– Nayeon – kiállt fel boldogan a herceg, a következő pillanatban pedig magához ölelve a lányt. Ki boldogan viszonozta a meleg, szeretett teljes ölelést.
– Miért vagy szomorú? – suttogja a herceg fülébe a kérdést, ki még jobban a megszeppent lányhoz bújik. Elmondhatatlanul hiányzott neki.
– Hiányoztál. Nagyon – motyogja a lány nyakába – Azt hittem itt hagysz, hogy soha többé nem jössz vissza – osztja meg a félelmét, szorosan becsukva szemeit. Még a gondolattól is rosszul van, hogy egyszer elveszítheti ezt a lányt.
– De már itt vagyok, és ez a lényeg. Ne legyél szomorú.
– Kipróbálhatok valamit? Apa mindig ezt teszi, ha ő vagy anya szomorú, és mikor rákérdeztem mit csinál, azt mondta varázslat. – egy ötletöl vezérelve eszébe jutott egyik este történtek. Mikor is az édesanya valami miatt nagyon bús volt, és a király pedig ezt a varázslatot csinálta. Nem hit benne, de édesanya tényleg jobban volt tőle, mert mosolygott.
– Ha segít abban, hogy jobban legyél, akkor igen – bólogat hevesen, nem tudva mire készül a herceg. Baekhyun óvatosan kissé eltolta magától a lányt, majd két kezébe fogta az arcát. Nayeon megilletődve nézet a herceg szemébe, ám nem tett semmit. Hagyta, hogy egyre közelebb hajoljon arcához, mi ajkai a finom bőrhöz nem ér. Egy puszit kapott a hercegtől. Elpirulva lépet kicsit hátra a fiútól, aki széles mosollyal nézett a lányra.
– Segített? – minden bátorságát össze kellett szedni Nayeon-nak, nehogy dadogjon ezzel szégyenbe téve saját magát és a szüleit is.
– Apának igaza volt. Ez tényleg varázslat – boldog mosolyra húzza ajkait.
– Anya készített finom sütiket. Gyere együnk egy keveset – váltott gyorsan témát a lány, mert a herceg kijelentésére, nem volt mit válaszoljon. Nem tudott mit.
Az évek csak úgy teltek. A királyság ugyan olyan maradt, nem változott semmit, csupán néha a személyzet. Az idősek nyugdíjba mentek, de jöhet helyettük fiatalok. Az ikrek hihetetlen sokat változtak. De mégis egy kis gyerekes énjük megmaradt. Néha Taehyung még mindig a fiatalabbal aludt, a viharos éjszakákon, a szülök ugyan úgy nem tudtak róla. Azonban egy valami nagyon is megváltozott. Baekhyun egyik reggel félbeszakította a királyi családot.
– Nagyon sajnálom. Nem szeretném tönkre tenni a reggelit, de nekem mennem kell – teszi le a villát az asztalra. Mondatára a bátya figyel fel először. Valami furcsát talál a fiatalabban, azonban nem tudja megmondani mi az.
– Hova mennél? Nem ettél semmit – aggodalmaskodik az édesanyjuk. Valóban nem evett semmit. Egyszerűen nem volt étvágya, de hogy ne legyen annyira feltűnő, néha beletúrt az ételbe, és bekapott két falatot. De az nem nevezhető evésnek.
– Mint ahogy mondtam, fontos dolgom van. Nem szeretnétek még reggeli közben is a politikáról beszélni, nemde? – illedelmesen megtörli az ajkait, bár fölösleges, hiszen alig evett valamit.
– Mehetsz fiam – szólal meg a király, még mielőtt bármit is mondana a felesége. Lassan felállt az asztaltól, további jó étvágyat kívánva, majd kilépett az ajtón. Nagyon sóhajtva döntötte fejét a falapnak, majd hatalmas mosollyal ajkain futásnak eredt. Amit a család többi tagja tisztán látott, hiszen hatalmas volt az ablak. Tökéletes rálátásuk volt az udvarra.
– Megérkezett Nayeon – nevetett fel a király felesége.
– Mint ahogy Baekhyun-nak, fontos dolga akadt, nekem is van némi elintézni valóm, szóval ha megbocsátotok – állt fel mosolyogva Taehyung az asztaltól elköszönve szüleitől.
– Mikor nőttek fel? Még mindig a két kis gyereket látok, akik folyton veszekednek – dönti fejét a király vállára, úgy nézve ki a hatalmas ablakon, az ikreket figyelve. Baekhyun egyenesen tart, míg Taehyung letér jobbra.
– Drágám, már felnőtt férfiak, hamarosan átkel venni a trónt. Nem viselkedhetnek úgy mint 11 éve.
Csupán pár másodpercet kellett várnia Baekhyun-nak míg kinyílik az ajtó, és már siethetett Nayeon-hoz.
– Végre megölelhetlek – motyogja Baekhyun puszit adva a lány arcára. Nayeon nagyszülei betegek, és egészen eddig ő vigyázott rájuk. Mivel a szüleit nem tudja elengedni a király. Emlékszik hány napon keresztül könyörgött, hogy engedje el a Yoo házaspárt, mert akkor Nayeon maradhatott volna. Viszont a király makacs volt, szigorúan ragaszkodik az alkalmazottakhoz, főleg ha azok évek óta neki dolgoznak.
– Milyen volt nélkülem? – érdeklődik szerényen a fiatal lány.
– Borzalmas. Néha elütöttem az időt Jungkook-al, de az is mostanában szörnyű alak – meséli szem-forgatva. Az az igazság, hogy legjobb barátja szerelmes lett egy lányba. De olyan nyuszi, hogy képtelen ezt a lánynak elmondani. És kinek panaszkodna, ha nem a legjobb barátjának, aki történetesen Baekhyun? Természetesen nem haragudott rá, nem erről volt szó, csupán néha fárasztó volt mindig ugyan azt hallgatni. Megkínálták a herceget is reggelivel, amit örömmel fogyasztott el. Sokkal jobb volt a hangulat, mint a saját családjával.
– Tudod, egy orvos férjet szeretnék – töri meg a csendet Nayeon. Reggeli után kimentek a kertbe, és helyet foglaltak a szépen rendezett füvön, onnan kémlelve a felhőket.
– Miért? – érdeklődik a herceg, lopva a lányra pillantva.
– Mert bármikor meg tudna menteni
– Akkor, nekem orvosnak kell lennem?