- Miről akart beszélni veled a gyerek? - állt fel a szerelmem az ágyról, amint meglátott engem bejönni a szobába.

Becsuktam magam mögött az ajtót, és felé fordultam.

- Kérdezett pár dolgot, és ennyi. - mentem hozzá közelebb.
- Tiszta fura a gyerek. - sóhajtottam, ahogy átöleltem a derekát, és egy puszit nyomtam a szájára.
- Na de akkor mond szépen hogy mi van, kérlek. - cirógattam hüvelykujjammal derekát.

- Tudod, mindíg azt hajtogattad hogy mennyire szeretnél még egy gyereket. - kezdett bele egy kicsit félve.
- Mindíg nyaggattál vele hogy csak csináljuk meg. - pillantott oldalra, kerülve a szemkontaktust.

- Terhes vagy? - gülüztek ki a szemeim egy kicsit, reménykedve abban hogy igent mond.

Hezitálva, de bólogatni kezdett.
Örömömben elfelejtve az extrém fáradtságomat és minden fájdalmamat, felemeltem és megpörgettem a levegőben.

- Annyira boldog vagyok. - bújtam a nyakába egy hatalmas mosollyal az arcomon, ahogy még egy kicsit a levegőben tartottam, majd óvatosan letettem a földre.

- De az a baj hogy nem tudom hogy ez hogy történhetett. - markolt szőke tincseibe.
- Mármint, tudom hogy aktívak voltunk még mielőtt eltűntél volna, de fogamzásgátlón voltam, és még óvszert is használtunk. - döntötte fejét a vállamra, én pedig csak belesimítottam hajkoronájába.

- Ne aggódj miatta. - simogattam meg fejét.

- De hogyan? Mit csináltál? - nézett fel rám azonnal, meggyanúsító pillantásaival.

- Miből gondolod hogy csináltam akármit is? - kuncogtam el magam egy kicsit, szemeimet lehunyva.

- Nem vagy annyira meglepődve mint amennyire számítottam volna. - ráncolta össze a szemöldökeit.

- Lehet csináltam valamit. - simítottam kezemet a tarkómra.

- Mit? - jelzett kezével felém hogy mondjam hogy mit is csináltam pontosan.

- A bogyóidat kicserélték vitaminokra, az óvszereket meg ki lyukaszottam. Azért csináltam mind ezt, mert szeretnék még gyerekeket, de te sose ültél le velem beszélni a témáról, így a saját kezeimbe vettem az ügyet. - aztán meg neki a magyarázatot, amire kíváncsian várt.

Szavai elakadtak. Mikor szólásra nyitotta a száját, csak becsukta, mert egyszerűen nem tudott mit válaszolni az előbb említett tényekre.

- Haragszol? - biggyesztettem ki át alsó ajkamat egy kicsit.

- Nem. - sóhajtott egy hatalmasat, orrnyergét masszírozva.
- Nem tudok haragudni, csak örülök hogy végre itt vagy. - ölelte át a nyakamat.
- Gyere, menjünk aludni. - engedett el, majd kezemet megragadva elindultunk az ágy felé.

Kimerül be bújtunk be a meleg takaró alá, egymás karjai közé bújva, várva hogy mind a kettőnk áttérjen az álmok világába.

•••

Haneul szemszöge

Kamerámat bütykölgetve gondolkoztam azon hogy mit is mondjak holnap a többieknek.

Hogyan magyarázzam el nekik a tervemet, úgy hogy megértsék a szándékomat, és rossz gondolatok nélkül bele menjenek abba hogy segítsenek végbevinni célomat.

Kérlek Istenem csak hagyd hogy ez összejöjjön.