Írói szemszög

Angela a kanapén kelt egyedül. Arra gondolt hogy amikor Yoongi majd hazaér, akkor majd fogja ès felviszi őt a szobájukba hogy ne kelljen a kanapén töltenie az éjszakàt.

Fájós háttal felkelt, nyújtózott egy kicsit, majd elindult fel a szobájuk felé, hogy rà pillantson alvó férjère, aki valószínűleg olyan részeg lehetett hogy nem akarta felkelteni őt, és nem is tudta volna elvinni őt az ágyukig.

Miközben a lépcsőfokokon haladt felfelé az emeletre, azon goldolkozitt hogy vajon hogyan juthatott be a hàzba, el mellette egyenesen a szobáig a nèlkül hogy fel ne keltse a valószínűleg hangosabb zajokkal amiket okozhatott.

A szobàhoz èrve bement, de nem találta kedvesét. Azonnal megèrezte hogy valami van. Hogy valami nincs rendben. Hiszen itt kellene lennie. A helyén kellene màr feküdnie.

Körbejàrta a szobát, nyomokat keresve hàtha valami úzenetet hagyott vagy akármi, de semmi. Semmi sem volt.

Ruhái èrintetlenül pihentek a szekrényben, ezért az sem lehet, hogy felcuccolt és lelèpett, mert akkor mindenèt vitte volna valószínűleg. Hiszen ez lenne a logikus.

Kezében lévő telefonja segítsègével azonnal elkezdte tárcsázni a fèrfi telefonjàt, reménykedve hogy fel fogja venni. Miközben vàrakozott ismèt körbenézett, és még a gyógyszereit is megtalàlta.

Hàromszor próbàlta felhívni, de egyik alkalommal sem vette fel, negyedik próbàlkozásra pedig már azonnal a hangpostára irányította, ahol meghallotta a férje fáradt, még is boldog hangját, ahogy elmondja hogy jelenleg nem elérhető.

- Yoongi kérlek, mint tudsz hívj vissza. - küldte el a hangüzenetet, majd le is tette a telefont.

Azonnal körbetelefonàlta a fiúkat, akik mind azt mondtàk hogy nincs náluk.
Munkatàrsaikat is felhívta akikkel tegnap elment szórakozni.

- Azt mondta nekünk hogy haza megy, el is indult meg minden. - magyaràzta másnaposan.
- Felajánlottuk neki hogy hazavisszük, de azt mondta hogy haza tud menni egyedül, ès ne aggdjunk miatta.

- Rendben köszönöm. Azèrt ha jelentkezik akkor azonnal hívj fel. Szia. - sóhajjal tette le.

Ledobta a telefonját a szèpen megvetett àgyra, kezeivel pedig hosszú szőke tincseibe túrt bele, kicsit erősen belemarkolva abba.

Az ablakhoz sétàlt, majd kitárta azt hogy a friss levegő bejöhessen a szobába, és csak ott állt, azon gondolkozva hogy Yoongi vajon hol lehet.

Percekig àllhatott ott, bámulva a mèg üres utcát, mikor a telefonja hangos csörgésbe kezdett.

Azonnal oda sietett, ès meg sem nézve hogy ki hívja azonnal felvette és a füléhez emelte a készülèket.

- Igen?

- Hallottam hogy Yoongi eltűnt. Engem hogyhogy nem kérdeztél meg hogy nem-e tudom e esetleg hogy hol van? - hallotta meg Namjoon hangjàt.

- Mert téged semmi sem èrdekel ami vele van. - ráncolta szemöldökeit felbosszantva.

- Én megmondtam ho- - meg se várta hogy befejezze a mondatát, azonnal le is tette a hívást.

Nem volt kíváncsi arra hogy mit akart mondani, mivel jól tudta hogy mit tervezett kimondani.

Nem hagyhatta el még egyszer, hiszen megígérte.

Sziasztok rózsácskák!❤️😊
Szerintetek Yoongi elment ismét, vagy valami más dolog történhetett? Kíváncsi vagyok a véleményetekre. ^^