra akart menni. A lehető leggyorsabban szándékozott lezárni ezt a bosszantó ügyet. Hamar érzékelte, hogy az igen ütemes, latinos zene bizony a szükség szobája felől hallatszik, aminek kifejezetten örült, így legalább nem kell soká keresnie, melyik helységben tombolnak a fiatalok. Ám amikor az ajtó elé ért, meglepetten tapasztalta, hogy semmiféle kiabálás vagy beszédfoszlány nem hallatszódik ki a hangos zene mellett. Ez pedig felkeltettebaz eddig szunnyadó kíváncsiságát, és valahogyan a minél sürgősebb intézkedést sem tartotta már olyan fontosnak. Vajon ki lehet az, és mit csinálhat egyedül éjnek évadján pont a Szükség Szobájában? Mert hogy nem egy népesebb diáktársaság randalírozott, abban már biztos volt...
Egy hirtelen ötlettől vezérelve maga köré szórta az általa ismert legerősebb kiábrándító bűbájt, és még egy-két hangtompító varázslatot is, hogy biztosan rejtve maradjon a kíváncsi szemek elől, majd egy laza pálcaintéssel felnyitotta a Szükség Szobájának záróvarázsát és a tőle telhető legnagyobb óvatossággal besurrant a helyiségbe.

Ám ami odabent fogadta, arra legmerészebb vagy mocskosabb álmaiban sem gondolt volna... pedig abból mostanság volt jónéhány, és ráadásul mind ugyanahhoz a smaragd tekintetű Merlincspásához kapcsolódott, akit éppen most pillantott meg a szoba félhomályában...
Harry Potter egyedül tartózkodott a Szükség Szobájában, ami ezúttal egy gyakorló táncterem alakját vette fel. A padló sötét, mélybarna faborítású volt, a falak ezúttal megmaradtak a Kastély régi, szürkés-barnás kőfalainak ám a terem három falát majdnem teljes magasságukban tükrök borították. Kivéve azt a falat, amin a bejárati ajtó kapott helyett - és ahol jelenleg Perselus is állt - itt pedig két kényelmes, püspöklila bársony borítású fotel és egy kisebb fa dohányzóasztal kapott helyet. A Bájitalmester rögvest kiszúrta, hogy a tőle távolabb lévő fotelban a fiú Griffendéles egyenruhája volt igénytelenül szétdobálva, és az ülőalkalmatosság mellett egy táska és egy pár cipő pihent. Az egész teremben sejtelmes, vöröses-lilás félhomály uralkodott, köszönhetően a plafonról lelógó színes lánggal égő gyertyáknak. Az ajtó mellett bal oldalt pedig egy mágikus gramofon kapott helyet, ami biztosított a már messziről hallható, ritmusos latin zenét...
És persze az egész szoba legfeltűnőbb jelensége, a terem közepén elmélyülten, áhítatosan táncoló Harry Potter volt.

A Bájitalok mestere szinte megbabonázva, gondolkodás nélkül ült le az egyetlen szabad fotelbe, és közben nagyon ügyelt arra, hogy egy tizedmásodpercre se szakítsa el a tekintetét a gyönyörű és kibaszottul farokmerevítő látványtól... A képre, ami a szeme elé tárult ugyanis nem volt más kifejezés, csak az, hogy IZGATÓ. A kölyök gyakorlatilag meztelen volt, csupán egy vörös, csillámos anyagú alsónemű szerűséget viselt, felette egy áttetsző, lilás színű tüll anyagú nadrág volt, ami csupán a bokáinál és a csípőjénél néhány centi szélességben takart bármit is, ahol a tüllt felváltotta a sötétlila bársony anyag. Amúgy pedig az egész ruhadarab áttetsző volt, és a lilás, fényvisszaverő anyagon apró, arany kis csörgők voltak felvarrva. A fiú bokáit és csuklóit aranyperecek díszítették, nyakban egy jelentékeny méretű, arany nyakék lógott, tele számtalan pici csörgővel. Egyéb ruhanemű nem volt rajta, a teljes felsőteste meztelen volt. Perselus tekintete elidőzött a kölyök napbarnított bőrű, lapos hasán, a vékony, kecses derekán, majd tekintete végigsiklott a finom formájú, mellizmain, a válla kerekded ívén, és végül megállapodott a fiú tökéletesen szabályos, gömbölyű fenekén. Közben lassan levezette jobb kezét a feszülő farkára, majd a nadrágján keresztül lassú tempóban masszírozni kezdte magát, oldva egy picit a kényelmetlen szorításon.

Potter tehetséges táncos volt, ehhez kétség sem férhetett... méghozzá baromira tehetséges. A Bájitalok mesterét teljesen magával ragadta a látvány, ahogy a gyors, ritmusos zenére a kölyök játszi könnyedséggel mozog, és ahogy azok a gyönyörű izmok hol megfeszülnek, hol elernyednek. Teljesen olyan hatást keltett, mintha semmilyen erőfeszítésébe nem kerülne neki az egész. Egészen földöntúli élmény volt, és Perslust tudta, hogy ideje lesz felhívnia magára a Griffendéles figyelmét, ugyanis az erekciója olyan mértékig kezdett tombolni a látványtól, hogy már nem volt képes tovább ignorálni.
Amikor az éppen soron következő zeneszám befejeződött, és a kölyök felvette a végső, záró pózát, lassan és ütemesen tapsolni kezdett, miközben az arcán egy ravasz, önelégült vigyor kúszott fel.
A Potter fiú pedig ennek eredményeként riadtan ugrott meg, majd kapta felé a lehetetlenül zöld tekintetét.

- Professzor! Merlinre... nagyon megijedtem. Maga mióta ül ott?

- Elég régen ahhoz, hogy elgondolkodjam azon, mikor is tanult meg így táncolni, Potter?

Perselus élvezettel nézte végig ahogy a kölyök orcáitól kiindulva az élénk rózsavörös pír lekúszik egészen a mellkasáig, és közben a fiú megpróbál a lehető legkisebbre összehúzódni. Láthatóan hatalmas fejmosásra számít tőle. De a férfinak egyészen más tervei voltak az estére. Ne legyen a Mardekár Ház feje többet, ha egy ilyen kínálkozó lehetőséget veszni hagy és nem használja ki a saját maga javára. És nem mintha tehetne bármi mást... már hónapok óta majd megveszik a Potter fiú gyönyörű, kecses testéért, és pontosan tudta már akkor, amikor belépett, hogy nem tud és nem is akar majd ellenállni a kísértésnek. Ugyan eredetileg meg akarta várni azt a pár hónapot, még végez az iskolával és csupán akkor az ágyába csábítani, de ez már itt és most mit sem számított. Akarta a szemtelenül gyönyörű kölyköt és amit ő akar, azt bizony meg is fogja kapni. És ahogyan a zavart, ködben úszó smaragdokba nézett, valószínűleg nem is lesz olyan nehéz dolga, mint azt feltételezte.

- É-énn... én... ez, nos ez csak egy... egy hobbi. Szoktam gyakorolni. Magamtól. Ennyi.

A fiú zavartan és frusztráltan toporgott, két mondat közben idegességében megköszörülve a torkát, miközben minden erejével próbált nem az ő ágyéka felé nézni, ahol még mindig szeméremtelenül kényeztette magát a nadrágján keresztül. A mosolya még szélesebbé vált, és egy igen egyértelmű, kacér tekintetet villantott a kölyök irányába, aminek az lett az eredménye, hogy Potter majdnem elesett a saját lábában, álló helyzetben.

- Hm... mondjon egy, csak egyetlen indokot, hogy ne büntessem meg az éjjeli kimaradásokért, és ne kürtöljem szét az iskolában, hogy a mi Kis Hősünknek milyen új elfoglaltságnak szeret hódolni manapság. Biztos vagyok benne, hogy a Próféta IMÁDNÁ a hírt!

- Ezt nem teheti!

Potter mostmár határozottan kezdett magához térni és kissé úrrá lenni megilletődöttségén, de még mindig erősen zavarban volt a férfi égő tekintetének kereszttüzében.

- De megtehetem. Kérdés, hogy meg akarom -e tenni...

- És meg akarja?

A Bájitalmester megengedett magának egy apró, izgatott nyögést. Végre. A terv már kezdett körvonalazódni a fejében, és ahogy elképzelte az elkövetkezendő néhány perc eseményeit, a szíve még hevesebb, őrült tempóra kapcsolt. Iszonyatosan kívánta a kölyköt, és a tudat, hogy perceken belül az övé lesz, megszédítette...
Mert magáévá fogja tenni, ezt már egyértelműen és visszavonhatatlanul elhatározta.

- Egyezkedjünk Potter.. ha most ad nekem egy kis... különszámot, akkor nem árulom el az új hobbiát senkinek, és büntetést sem kap. Megfelel?

- Kü-különszámot? Milyet?

- Maga a táncos... ezt nem nekem kell eldönteni. Magára bízom.

A férfi elégedetten látta, amint a fiatalabb egy határozott bólintással jelezte felé, hogy áll az alku, és megértette a feltételeket. És nem is habozott soká, hanem szinte azonnal nekilátott a rögtönzött műsorszámának. Ám ezúttal nem egy klasszikus latintánc koreográfiába kezdett bele - mint az előzőekben - hanem sokkal inkább ösztönös, ősi elemeket vitt a mozgásába. Először a keleti hastáncokhoz hasonlatosan egész testével hullámokat írt le, majd lassan karjait a levegőbe emelve, forogni kezdett, megmutatva ezzel a tökéletes ívű, kerek fenekét. Ebben a pozícióban jó néhány pillanatig időzött, lábujjhegyen állva, majd ezt követően, miután újra szemben állt a nézőközönségével, a feje fölött tartott karjaival lassan, ingerlően végigsimított a mellkasán, miközben a csípőjét nyolcas alakban tekeregni kezdte.

Perselus pedig gyakorlatilag azonnal kioldotta zipzárját megszabadítva férfiasságát nadrágja szűk börtönéből, és egyelőre csak komótosan kezdte simogatni magát. Viszont amint a fiú hátat fordítva neki pucsítani kezdett, nem bírta megállni, hogy ne gyorsítson a tenyere tempóján.

Harry visszafordulva hamar észrevette, hogy már minden takargatás nélkül élvezkedik a látványon, és a férfi legnagyobb meglepetésére, halványan elmosolyodott, majd hosszú, kimért léptekkel közeledni kezdett felé, amitől Piton heréi megfeszültek. Hónapok óta erről fantáziált már... Amint a kölyök megfelelő távolságra volt a foteltől, a lehető leg erotikusabb módon ereszkedett bele az ölébe, szemből lovagolva meg ágyékát. A férfi keze azonnal át is csúszott a fiú tüll anyaggal fedett hosszú, rezesbarna bőrű combjaira, lágyan maga felé húzva őket. És amint szabad teret kapott, a kölyök már bele is kezdett a világ legerotikusabb tevékenységébe: a csípőjét kissé megemelte és amennyire csak tudott, közel húzódva a keményen meredő férfiassághoz ritmusos hintázó mozgásba kezdett, pontosan azt a hatást keltve, mintha a férfi farka a fenekében lenne és ő élvezettel lovagolná meg. Perselus ajkain egy vad, vággyal teli nyögés szökött ki, és ujjai belemartak a fiú combjaiba, ahogy megérezte a tüll anyag némileg szúró, ingerlő érintését. A gerince vonalán áramütés szerűen futott végig a szükség, megremegtetve minden porcikáját. Tudta, hogy itt a vége a műsornak, vagy nem lesz képes a továbbiakban fékezni magát és felelősséget vállalni a tetteiért, ezért egy gyors mozdulattal mindkét kezével rászorított a fiú hintázó csípőjére. Ennek köszönhetően pedig a merevedésük egymáshoz dörzsölődött a ruhák zavaró anyagain keresztül. Harry ajkait egy apró, boldog sikkanás hagyta el, és az izmai rögvest elernyedtek.

- Milyen ügyes, szófogadó fiú vagy... látod, tudod te mit akarok. És te mit akarsz, hm?

Perselus hallatott egy elégedett morranást, mert egyértelmű volt, hogy Potter már annyira fel van izgulva, hogy alig tud beszélni, ugyanis a harmadik próbálkozásra sem sikerült megszólalnia. És ami azt illeti, ő is hasonló állapotban lesz nemsoká, így még addig meg kell kapni a fiú engedélyét, amíg képes valamennyire tiszta fejjel gondolkodni.

- Akarod a farkamat a kerek kis fenekedbe? Megdugjalak?

- I-igen... kérlekszépen... akarom!

A Bájitalok mestere biztos volt abban, hogy élete 37 éve alatt, még soha nem hallott ennél gyönyörűbb mondataot. És nem is volt szüksége ennél több bíztatásra. Jóbbjával azonnal a talárzsebében lévő pálcájáért nyúlt, majd egy intéssel kettéhasította a fiú csillámos vörös kis nadrágját, ezt követően pedig a legerősebb izomlazítót szórta a fiúra, magára pedig némi síkosítót, habár úgy vélte, talán nem is lesz rá szükség. Annyira csöpögött már így is, a szenvedélyes kis műsor hatására, hogy csak némi biztonsági intézkedés volt ez részéről. Amint végzett minden szükséges előkészülettel, egy másodpercig sem habozott tovább, csípőjét megragadva egy határozott, kemény mozdulattal nyomta rá a fiú fenekét a vastag szerszámára.
Teljes szinkronban nyögtek fel mindketten.
Perselus alig hitte el, de a kölyök olyan szoros volt, hogy minden erejére szüksége volt azért, hogy ne robbanjon belé a behatolás pillanatban. A farka minden négyzetcentiméterén érezte, amint a fiú belseje pulzál körülötte és ritmikusan összehúzódva mozgásra ösztönzi. Közben az élménytől elgyengülve, Harry teljesen ráborult a vállára és aléltan nyöszörögni kezdett. Amikor úgy ítélte meg, hogy kellően ellazult, egy erőteljes, csípős csapást mért a fenekére, amitől az ölében ülő rögvest meg is ugrott és smaragdszín, párás tekintetét ráemelte. A férfi pedig kiadta az utasítást.

- Lovagolj meg! Lássam, mennyire kívánod a farkam!

Harry pedig elkezdte. De még hogy. Perselus élvezetében hatalmasat nyögve hátravetette fejét, mert a kölyök szinte felfoghatatlanul heves heves volt. Olyan tempóban mozgott rajta, hogy azonnal tudta, ez a menet nem fog rekordot dönteni. Csípője már most koordinálatlanul rángott és szinte megbínította a testében szétáradó gyönyör. És igaza is lett, ugyanis alig három perc intenzív, elsöprő tempójú mozgás után a kölyök belseje már olyan erősen szorította, hogy levegőt is alig kapott és a látása kezdett teljesen elhomályosulni a hirtelen jött extázistól. A heréi teljesen megfeszültek és gyomra tájékán érezte, amint az orgazmusa feltörni készül benne. Túl régen volt már partnere... és ilyen partnere pedig talán még sosem volt, így a gyengesége nem is volt csoda. Amikor pedig látta, hogy a Varázsvilág Megmentője sikítva élvez el felette, és teríti be a felöltőjét, Perselust is elérte a vég, és egy reked nyögés kíséretében a fiú pulzáló fenekébe űritette magát, miközben szemét lehunyva átadta magát a mámorító, lebegő érzésnek.

Néhány percig teljes csendben, kimerülten, de felettébb elégedetten szuszogtak egymás karjában. A fiú teljesen a mellkasára volt borulva, és úgy szűkölt, mint aki legalább tíz mérföldet futott egy Magyar Mennydörgő elől menekülve. Ő maga kissé jobb kondiban volt, de meg kellett állapítania, hogy kezd az állóképessége alul maradni az öregedéssel folytatott csatában. Talán több testmozgást kéne végeznie... és ahogy elnézte a rajta fekvő alélt Griffendélest, erre a jövőben minden lehetősége meg is lesz. Ajkai ismételten egy ravaszkés kis mosolyba rendeződtek.
Nyitott tenyerével lassan végigsimított a fiú meztelen hátán, mintegy jutalom gyanánt kényeztetve őt, aminek hatására a fiatalabb hálás kiscicaként kezdett dorombolni az ölében.

- Öröm magával üzletelni, Mr. Potter.

- Magával is, Uram.

- De most indítson, még szeretnék aludni is az éjszaka folyamán!

Perselus búcsúzóul belecsókolt a könyök puha nyakába, lágyan megszívva az érzékeny bőrt, majd egy határozottat a fenekére csapva, jelezte a fiatalabbaknak, hogy szeretne elindulni, és másszon le róla. Ám a fiú meg sem moccant, csak nyűgös hümmögések közepette mégjobban hozzábújt. A Bájitalok mestere erre egy laza mozdulattal megemelte a kölyök csípőjét, majd talpra állva vele, a még mindig elég kába diákot a sötétlila bársony fotelbe helyezte. A fiú ezt csupán egy elégedetlenkedő morranással konstatálta.
A férfi felállva felhúzta nadrágjának zipzárját majd eltüntette a fiú élvezetét a felöltőjéről. Azután még egy utolsó pillantást vetve a pihegő Világmegmentőre, lendületes léptekkel az ajtó felé indult. Ám mielőtt távozott volna, még visszafordította tekintetét a kölyök irányába.

- Még valami, Potter... mikor is szokott gyakorolni pontosan?

- Minden péntek és szombat este, éjjel egy óra után, Uram!

- Remek.

Aki szeretne csatlakozni a VIP Email listámra, az a legelső "Játékszabályok / Kinklista 2022" fejezetben megtalálja a jelentkezés feltételeit.

Illetve instagrammon is sok hasznos információ van mindig: