Lalus0718 kérésére! Remélem teCCCeni fog! (・∀・)

 
  (T/N) unottan támasztotta a pultot, a kis kávézóban, amiben dolgozott. Csak két emberke ült odabent, de azok sem a rendelésükkel, hanem egymással voltak elfoglalva.
  Nem is volt csoda, hogy kevesen voltak; hiszen Valentin nap volt. Minden párocska valami puccos helyre fészkeli be magát, hogy aztán egymást falják. De hogy mi abban olyan jó... Ezek a "szerelmesek" is valami csóró népek lehettek, hiszen még (T/N) is bevallotta, hogy egy olyan utcasarki szemétdombon, mint ami az a kávéház volt, Valentin napon csak valami idióta, vagy szimplán csóró fordulna meg.
  Senki sem volt munkában (T/N)-n kívül. Mindenki ezt a napot ha tehette, a párjával töltötte. A lány pedig hát szingli forever... Ahhoz a szemétdombhoz is azért járt csak be dolgozni, hogy kerítsen egy kis pénzt az új mangára, amit meg szeretett volna venni.
  Ekkor kinyílódott a kisajtó. Egy férfi lépett be rideg kék szemekkel, és (T/N) szíve nagyot dobbant. Olyan ismerősnek, és szívéhez közelinek érezte a férfit, akit egyébként még sosem látott, hogy szinte belesajdult a feje.
  Nem... a feje tényleg megfájdult. Egy ismeretlen kép tolakodott be az agyába.
  - Tomioka-san, szereted a tejet? - kérdezte kíváncsian, és (SZ/SZ) szemei a kíváncsiságtól ragyogtak.
  - Ez a kérdés honnan jött? - felelte egy idő után a férfi.
  - Az agyam legsötétebb bugyraiból! - vigyorodott el (T/N).
  (T/N)-nak/-nek eszméletlenül fájt a feje. De annyira, hogy már a bal kezével oda is kapott. Kicsit felszisszent, majd végül hagyta, hogy egy újabb emlékkép fészkelte be magát fejébe.
  - Tomioka-san! Te hiszel a lelkek reinkarnációjában? - bökdöste a férfi vállát (T/N).
  Ám a válasz unott hallgatás volt.
  - Értem! - csapta össze a tenyereit a lány, természetesen mosolyogva.
  (T/N) (SZ/SZ) színű íriszeibe könnyek gyűltek, majd ekkor észrevette őt az ajtóban álló férfi, és hát ő is eléggé ledöbbent.
  - Tomioka-san, mindig is el szerettem volna mondani, hogy szeretlek, de most már mindegy a reakciód, hiszen bármelyik percben meghalhatok a vérveszteségtől. - mosolyodott el a lány, hasán pedig egy hatalmas lyuk éktelenkedett.
  (T/N) már sírt. A férfi felé vette az irányt, aki kitárta a karjait, a lány pedig egyenesen beleugrott az ölébe.
  - Tomioka-san!
  - Hiányoztál! - mondta a férfi, és ő sem rejtette el a könnyeit.

  Bocsánat hogy sokára hoztam, és ilyen vakarmány lett, csak egy hozzám közel álló személyt baleset érte, én pedig nagyon aggódtam miatta. Szerencsére nem halt bele, megúszta múlandó sérülésekkel.
  Mégegyszer bocsánat! (╥﹏╥)