GYŰLÖLET SZEX / DÜHÖS SZEX / SZAKÍTÓS DUGÁS / ORGAZMUS MEGTAGADÁS / VISSZATARTÁS

- Ne gyere már ide állandóan hyung... - csattant fel az éjszakában Yeonjun kissé kétségbeesett de inkább dühös hangja. Mióta egy fotózáson megadta magát Taehyung pillanatnyi ostromának, az idősebb rendszeresen meglátogatta őt éjszakánként, ami eleinte izgalmas volt, de egy idő után a fiatalabb idol rettegni kezdett, több dologtól is. Egyrészt, hogy ha lebuknak, mindkettejük karrierjének annyi. Másrészt tisztában volt vele, hogy nem szeretik egymást, viszont ez a kis alkalmi dolog kezdett túlnőni rajta. Így kötöttek ki abban az elképesztően kellemetlen helyzetben, hogy a közös, természetesen műsorként leadott, vakációra kényszerültek. Az idősebb pedig képtelen volt fékezni indulatait, Yeonjunnal szemben.
- Nem szakíthatsz velem csak így...
- De hát nem is voltunk igazi kapcsolatban - motyogta maga elé a fiatalabb, mire Tae elkapta az állát és kissé indulatosan kényszerítette, hogy nézzen rá.
Yeonjun érezte, hogy ahogy az idegszálai megfeszülnek, bár ő maga már inkább megvetette az előtte állót, a teste mégis márképp reagált rá.

- Hyung... - hangja megbicsaklott, ahogy a másik erőszakosan rányomta a száját az ajkaira. Nem akarta ezt. Mégsem volt képes ellenállni, dühös volt, de főleg magára, amiért ilyen helyzetbe került. Hyungja ujjai lassan a torkára csúsztak, Yeonjun agyára pedig köd szállt. A másik ismerte a gyengéjét és aljas módon ki is használta. Belenyögött a fiatalabb szájába, ahogy az magához rántotta. Ujjai pedig erősebben szorultak a másik torkára, mígnem elérték a falat, aminek Yeonjun háta ütközött. Ott aztán teljes testével a fiatalabbnak feszült, mire az a szájába harapott.
- Eressz el... - mordult rá az idősebbre, de az csak torz vigyorra húzta vérző száját.
- Te sem akarod... tudod, hogy senki más nem lesz olyan, mint én.
- Adná az ég... - szemtelenkedett Yeonjun, mire Tae a hajába markolva hátra feszítette a fejét és végignyalt a nyakán, a másik pedig akaratlanul is belerenegett az érzésbe.
- Valld be, hogy nem akarod, hogy békén hagyjalak... - dorombolta, szabad kezét a fiatalabb nadrágjába csúsztatva... - elárul a testet... - szorított rá meredező farkára, mire a másik nyöszörgő hangot hallatott, miközben belekapaszkadott hyungja karjába, az pedig mozgatni kezdte markát.
Yeonjun ütemesen sóhajtozott az érintésétől, mégis megpróbálta lerángatni magáról az idősebb kezét, sikertelenül, így végül taktikát váltott.

- Rendben... most utoljára... - beletúrva másik hajába, olyan hirtelen húzta magához, hogy a másik fogai végigkarcolták a száját... érezte a saját és Tae vérének fémes ízét a szájában. Újra és újra annak tenyerébe lökve magát. A csípője szinte magától lendült. Sóhajai nyögésekké hangosodtak, így az idősebb a szájára tapadt, nehogy odavonzzon valakit a hang. Ott a falnál állva akarta Yeounjunt megbaszni ezt már eldöntötte, ahogy a fiatalabb száját tépazta.
Eleresztette a farkát, mire az feljajdult morcosan, a kielégületlenségtől.
- Türelem... kis harcosom ma éjjel nem élvezhetsz el!  - vigyorodott el Tae, miközben megfordította a fiút és a falra pozícionálta kezeit. - Tartsd ott!
Yeonjun engedelmesen várta hyungja parancsait. Egész éjszaka...

Azt gondolta, hogy rendben lesz, de nem volt. Napokig, az eset után, próbálta elkerülni Taehyungot, aki igéretét betartva nem törődött vele, azonban mindenhol felbukkant. A fiatalabb pedig szenvedett ettől. Gyűlölni akarta a másikat, de a vad, utolsó együttlétük nyomai ott voltak a bőrén és a fejében is. Kielégületlenül hagyta és beférkőzött a bőre alá...
Egyszerűen képtelen volt tovább lépni és ez már a hétköznapjaira is kihatott. Végül már mindenki észrevette a változást. A fiú mindig rosszkedvű és letört volt. A többiekhez alig szólt.
- Gyűlöllek... - suttogta maga elé minden alkalammal, mikor a mindig, továbbra is csodás Taehyung elsétált mellette.

Yeonjun nehéz léptekkel haladt végig az eső áztatta utcán, a kabátja csuromvizesen tapadt hozzá. Mintha az időjárás is szándékosan cinkos volna abban, hogy beleszorítsa ebbe a képtelen helyzetbe. Nem akarta, hogy idejusson. Nem akarta, hogy újra itt álljon Taehyung lakása előtt, szívében azzal a szűnni nem akaró, mardosó vágyakozással, amelyet annyira próbált elfojtani. De most, ahogy ott állt, alig egy karnyújtásnyira az ajtótól, az ujjai ökölbe szorultak, készen arra, hogy bekopogjon.

Taehyung. Az a név soha nem volt édes ízű a szájában, de most méginkább keserűség és fájdalom járt a nyomában. Képzeletében felidéződött az arc, amit oly sokszor simított végig; azok a sötét, rejtélyes szemek, amelyek egyszerre vonzották és taszították. Mintha Taehyung maga lett volna a legcsábítóbb méreg - tudta, hogy lassan öl, mégis mindig újra és újra visszatért hozzá.

- Miért vagyok itt? - kérdezte magától Yeonjun, miközben összeszorította a szemeit, próbálva elhessegetni a múlt emlékeit. Tudta, hogy Taehyung sosem szerette igazán. A kapcsolatuk egy, mérgező játszma volt, ahol ő mindig alulmaradt. Taehyung kihasználta őt, és az érzéseit, és minden egyes alkalommal, amikor Yeonjun megpróbált kilépni ebből a kötelékből, valami visszahúzta, talán a tisztelet, talán a remény, hogy egyszer majd más lesz.

De nem lett más.

A "kapcsolatuk" minden alkalommal ugyanúgy végződött, veszekedések, sértések, érzelmi manipulációk, majd az elkerülhetetlen csend, amely elfojtott minden hangot, ami valaha is őszinte lehetett volna közöttük. És az állandó sex.
Yeonjun emlékezett arra, hogyan érezte magát, amikor Taehyung végül magára hagyta. Üres volt. Kiüresedett. Azt hitte megnyugodhat, ő volt, aki a másikat vegül is elhajtotta. De megsem jött a megváltás.

Az ujjai szinte automatikusan megmozdultak, lassan közelítve az ajtóhoz. Érezte, ahogy a mellkasában a szíve egyre hevesebben dobog, mintha saját magának sem akarna hinni, hogy mit készül tenni. De a vágyakozás, amit Taehyung iránt érzett, mindent felülírt. Akárhányszor emlékeztette magát arra, hogy Taehyung gyötörte és bántotta, a teste mégis mintha magától mozogna. Mintha valami láthatatlan erő vezette volna ide.

Hirtelen meghallotta a lépteket az ajtó mögött. Taehyung közeledett. Az egész teste megfeszült, mintha ezer érzelem rohanta volna meg egyetlen pillanat alatt. Most már nincs visszaút. Kopogjon? Menjen el? Miért volt itt?

Az ajtó nyikorgása megszakította a gondolatmenetét. Yeonjun hátralépett, mintha bármelyik pillanatban menekülni készülne, de túl késő volt. Az ajtó kinyílt, és ott állt előtte Taehyung - ugyanaz a karizmatikus mosoly az arcán, amely mindig is összezavarta Yeonjunt.
- Megjöttél? - kérdezte Taehyung, a hangjában keveredett az öröm és az enyhe gúny, hogy igaza lett.
Yeonjun szíve a torkában dobogott. Tudta, hogy mit kellett volna mondania. Tudta, hogy el kellett volna hagynia ezt a helyet és végleg elfelejteni őt. De a szavak, amelyek elhagyták a száját, valami egészen másról árulkodtak,
- Hiányzol...
- Hát erre nem szamítottam. De meg kell, hogy büntesselek, ugye tudod...
Yeonjun megremegett. Szégyen szemre felizgatták hyungja szavai.

Korábban soha nem járt Taehyung lakásában, de nem volt ideje körbenézni, a másik a csuklójára markolt és egyenesen a hatalmas hálószobába húzta a megszeppent fiatalabbat.