- Mindened megvan? - fordultam hátra a hátsó ülèshez, Haneulra nézve.

- Igen anya. - már táskáját fogta, felkészülve a kiszállàsra.

- Bekísérjünk? - kèrdezte Yoongi. Aranyosnak találom azt hogy mennyire törődik vele, még akkor is ha ő ezt nem értékeli.

- Nem kell Yoongi, de azért kösz. - Yoongin azonnal látszott hogy kicsit rosszul esik neki az elutasítás, de próbálja elrejteni.
- Szia hugi. - ölelte magához YoonJit szorosan, ès puszikkal bombázta meg húgát.
- Szia anya. - adott egy puszit az arcomra miután elemgedte testvèrét.
- Szia Yoongi. - komolyodott el, majd ezzel kinyitotta az autó ajtajàt, és táskájàt hátára kapva indult meg az iskola felè.

Még utoljára hátra fordult és egy alig látható mosollyal intett nekünk.

Fájdítja a szívemet hogy milyen rideg Yoongival. Remélem hogy minnél előbb megbèkèl vele.

- Na akkor menjünk az ovihoz. - erőltetett egy mosolyt az arcàra Yoongi ès elkezdett vezetni.

YoonJi csak keservesen nyöszörgött és kínylódott a helyén, mire mind a ketten elnevettük magunkat.

- Veletek akarok lenni, vagy Hannal.. - dünnyögte karbatett kezekkel.
- Ott bent mindenki olyan hangos és idegesítő.

- Szólj rájuk. - vetette fel az ötletet szerelmem.

- De már próbáltam. - sóhajtott egy aprót.
- De meg sem hallanak. - ráncolta a szemöldökeit durcásan.

- Legyél határozott, akkor biztos érteni fognak a szóból. - mosolyogva nèztem a visszapillantótükörbe.

•••

- Kicsim, ígérem hogy sietünk érted. - öleltem àt a már sírás szèlèn àlló csöppséget.

- De nem akarok. - nyöszögte vàllamba.

- YoonJi, cicám. Figyelj apára. - guggolt le hozzánk Yoongi is, és rásimított a kis buksijára.

Felemelte a fejét és szipogva figyelte Yoongit.

- Nagylàny vagy. A nagylànyok pedig nem sírnak. - törökte meg arcát hüvelykujjával.
- Bemèsz, jàtszol vagy alszol egyet, és mire kettőt pisloghatnál már itt is leszünk érted. - cirógatta arcàt, amíg a kicsi meg nem nyugodott.

- Rendben. - nevette el magàt egy kicsit.

- Utána pedig elmegyünk majd a bátyádért. - simogattam hátát.

Nyugodtan hümmögött egyet, majd mind a ketten kaptunk tőle egy-egy puszit, amit mi is vissza adtunk neki egy öleléssel együtt.

Miután már az ajtóban voltunk hátra néztem és megláttam ahogy kicsit bátortalanul bemegy a többi gyerekhez.

Amint elhagytuk az óvodát azonnal az autónkhoz mentünk, beszálltunk és elkezdtünk elhajtani az iskolához.

Álltalában mire eljutunk oda hogy mi is elinduljunk munkába, màr késésben vagyunk, de szerencsére mindíg beérünk. Mèg ha az utolsó pillanatokban is.

Amint megérkeztünk kiszálltunk ès minden cuccunkat megragadva kezdtünk el sietni az épület felé. Persze miután bezártuk az autót.

Beérve egy búcsú csókot váltva vàlltak el útjain, és mind a ketten elindultunk a termeinkhez.

A teremhez érve benyitottam ès az asztalomhoz mentem.

- Jó reggelt gyerekek.

És ezzel egy újab átlagos nap veszi kezdetét.