Pár hét telt el a koronázás óta. Ez idő alatt az ikertestvérek kapcsolata egyre  szorosabb lett. Legalábbis Baekhyun így látta. Ugyan volt, hogy kis semmiségeken veszekedtek Nayeon-al, azonban mindig sikerült kibékülniük. Hasonló volt a helyzet Taehyung-al is, csupán annyi különbséggel, hogy míg ők nem titkolták kapcsolatukat, addig a fiatal király kénytelen volt, annak érdekében, hogy biztonságban tudja szerelmét.
– Baekhyun, anya megláthat – tolja el magától óvatosan a királyt, mikor is meg szeretné csókolni.
– Egy csókot szeretnék – motyogja a lány ajkaira. Engedve a csábításnak, a lány kissé előre dőlve csókol Baekhyun ajkaira. Ám pár másodperc elteltével, finoman eltolja magától a férfit. Habár a szülei tudnak kapcsolatukról, mégis fél, hogy emiatt bajba kerül a fiatal király.
– Sajnálom – motyogja elszégyellve magát a lány.
– Nem értem, miért aggódsz ennyire – érdeklődik a fiatal férfi, egyfajta haraggal. Érezte, hogy valami nincs rendben, és utálta, hogy ezt a lány nem osztja meg vele.
– Király vagy, a szüleid soha nem tűrnének meg egy cseléd lányát melléd – tördelni kezdte ujjait, amin Baekhyun mérges lett. A hazugságnál jobban azt utálta, ha valaki lenézte magát. Azt, hogy hova is tartozik. Őt soha nem érdekelte milyen rangban él a lány, hiszen amíg őt fogadja el, és őt szereti, nem pedig a családja, pozíciója miatt, nem érdekelte honnan is származik. Ezért is döntött úgy hogy mindent elmond a szüleinek. Határozottan állt fel, megragadva a lány kezét, majd a kijárat felé kezdte el húzni.
– Mit akarsz? Hova viszel? – érdeklődött Nayeon meglepett arckifejezéssel nézve szerelmére. Ám a király nem szólt semmit, csak tovább ment. Elszánta magát, és semmivel nem akarta ezt elrontani.
– Nem ezt akartad? Hogy vállaljalak fel. Hát most megteszem – vonakodva ugyan, de utána ment a lány. Tudta, hogy ennek nem lesz jó vége, és ennek Baekhyun is tisztában volt, azonban már semmi se tartotta vissza. Elege volt abból, hogy míg a bátya nyugodtan azzal lehet akit szeret, addig neki bujkálnia kell.
Az ikrek szülei épp teapartit rendeztek, vagyis inkább már a vége felé járt, hiszen az óra jóval a délutáni időkben járt. Ezért se bánták annyira, mikor Baekhyun hirtelen kinyitotta az ajtót. Persze akkor még nem tudták mit készül közölni, ahogy azt se látták, ki van a háta mögött.
– Valami fontosat szeretnék mondani – jelentette ki a fiatal király, beljebb lépve a terembe. Az apja ezt hallva, szépen hazaküldött mindenkit. Természetesen bocsánatot kérve, hogy ilyen hamar véget ért a parti. Azonban amint megtudta, miért is van itt a fia, legszívesebben a pokolra kívánta volna. Nem akarta elfogadni, hogy minkét fia ilyen mélyre süllyedt.
– Felség – nézett rá félve Nayeon, ám ez nagy hiba volt.
– Hogy merészelsz rám nézni? Szégyelld magad, amiért ezt tetted a fiammal – köpi gúnyosan a szavakat, amit Baekhyun nem hagy szó nélkül.
– Nem a rangodhoz méltóan viselkedsz, apa – tereli Nayeon-t a háta mögé ezzel is megvédve a lányt, így a pofont ő kapja.