ImariAkito kérésére. Remélem tetszik.
  Nem akartam spoilerezni nagyon, így a történet Nezuko újra emberré válása után játszódik.

- Nezuko-chaaan! Szeretlek!
  - Én is szeretlek Zenitsu. - válaszolta a lány, mire értetlen fejet vágtam.
  - M-mi? - kérdeztem.
  - Persze hogy szeretlek! Hiszen te vagy az egyik legjobb barátom! - nyeeeh, Nezuko-chaaan...
  - B-barát? - kérdeztem, mint aki nem hall tisztán.
  - Jup.
  - Nezuko, kedvesem. - hallottam meg egy hangot a hátam mögül.
  - Igen? - fordult oda Nezuko. Egy férfi volt az, akinek nem látszódott az arca. Nezuko odaszaladt hozzá, és megölelte.
  - Mi- Mi van?! - fakadtam ki, mire értetlenül néztek rám.
  - Zenitsu, megint mi a baj? - kérdezte Nezuko, egy sóhajtás kíséretében.
  - Nekem nincs semmi bajom! Nektek mi a bajotok?! Mi van ezzel a világgal?! - néztem a plafonra.
  - Kedvesem, meg kéne etetnünk a gyerekeket. - mondta a férfi, mit sem törődve velem.
  - Igaz. - bólintott Nezuko, majd azzal a férfival elindult az ellenkező irányba.
  - MI?! MILYEN GYEREKEK?! MI TÖRTÉNIK?! - ordítoztam.
  - Zenitsu, szerintem menj el Aoi-hoz egy kivizsgálásra. - tanácsolta Nezuko.
  - Nekem nem kell semmilyen kivizsgálásra mennem! Veletek mi van?! - kiabáltam. Ekkor a férfi rám pillantott. Kibutsuji Muzan állt ott. - MIII VAAAN?!
  - Mi ez a kiabálás? - jelent meg Tanjiro. Én egyenesen ráugrottam.
  - Tanjiroooo! Segíts, itt mindenki megőrült! Azt hiszik, hogy beteg vagyok! És az ott Kibutsuji Muzan! - kiabáltam el panaszaimat.
  - Igen. Tisztában vagyok a sógorom nevével. - mondta Tanjiro.
  - MIIIIIIIIIIIIIIIIIII?!
  Abban a pillanatban megjelent egy kisfiú, aki szakasztott mása volt Tanjironak. Meghuzigálta a haoriját, majd halkan megszólalt.
  - Apa... nem tudok aludni... - dörzsölgette a szemét.
  - MI VAN? MII VAAAN?! - akadtam ki.
  - Zenitsu nyugodj le. Szerintem is el kellene menned egy kivizsgálásra. - mondta Tanjiro.
  - Neeeeeem! Ne! Mi történik?! - néztem körbe értetlenül.
  A többiek kezdtek elmosódni... Nezuko és Muzan mondtak valamit, majd elindultak.
  - Nee... várj Nezuko-chan! - nyúltam utána.

  Zihálva ébredtem fel. Körbenéztem, és a szobámban voltam.
  - Fhu, csak egy álom. - mondtam.
  Kipattantam az ágyból, gyorsan felöltöztem, majd kirohantam megkeresni Nezukót.
  - Nezukooooo! - kiáltottam amikor megláttam.
  A lány a tó mellett állt egymagában, körülötte pillangók repkedtek. A felkelő nap fénye csodás fényben világította meg. Végre... nagy küzdelmek árán újra ember lett.
  - Nezuko... - fékeztem le mellette.
  - Hm? - fordult oda a lány.
  - Öhm... izé... - kezdtem dadogni.
  - Hallgatlak. - felelte mosolyogva, amire nekem pír szökött az arcomra.
  - Volt egy álmom... na ez nem is lényeges... izé... már két éve szeretlek, és nem úgy mint egy barátot... - itt elég nagy szünetet tartottam, mivel nem tudtam megfogalmazni magam. - Ééés... arra gondoltam... persze csak ha te is így érzel... hogy... lennél a barátnőm? - a lánynak, aki eddig türelmesen végighallgatott, most könnyek szöktek a szemébe, és két kezét a szája elé kapta. - Jaj ne... nem akartalak megríkatni... - kezdtem bepánikolni, majd gyorsan kitéptem egy virágot a földből. - Tessék, hoztam neked virágot! - vigyorodtam el kínosan, akkor pedig észrevettem, hogy a virágnak a gyökere is jött, szóval azt gyorsan letéptem.
  - Igen! - mondta a lány majd elvette tőlem a virágot.
  - Mármint mi igen? - néztem értetlenül.
  - Leszek a barátnőd! - jelentette ki mosolyogva.
  - Nezuko-chaaan! - csak ennyi jött ki a számon, majd felkaptam a lányt, aztán jó szorosan megöleltettem.
  Nezuko nevetett csak a reakciómon, majd közel hajolt hozzám. Én is közelebb hajoltam, a száját az én számtól már csak pár milliméter választotta el, mikor...

  - Zenitsu kelj fel! - fejelt le Tanjiro. - Már vagy negyed órája téged keltegetünk!
  - Compachiro jól mondja! Ideje kiterpeszkedned, Chuitsu! - mondta Inosuke, majd a biztonság kedvéért még ő is lefejelt.
  - A nevem Tanjiro! Nem Compachiro! - jelentette ki Tanjiro.
  - Ezt én is tudom, Nonchiro! - kiabált Inosuke. Majd azok ketten megint veszekedni kezdtek, én pedig a párnámba fúrtam a fejem.
  - Neeeehe... pedig olyan szépet álmodtaaaam! - kezdtem hisztizni.

  Nyah, hát ez elég rövid lett, de most ennyire tellett. Azért remélem tetszik neked ImariAkito!

  Kárpótlásért itt egy cuki kép Zenitsuról és Nezukóról.